Igen, a dingis egy vándor lélek , és bár sokan szívesen kihagynák ezt a cuccolós-trélerezős-szerelős részét a dolognak, őszintén szólva én külön élvezem, minden nyűgével együtt. Még akkor is, ha előző este derül ki, hogy a mancsaft tréleréhez át kell alakítani a billenő rámpát, ami a Bahia sólyakocsiját bármihez IS kompatibilissé teszi, így nekiállsz flekszelni/hegeszteni, miközben a szúnyogokkal hadakozol... Na mindegy. :D
A tavalyihoz képest is "visszafogott" érdeklődés miatt két naposra kurtított orfűi versenyhétvégét tovább nehezítette a rekordkánikula. Az előrejelzések sem mondtak biztatót a szélre vonatkozóan, a beigért front vasárnap is csak a hazautat nehezítette. Kalandvágyból visszafelé nem az M6-oson jöttünk, hanem Dombóvár-Siófok útvonalon. Kérdezzétek meg, aznap délután merre haladt egy irgalmat nem ismerő zivatarlánc! Arra.
Nyilván azért az durva lett volna, hogy leautózunk Miskolcról egy 900km-es kört, félúton megfőlve a szélcsendben, így csodák csodájára ahogy a sólyázásra gondoltunk, azonnal megjött a szél. A futamok szombaton és vasárnap is 10 órakor kezdődtek, ennek megfelelően 9:45-kor megjött a szél. Hihetetlen, de így alakult. :D 
Hallottam már korábban is a Pécsi-tó furfangos szeleiről, amikor pl. egy ketté szakadt kalóz mezőny a tó két végéből egymás felé haladt spinakerrel... Most is az összevissza irányú és erejű szélcsíkok uralták mind a hat futamot, de nagy szerencsénk volt, hogy egyáltalán ennyi összejött. A gyengébb, pontosabban bizonytalan szél okán az idei pálya rövidebb is volt 1-200 méterrel. Aztán persze kaptunk pár helyi infót. Az van, hogy konkrétan stégre pontosan van valamiféle széltérkép erre a tóra, mely képletbe az alap szélirány behelyettesítendő. Ez ilyen -szokták mondani.
A Lázár deák emlékverseny finnes mezőnye persze gyönyörűen csúszkált a legkissebb fuvallatokban is, hiába öreg rókák nem vén rókák. Az elejében nyilván nem is volt meglepetés, Tonó nyakában csillogott a legfényesebb.
Jó volt, kicsit közvetlenebb beszélgetések és barátkozások jellemezték a hétvégét. Szereltük egymás hajóját, megosztottunk és kaptuk a Bahia specifikus tippeket. Jó lesz ez, csak tenni kell még érte. (A karcsú idei Bahia-mezőny egy másik poszt lesz.)
Szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy rajtunk eddig sem múlt és fog múlni. Mintegy önkéntes misszióvá vált, hogy a Svert Kupára közösen összehozzunk egy maréknyi Bahia mezőnyt, erősítve és támogatva a jollés közösséget. Ez egy jó értelemben alulról építkező örömvitorlázó, de kompetitív közösség. Ellenszélben vitorlázunk, ritkábban szó szerinti, egyre inkább átvitt értelemben. 
Egy gondolatra visszatérve a haza útra: az M7-esen jött el mellettünk a Tihanyból hazafelé tartó kalózos mezőny Budapest-Miskolc tengelyen mozgó része. Egy-egy előzést mindig egy-egy telefonhívás követett... Ez az az összetartás, amitől ez az egész működik.
Mégegyszer köszönjük idén is a hajót a DEBOTI VSE-nek! (köszi Bori, Májó :)
Üdv és jó szelet!
(Képek forrása: (saját és Orfűi VE facebook)