Ha a színpad a víz felé van fordítva, akkor a legjobb a hajón maradni, és élvezni a műsort. Sajnos az esős idő miatt a koncert nem a színpadon volt, hanem a Fincsi büfé fedele alá szorult, így ki kellett jutnunk a partra.

Az „A” terv a strand nyugati végén lévő közmóló, de ha oda kötünk, azzal nem erősítjük a pecás-vityós társadalom megbonthatatlan barátságát.

A „B” terv, a felfújható  kis bocink aktiválása, idén még úgyse használtuk. Meglepően gyorsan, talán 10 perc alatt felfújtuk a kis Bombard AX 2-est, ami igen helytakarékos, de 2 embernél többet nem ültetnék bele. Nem is érdemes, mert ha többen lennénk, nem lenne hely az evezésre. Azért Bonbon kutya még elfért, így hármasban vidáman evickéltünk a part felé. Már elég közel lehettünk, amikor vadászebünk egy hattyút pillantott meg. Ki látott már elborult labradort a parton hattyúval kötözködni? És vízen? Kicsit aggódtam a Hypalon épségéért, de végül úszás nélkül megúsztuk. A következő nehézség a kiszállás.

Csini ruhában partot érni, nem egy D-Day, ezért nem a köveken landolunk, hanem bedugtuk a RIB orrát a strandlépcső korlátai közé, és már csak az első száraz lépcsőig kellett egy jó másfél métert leküzdenünk , hogy kint legyünk a parton. A pillekönnyű hajócskát látótávolságon belülre vittük, és beolvadtunk a tömegbe. Elég kevesen hordanak ilyen helyen mentőmellényt, így mi is levettük, és a kutyát is kiszabadítottuk. A koncert nagyon jó volt, el is határoztuk, hogy a hajón is folytatjuk az eredeti felvételeket lejátszva. A vízre szállást megelőző korlátgyakorlat sikeresen teljesült, lehet hogy az olimpiára nem jutnánk ki vele, de itt a strandlépcső felett szárazon bejutni a csónakba sem kis teljesítmény.

Már eveztünk volna kifelé, amikor egy érces hang ránk ripakodott, hogy azonnal szálljunk ki a csónakból mert tilos a partot elhagynunk. A feldúlt őrszemélyzet azt hitte, hogy éjszakai túrára indulunk, és úgy ítélte meg, hogy ez meg nem engedhető kockázat itt a strandon, ezért a legnagyobb jóindulattal meg akarta menteni az életünket. Miután tisztáztuk, hogy csak a hajónkra szeretnénk kijutni, megenyhült és utunkra engedett. Arra azért kíváncsi lettem volna, miként akadályozta volna kihajózásunkat? Utánunk vetette volna magát? Mindegy is, mi békében visszatértünk az anyahajóra és kitesszük a bocit fenekével felfordítva az orr deckre. Akár húzhatnánk is magunk mögött, de az a hír járja, hogy ezt már nem engedi a rendőrség. Valami értelmetlen jogszabály tiltja a boci vontatását, a balatoni vitorlázás klasszikus értékét, amikor  a hajók többsége még bóján ringatózott és a vitorlázók a kis bocikkal közelítették meg őket.  Feltettünk néhány Beatles számot, és mély álomba szenderültünk.

Reggel csodás fények, remek északnyugati szél repített át minket Lellére, kedvenc reggeliző helyünkre a BLYC-be. A hely különlegessége, hogy mindig van tejbegríz a büféasztalon. Be kell valljam rejtett titkomat, a csillapíthatatlan grízfüggőségemet. Na ez nem olyan egyszerű kis grízimádat, ennél összetettebb az addikcióm. Szóval nem is a frissen rottyantott tejbepapira  rezgek, hanem az olyanra amelyik legalább egy órája áll a lábosban, és már bőrös a teteje. Na azt lekaparom magamnak és a tányér négy sarkába kétféle lekvárt, kakaót és fahéjas cukrot teszek. Úgy kanalazom, hogy mindenből felváltva csippentek, amíg ki nem ürül a tányér. Utána repeta. Ilyen a Balaton körül csak a BL-ben adatik, nem is merem bevallani, hogy ez az egyik oka, hogy szeretek ide járni. Na jó, ott van még a BL Delikát nevű közért is, ahol a szofisztikált ízlésű Tóth Balázs barátom begyűjti a Déli part legeszementebb termelőinek portékáit, a különleges pékárutól az olajos harcsáig. Borok, szörpök, lekvárok, füstöltségek, meg ezernyi különlegességek... Jól bevásárolunk, hagyjuk Bonbont egy kicsit hancúrozni majd ellökjük a partot, és irány Füred.

A szél szép lassan felerősödik. 18- 22 csomós befújásokban repesztünk hazafelé közel a testsebességünk maximumával 6,5-7 csomóval. A víz még meleg, de a fények már ősziesek. Sokan vagyunk a vízen, az iskolakezdés előtti utolsó hétvége szép emléket hagy minden hajósban. Fájó szívvel kötünk ki, ki tudja milyen ősz vár ránk?