Mi lehet a gond?
Talán az, hogy a Kalóz kicsi?
- Valóban. Az 5 méteres hajóhossz majd fél méterrel elmarad a B18-as vagy akár a Flaar 18-as hosszától. Ha tényleg ennyire számít a méret....
Talán túl lassú?
- Ha így lenne miért van az, hogy 110-es előnyszáma alapján a YS III. leggyorsabb hajójaként van nyilvántartva?
Nem ülnek benne 3-an?
Először is ülhetnének, (mert elvileg mint túrahajó 3 személyes) de minek? Ez a 3 fős limit talán abból az időből származik, amikor a Star sorra nyerte a versenyeket és kellett valami ürügy, hogy kizárhassák. A négykezes túraversenyeken igen komoly hajókkal elbír két gyakorlott vitorlázó, az egykezesekről nem is beszélve.
Nem elég stabil?
A Kalóz híresen stabil, korszerű versenyhajói könnyedén visszaállíthatóak, szemben a versenykiírások által simán elfogadott 15 m2-nél nagyobb vitorlázatfelületű uszonyos hajókkal. Mert hogy a többségüket önerőből egyáltalán nem lehet visszaállítani.
Nyilván egy Kékszalag hosszúságú éjszakába nyúló versenyen egy kétszemélyes jolléval kiséret nélkül elindulni túl kockázatos, de mindenhol, ahol a YS III.-ba sorolt hajók nevezhetnek, ott helye lenne a Kalózoknak is. Mielőtt bárki megvádolna, hogy rögeszmésen próbálom a pusztulásra ítélt jollevitorlázást feléleszteni a Balatonon, az olvassa el Berecz Zsombor világbajnokunk a 24.hu-n megjelent lesújtó véleményét a magyar vitorlázó közösség szakmai tudásának állapotáról.
“Jól mutat az 5-6 ezer igazolt magyar vitorlázó, de jelentős részük csak a Kékszalagon indul. Aki effektív aktív, éves szinten több versenyen is rajtvonalhoz áll, az nem több, mint 4-500 fő. Ennek a tizede tud valóban vitorlázni. A vitorlázás eggyel bonyolultabb annál, mint hogy elindulsz a rajtkőről, rajtvonalról és végigúszod vagy végigevezed a távot…. A kikötők ugyanis nem vitorlássportolókkal telnek meg. A Balatonon jobb esetben turizmusról, szórakozásról beszélhetünk. Ők nem látják, nem ismerik, nem érzékelik a sportvitorlázás apró részleteit. El sem jutnak odáig, hogy megértsék, hogyan megy körbe az ember egy pályán. De érthető okokból nem is feltétlenül kíváncsiak rá. Mert a szimpla hétvégi kicsúszáshoz, ahhoz, hogy jól érezd magad a vízen, nincs szükség nagyobb tudásra, mint hogy biztonságosan elmenj A-ból B-be. Érzésem szerint a balatoni kikötőkben kicsit több egó szorult az emberekbe a kelleténél. Az a szűk réteg, amely velük szemben a sportvitorlázásba nőtt bele, próbál tenni érte – feltéve, ha hagyják –, de soha nem lesz olyan tehetős, hogy bármilyen nagy dolgot, reformot véghezvigyen a hazai vitorlázásban”
Meggyőződésem, hogy a Zsombi által megfogalmazott gondolatok szorosan illeszkednek ahhoz a képhez melyet a dinghy vitorlázás ellehetetlenülése és egy új eltorzult tudású vitorlázó közösség kialakulása jellemez. Amíg a nagyvilágban a vitorlázás szakmai alapjait a többség gyermekkorban jollékon hajózva szerzi meg, addig Magyarországon felnőttként kezd el vitorlázni és válik egy kikötői közösség büszke tagjává. Nyilván az lenne a normális, ha a gyerekek ugyanabban a kikötőben addig jollézgatnának, amíg be nem nőnek a nagyhajóba, de erre csak szervezett keretek között van lehetőség, az egyéni tanulásra, gyakorlásra gyakorlatilag nincs mód.
Tételezzük fel, hogy egy vitorlázást szerető, hajóját valamelyik kikötőben tartó család azt szeretné, ha a gyerekek koruknak, méretüknek megfelelő jolléban tölthessék a napot. Ehhez nem is kellene más, mint egy sólya, parti tárolás lehetősége a közelben, és egy mentőmotoros, a biztonság kedvéért. Na már a sólyán elbukik a projekt, mert azokat -tisztelet a kivétenek - már régen elbontották. Kellett a hely a jól fizető bödönhajóknak. Az sem ártana, ha a kikötővezetők képzett vitorlázók lennének és nem elsősorban karbantartók. Amiről beszélek az nem a közkedvelt vitorlás táborok intézménye. A gyerekeknek nem a táborok rövid turnusaiban kellene megszeretnie a vitorlázást, hanem a kikötőkben a szüleik hajójának közelében az egész nyarat kéne kishajóban tölteniük. Így van ez más országokban és így volt ez nálunk is amíg a jogalkotók ki nem találták, hogy a törvény szigorával kell megakadályozni, hogy a Balatonon értelmesen és szabadon lehessen vitorlázni. Mert annak aztán semmi értelme nincs, hogy a kishajókat egy szűk parti sávba kényszerítsék vagy erősebb szelekben ki se engedjék. Szívesen beültetnék egy ilyen gyámkodó jogalkotót egy Kalózba, hogy I-es fokozatú viharjelzés hatálya alatt mondjuk egy 4-5Bft-os az uralkodó É-ÉNY szélben az Északi part mentén az 500 méteres sávon belül vitorlázgasson.
Meggyőződésem, hogy tőkesúlyos hajókban nem igazán lehet megtanulni vitorlázni, mégis az oktatás és a vizsgáztatás is ilyen hajókon folyik. Ahhoz, hogy megváltozzon a vitorlázó közösség szakmai tudásszintje, ahhoz elengedhetetlen a kishajós vitorlázás feltételeinek újbóli megteremtése, a törvényi szabályozás mielőbbi felülvizsgálata, harmonizálása a nemzetközi gyakorlattal.
Szeretném idézni a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetőjét Bagyó Sándort, aki több alkalommal is kifejtette, hogy mennyire fontos a hajózók képzése, felkészítése és ebbe szerinte az egyéni tapasztalatszerzés döntő fontosságú. A Balaton szerinte egyáltalán nem olyan veszélyes, mint az a köztudatba beégett. Sekély vize, homokos fövenye a bajbakerültek számára is kezelhető kockázat. Mindehez elengedhetetlen a szigorú mentőmellényhasználat és a vészhelyzeti kommunikáció feltételeinek megléte. A szabad hajózás indokolatlan korlátozása végső soron gátja a biztonságos tudás megszerzésének.
Nemrégiben alkalmam volt találkozni Petros Michelidakis úrral a világ legnagyobb hajózási kiállításának, a boot Düsseldorf-nak igazgatójával. Beszélgetésünk során rákérdeztem, hogy Németországban mennyire tekintik fontosnak a vitorlázást és ezen belül a kishajózást, a kishajós oktatást.
„Már több fórumon elmondtam, hogy nálunk a vitorlázás a vízi sportok lelke! A vitorlázással vette kezdetét a mozgás a vizeken: a vitorlás hajók első ábrázolása egy Luxorban talált egyiptomi rajz időszámításunk előtt 5000-ből!
A vitorlázás napjainkban is töretlenül kedvelt és éppen ezért nő a vitorlásokat kínáló kiállítók száma is a boot-on. 2020-tól kezdődően már három csarnokot szentelünk a vitorlázásnak. Ennek a változatos színes világnak legszebb hajóit mutatjuk be a látogatóknak. Mindezt a vitorlázás neves és világszerte ismert nagyjainak fellépésével fűszerezve: ott lesz Sir Robin Knox-Johnston, de az ifjú vadak közül Laura Dekker is a fiatalokat megszólító új vitorlázó projektjével. A vitorlázó csarnokok ezért hűen tükrözik a vitorlázás pezsgő és érzelemdús világát. Kifejezetten örülök annak, hogy életre hívtuk a 15. csarnokban bemutatkozó „Start Sailing“ akciót, amelynek keretében a kezdők és érdeklődők meríthetnek a szakértők tudásából. A program keretében nem csak a versenyző fiatalok képzése áll a középpontban, hanem azt szeretnénk, ha a vitorlázás széles tömegek számára is elérhetővé válna. Ami a jolle vitorlázást illeti talán nincs is olyan tava az országnak ahol ne lenne pezsgő vitorlás élet, mely jellemzően sólyázható kishajókra épül.
Álmodtam egy jót! Egy nagy kerek asztalnál ott ül egy csomó ember. A balatoni önkormányzatok képviselői, akik szeretnének a településükön közösségi sólyateret kialakítani és ehhez kérnek támogatást. Építészek akik elkészítenék egy bárhol telepíthető, biztonságos, jégálló és csúszásmentes sólya terveit. Jogászok akik, elvégeznék a törvényelőkészítő munkát, annak érdekében, hogy a viharjelzés az legyen amire való: egy jelzés, ami alapján a hajósok felelős döntést hoznának arról, hogy mi az amire hajójuk és önmaguk képesek. Parlamenti képviselők akik meg is szavazzák az előterjesztett módosítást.
A Magyar Vitorlás Szövetség vezetői, akik koordináló szerepet vállalnak annak érdekében, hogy a tó adottságainak megfelelő vitorlás élet bontakozhasson ki a versenyrendszertől független hajósok igényeinek megfelelően. De ott vannak a Magyar Turisztikai Ügynökség emberei, akik már pontosan értik, hogy a tervezett változások milyen mértékben segítik a belföldi vitorlás turizmus fejlődését, és látják, hogy erre a tóra érdemes idecsábítani a külföld tréleres hajósait is. Végül nem maradhatnak ki a politikusok sem akik örömmel integrálják érvrendszerükbe a kisemberek által elérhető hajózás lehetőségét, feledtetve a yachtozáshoz tapadt nyomasztó társadalmi elutasítást.
Aztán felébredtem.
Szerintetek jövőre a Kalóz indulhat a Fehér Szalagon?
Fotó:
Image by Iva Balk from Pixabay
Image by Zoltán Kiss from Pixabay
