Korábbi cikkemben azt is részleteztem hogyan mentek tönkre, vagy váltak működésképtelenné a zömében valamilyen módon vállalati, vagy állami intézmény esetén, államilag finanszírozott hobbisport egyesületek, vagy egyesületi formán kívül működő sportkörök, természetjáró körök. Hogyan lettek „földönfutók”, hogyan maradtak sokszor hely és hajó nélkül. Szántódi Vitorlás Egyesületként (illetve annak sokadik elődjeként, hivatalosan jogilag ugyan mégsem jogelődjeként) mi is majdnem így jártunk. Többször is! Szerencsénke minket ugyanazon a helyen „fogadtak be”, ahol mindig is voltunk. Sőt előbb voltunk ott, mint bármi, és bárki. Nekünk nagy mázlink volt, azt kijelenthetem. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, mert a későbbiekben részletezném „történelmünket”. Sajnos azonban nem mindenki járt ilyen szerencsésen. Volt, akiknek többször kellett költöznie, minduntalan új telephelyet keresve társadalmi tevékenységüknek. Azonban tudomásom van olyanról is, akik meg már ebben az „új korban”, ebben a mai világban, de korábbi szemlélettel alakultak meg és működnek.
Hobbi egyesületként mi sem egy „versenyistálló” vagyunk, nem az a szemlélet, de ha valaki akar, annak van hová tovább lépni, fejlődni, akár versenyzővé válni, ‒ ahogy ezt többen sikeresen meg is tették ‒, ha éppen ahhoz van kedve, vagy abban találja fel magát valaki, abban tud kibontakozni, ebben még segítséget, kapcsolatainkon keresztül pedig iránymutatást is adhatunk. Nem magunkat szeretném fényezni, de szerénytelenség nélkül van mire büszkék legyünk, pláne erre a röpke 54 szezonra ‒ szándékosan nem tábort írva, mert egy szezonban akár több tábort is tartva ‒, ami mögöttünk van, és sosem baj, ha történetünk, és ezeket a lehetőségeket mások is megismerik. Itt visszautalnék előző cikkemben feszegetett kérdésre, hogy hol képeznek hobbi, és túravitorlázót, és egyúttal meg is válaszolnám; Például nálunk. Bátyámmal, Szabó Csabával és rengeteg segítséggel ‒ ezúton is köszönet érte nekik ‒ visszük tovább azt, mit édesapánk 53 évvel ezelőtt ’67-ben elindított Szántódon, az akkor még nem is létező KFKI Kemping területén.
Édesapánk, Szabó László, sok sportot kipróbált, többek között a vitorlázást is, ‒ még versenyszerűen is a „kis Nemerén”, ‒ és a 30-as évei közepén arra gondolt, hogy miért ne tudnának zömében az akkori Központi Fizikai Kutató Intézet (röviden KFKI, most Wigner Fizikai Kutatóközpont) munkatársaival, vitorlázóival páran összeállni és létrehozni, megszervezni egy vállalati vitorlástábort. Kapóra jött, hogy az Intézetnek Szántódon volt egy kihasználatlan üres telke, vízparti résszel együtt, ami a későbbiekben a KFKI Kemping lett. A KFKI-nak szerencsére Petőfi Sportkör néven volt egy egyesületi formája, mely felvette a vitorlázást szakosztályának, édesapánk vezetésével. Ám hajójuk nem volt, egy sem, de akkoriban javában működött a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat (közismert néven a Belker), ahonnan bérelni tudtak jó pár kalózt, a későbbiekben pedig először kajütös nagyobb jollékat (15-ös, 25-ös, Beluga), még később pedig tőkesúlyos hajókat (M7 20-as, Alu 25-ös, B18, B24), a Balaton típussorozatból, több fajtát is.
A vitorlástábor beindulásával a szántódi telken is megpezsdült az élet, így létesült ott egy zárt, vállalati kemping, a KFKI Kemping. Teltek-múltak az évek, és zömében változatlan formában működött tovább a vitorlás szakosztály, persze idővel azért szépen kibővülve, elérve az akkori maximumát a kb. 40-50 fős, 10-12 kalózos oktatótáborokat, amiket még akkor is a Belker-től béreltek 1-2 hétre. Az oktatótábor és az idényenként később megtartott túratábor mellett, zártkörű belsős versenytábor, kalózos csavargótábor (csillagtúrás túratábor) is volt, ahogy azt az igények megkövetelték és a lehetőségek megengedték. A ’80-as évek derekán aztán bátyámmal mi is a résztvevők, később a lebonyolítók, oktatók és segéd szervezők közé kerültünk. Aztán bekövetkezett az első nagy törés a ’90-es évek közepén.
A Magyar Tudományos Akadémia (röviden MTA) tulajdonában lévő KFKI Kempinget privatizálni, felszámolni akarták. Ezzel akkor ott vége is lett volna a történetnek, ha kitartó küzdelemmel a kemping felét meg nem tudták volna menteni. Édesapánk vezetésével megalakították a Szántódi Kemping Szabadidő és Sport Egyesületet (röviden SZKE-t), mely átvette a megmentett fél kemping üzemeltetését. Csakhogy akkoriban kizárólagosan sportegyesületek létesülhettek, így kézenfekvő volt a megoldás, hogy a Petőfi SK vitorlás szakosztályát az új egyesületbe költöztessék, persze mindezt csak papíron. Hisz minden a továbbiakban is ugyanúgy működött a kemping területén, valamit balatoni túrák alkalmával, Belker-től bérelt hajókkal. Mindaddig, amíg a Belker meg nem szűnt, ami a következő óriási tőrdöfést adta a vitorlástábornak. Pedig már majdnem minden jól nézett ki. Megmentették a kemping felét, tovább vittük a vitorlástáborokat, erre megszűnt a hajók bérlési lehetősége. Abban az évben ezért majdnem a vitorlástábor is megszűnt. Szerencsére más helyről és a Belker értékesített flottájának új tulajdonosaitól több helyről, az utolsó pillanatban össze tudtunk „kaparni” pár hajót, hogy abban az évben is egy minimális létszámmal, de mégis megrendezhessük a szokásos vitorlástáborunkat.
Ekkor merült fel a gondolat először; Lehet saját hajóparkot kéne létesíteni? Azonban sejtettük, éreztük, hogy az meg elképesztő sok munkával és felelősséggel fog majd járni. Azonban a bérlési lehetőségek további beszűkülésével nem volt mit tenni, el kellett kezdeni saját hajókat szerezni. Az elején csak pár egyesületi, illetve a barátok, tagok saját maguknak beszerzett, a táborra rendelkezésre álló kalózaiból, és néhány kiegészítésként bérelt hajókból állt össze a flotta. Ez hosszú ideig így működött, a hajópark nem bővült, mert óriási terhet rótt a lelkesebb tagokra a hajók karbantartása, annak megszervezése és végrehajtása egyaránt.
Édesapánk 2005-ös váratlan, hirtelen halála megint erősen megrendítette a tábor folytatását is. Bátyám azonban eltökélt szándékkal átvette és újraindította ‒ az SZKE-n belül, mégis kicsit függetlenül ‒, később segítségemmel, majd a többiek közreműködésével azóta is egyre sikeresebben folytatja a vitorlástáborok szervezését, lebonyolítását. Aztán, akármilyen nehézségekbe ütközik is egy hajóflotta fenntartása, mégis meg kellett hozzuk azt a döntést, hogy teljesen saját, illetve tagok által használatra felajánlott hajókkal kiegészítve saját flottát hozunk létre, mivel szinte lehetetlenné és a hajóbérleti díjak jelentős megemelkedése miatt gazdaságtalanná vált a kalózok bérlése. Igaz ezzel óriási felelősséget és munkát vállaltunk a magunkra, melyet most minden éveben tavasszal külön küzdelemként élünk meg, hogy a táborra a hajókat rendbe tegyük. Édesapánk halálával azonban a tábor szempontjából még egy nehezítő körülmény következett be.
Mégpedig az, hogy a kempinget fenntartó SZKE egyesület vezetését más vette át. Aki ugyan teljesen „vitrolástábor párti” volt, de hajlott kora, és betegsége miatt közel 10 év után lemondott tisztségéről ‒ melyet csakhamar sajnálatos halála követett ‒ és helyére új elnököt választottak. Az új elnökséggel, mi mint a Szántódi Vitorlástábor végül azt a megállapodást kötöttük, hogy papíron is, jogilag is teljesen tisztán különválnak útjaink, de megpróbálunk mégis egymást segítve, a vékony jégen táncolva, a határokat feszegetve, de mégis közös kompromisszumokkal együttműködve, a hagyományok szerint tovább működtetni a vitorlástáborokat. Ezért megalakítottuk a Szántódi Vitorlás Egyesületet, melyet tavaly 2019-ben jogerősen be is jegyeztek. Csakhogy ne legyen olyan könnyű sem a korábbi, a kempinget jelenleg is fenntartó SZKE, és az önálló Szántódi VE egyesület dolga, a kempinget tulajdonló MTA-val bizonyos időközönként, ha nem is évről-évre, de meg kell küzdeni a kemping fenntartásáért, ami mindkét egyesület alapvető érdeke, és komoly feladata.
Mi, mint Szántódi Vitorlástábor, ‒ a Szántódi Vitorlás Egyesület működtetésében ‒, a mostani divatos szóhasználattal élve mára fesztivállá nőttük ki magunkat. Egy vitorlás fesztivállá! Az oktatótáborban, abban az egyben, amit éves szinten meg tudunk tartani, munkát, szabadidőt, és sokszor még saját pénztárcánkat sem kímélve 80-100 tanulót tudunk fogadni, amihez mentőmotors híján 25-30 oktató is kell. Nem kis feladat ezt megszervezni, előkészíteni és levezényelni, nem is beszélve a lebonyolításáról. Szerencsére sok segítséggel! Ezúton is köszönet a lelkes, kitartó, és rettenthetetlen segítőknek! Már 12-14db kalózzal „gazdálkodunk”, 5db 470-es, és 4-5db OP mellett.
A felnőtteket pedig az egyesületi tagok magán nagyhajóin, vagy bérelt nagyhajón oktatjuk, általában 2db-on. Lehetőségeink, illetve az általunk nyújtott lehetőségek sajnos csak ilyen korlátozottak, ami azért kiegészül még évente egy túratáborral, a felnőtteket megcélozva, melyet mindig az augusztus 20-i zömében hosszú hétvégére szervezünk, hogy minél kevesebb szabadságot kelljen erre áldozni. A 3-4 naposra tervezett túra alkalmával, igyekszünk a lehető legtöbb kikötőt meglátogatva, a legnagyobb utat bejárva és némi parti programot szervezve élvezetessé tenni ezt a résztvevőnek. Jelentkezők számától függően általában 2-4 hajóval megyünk, ami ebben az időben okoz némi nehézséget a szervezésben, mind a hajók kibérlésénél, mind pedig a túrázáskor a kikötőkben a lecsökkent túrahelyek miatt. Sajnos nem elég, hogy milyen komoly feladat ezt a rendszert fenntartani és működtetni, miközben a környezet, a lehetőségek meg egyre mostohábbak számunkra. Ezek közül kiemelném a túrázás ellehetetlenítését, és jollézás problémáját, a sólyázóhelyek gyér számában és rossz minőségében.
Cikkemmel nem is a táborunkat szerettem volna népszerűsíteni, hisz hely híján vagyunk, szűkös keretek között mozgunk, és bőven van jelentkező, sajnos még néha fogadni sem tudjuk mind, annyi van. Egyszerűen csak azt szeretném, ha világossá válna az érdeklődőknek, hogy van más lehetőség is, és esetleg a többi hasonlóan működő hobbi egyesület is reflektorfénybe kerülne cikkem után. Esetleg egy közös platformra helyezkedve népszerűsíthetnénk, vagy éppen csak ismertebbé tehetnénk ezt, ezt a fajta gondolkodást. Egyrészt példaként is szolgálhat, hogy lám, így is lehet!
Másrészt lehetőséget biztosítsunk olyanok számára, akik ezt eddig nem tudták, nem találták meg. Például évek óta vannak olyan visszatérő tagjaink, akiknek ennyi vitorlázás jut éves szinten, hogy részt vesz az oktatótáborunkban, és/vagy a túratáborunkban. Ennyi lehetősége van erre a sportra szánni éves szinten. Küldetésünk, hogy a fiatalok, gyerekek erre a sportra, a természet szeretetére nevelésén túl velük is foglalkozzunk, nekik is lehetőséget kínáljunk évről-évre megcáfolva ezzel a „kiváltságosok sportja” jelzőt. Valaki, ha véletlen azt gondolná, hogy az előző cikkemben említett két vitorlázást oktató formációra, ‒ versenyvitorlás egyesületek képzéseire, és a kedvtelési célú hajóvezetői képesítés megszerzésére oktatásra ‒, bármilyen veszéllyel lennénk, akkor azt kell mondjam, hogy ez teljesen kizárt!
Tárt karokkal fogadjuk viszont az onnan „kipotyogókat”, vagy éppen megfelelően előképzett „alapanyaggal” szolgálhatunk a piaci szolgáltatásként képzettséget nyújtó képzőhelyeknek. Szerintem beszélhetek a hasonló szemléletű hobbi vitorlás egyesületek nevében egyaránt. Ezzel a többiek is hasonlóképpen lehetnek. Minden más, mindent másképp csinálunk. Más a cél, és más az út! Nekünk ez továbbra is társadalmi munka a vitorlásport és a vitorlásélet fejlődéséért, népszerűsítéséért. Nekünk ez egy örökség! Hagyomány! Ezt élvezzük, ezt csináljuk, ezt folytatjuk, míg erőnk és kitartásunk, valamint az időnként finoman szólva is, nem éppen kedvező „környezet” engedi.
Szentandrási-Szabó Attila
Előzmény itt: https://porthole.hu/cikk/12859-tessek-mondani-hobbi-es-turavitorlazot-hol-kepeznek
