A feleséggel, gyermekei anyjával Loidl Nórival beszélgetünk.

Egy gyors leltár: Két gyerek, úton a harmadik, építkezés, munkahelyi szakmai feladatok. Ez legalább három embert kíván! Van segítséged?

 Nem is bírnám egyedül. A gyerekek jelentik a legtöbb feladatot, szerencsére a nagyszülőkre mindig számíthatok, de barátaink Tomai „Pufiék” is bármikor hajlandóak vigyázni a házat, ha a helyzet megkívánja. De nem hagyhatom ki egyesületünket, a Procelero-t sem. Olyan ideális körülményeket biztosítottak, melyben semmilyen elvárás nem fogalmazódott meg, mind az egyesületi feladataim ellátása, mind a Zsombi felkészülése a kölcsönös bizalomra épül.

Milyen hosszú volt az az időszak az életetekben, amikor el kellett fogadnod, hogy Ő az olimpiára készül, és itt nem csak Tokióra gondolok?

Nem ért különösebb meglepetés, Zsombit már „így kaptam”, 12 éve élünk együtt, azóta minden az olimpiai felkészülésről szól.

Hogy éltétek meg a pandémia miatti halasztást, s az utolsó pillanatig lebegtetett bizonytalanságot?

Az egy kegyetlen időszak volt, nem csak a halasztás miatt, de az, hogy az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy egyáltalán lesz-e olimpia, az elmondhatatlan mentális teherként nehezedett mindkettőnkre. Ráadásul ott volt Zsombi térdsérülése, ami a folyamatos terhelés miatt csak injekciózással volt elviselhető. Senkinek nem beszélt róla, de ahhoz, hogy gyógyuljon, meg kellett volna szakítania az elhúzódó felkészülést. Ezt nem vállalta, amivel az egészségét is kockára tette, mert a rendszeres injekciózás nyilván csak tüneti kezelést jelentett.

Milyen mértékben és miben tudott Zsombi segíteni neked?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de sikerült olyan rendszert vinni az életünkbe, ami gyakorlatilag lehetővé tette, hogy se a felkészülésben, se a családi életünkben ne okozzon zavart a távolléte. Minden hónapban 3 hetet töltött felkészüléssel és egy hetet itthon. Ezalatt az egy hét alatt megpróbálta kizárni a zavaró körülményeket, és úgy tudtunk élni, mintha nyaralnánk a gyerekekkel. Így a kicsikben is megvolt az édesapjukkal eltöltött idő rendszeressége, és Zsombiban sem alakulhatott ki a gyerekektől való elszakítottság érzése. Mindemellett távollétében naponta beszéltünk Skype-on, így apróbb gondjaink megoldásában is támasz tudott lenni.

Te egyáltalán nem vagy a szokványos „sportoló feleség”, aki türelemmel viseli férje elhivatottságát, hiszen magad is aktív versenyzőként részese, tagja voltál a profi vitorlázók közösségének. Mit jelent ez számodra? Azon túl, hogy a rád szakadó családi feladatokat ellátod, beleszólsz-e a férjed szakmai döntéseibe?

Egyáltalán nem. Ha valamiben a leghatározottabban távoltartott, az a felkészüléséhez kapcsolódó problémák megoldása. Megtanultam ezt tiszteletben tartani, mert valóban, ha ott ülnék a vízen valamilyen motoroson, az pont olyan lenne, mintha a feleségét bevinné a munkahelyére. Neki ez volt a munkája, amit úgy akart elvégezni, hogy abban semmilyen zavaró körülmény ne hátráltassa. Épp ezért soha, semmilyen versenyére nem vitt el, azzal a kevés kivétellel, amikor egyszer születésnapi ajándékként elvitt Ausztráliába, és ott voltam 2018-ban a világbajnokság helyszínén. A medál race előtt néhány perccel érkeztem, csak köszöntem neki, és már ment is ki a vízre. Ott lett világbajnok.

Nincs több olimpiai felkészülés, de azt már tudjuk, hogy komoly tervei vannak.  Mit jelent ez rád nézve? Többet lesztek együtt, esetleg te is része leszel az új projekteknek, vagy a megszokott módon próbálsz továbbra is helytállni?

Az elért eredmény reményeink szerint lehetőséget teremt, hogy a sportág támogatottsága is szintet lépjen. Azt a felhalmozódott tudást és tapasztalatot - ami az idő előre haladtával megkophat-, azt Zsombi mielőbb szeretné átadni a fiataloknak, hogy az ő sikerét is felülmúló eredmények születhessenek. Nyilván ez számomra is új élethelyzetet, a napi rutin megváltozását jelentheti, izgalommal várom hogyan alakul.

A gyerekekben tudatosodott-e édesapjuk sport-történelmi diadala?

Boti még csak 6 éves, s azt pontosan érzékeli, hogy apa versenyt nyer, hiszen ehhez van szokva. Azt, hogy ez a győzelem most második helyet jelent előbb utóbb meg fogja érteni.

A húga még csak 4 éves, ő még nem igazán érti.

A munkád is gyerekekhez köt. Általában 7 éves kor előtt nem kezdenek vitorlázni. Te mikor látod elérkezettnek az időt, hogy beültesd a fiadat? Egyáltalán szeretnéd-e versenyzővé nevelni őket?

Azzal egyetértek, hogy túl korán nem szabad a gyerekeket versenyeztetni. Azt, hogy Botond mikor ülhet először hajóba, azt az apja fogja eldönteni. Nem érzem azt, hogy a gyerekekből mindenáron menő versenyzőt szeretne faragni, de ez az ő döntésén és a kicsik hozzáállásán múlik.

Szombatra meglepetés partit szervezel, egy igazi bensőséges baráti összejövetelt. Emlékszem a Világbajnoki győzelme utáni felejthetetlen fogadásra valami hasonló vár rá?

Igen, szeretném emlékezetessé tenni azt a pillanatot, amikor hazatér, megünnepelni a sikerét, elbúcsúzni az olimpiai céloktól és elindulni egy új még ismeretlen jövő felé.

Terveztek-e közös családi vitorlázást a jövőben, ahogy azt Weöres Mártiék, akik rendszeres résztvevői a Kalóz osztály versenyeinek?

Igen, ezt már el is döntöttük, hogy a jövőben mi is csatlakozunk a kalózosok családjába. Zsombi már nyert ebben a hajó-osztályban bajnokságot, azonban nem csak ez vonz bennünket, hanem az, hogy ennek az osztálynak a szellemisége, összetartása áll a legközelebb a finnesekhez, és mert ebben a hajóban ketten is lehetünk.