Legalább nem lesz tülekedés a kenesei, meg a siófoki bójánál. Így is tettek, és 2017. február 3-án, 4-én, 17 óra 57 perc alatt teljesítették a maguk számára kijelölt kihívást, Töti nevű, Jeanneau Sun Odyssey 29.2 típusú hajójukkal. Ezt a feladatot, hagyományteremtő céllal, azon nyomban el is kereszteltek Kék Sál-nak, és kihívták rekordjuk megdöntésére a vállalkozó kedvű sporttársaikat.

Rekorddöntő kísérlet – I: Szentmarjai Gábor, a Dopff – svéd S30-as cirkáló – tulajdonosa és kormányosa, 2021. január 28-án, Mészáros Gábor és Ujvári Gábor játszótársaival nekivágott az embert próbáló feladatnak. A keleti medence bizakodásra okot adó kerülése, majd a keszthelyi bója éjszakai, „szokásos” széltelen, forgolódó vétele után, az 5 órás, Fonyód előtti olaj vízen eltöltött fagyoskodás és az előrejelzés adta kilátástalanság miatt, feladtuk vállalásunkat és hazamotoroztunk Füredre.

Rekorddöntő kísérlet – II: Szentmarjai Gábor, szintén a Dopffal, közel három heti megfeszített előrejelzés figyelés, felkészülés után, Szentmarjai Tamással, Bartucz Mihállyal és Ujvári Gáborral, 2021. január 17-én, 22:55-kor nekivágtak a rekorddöntésnek.

Eddig a száraz tények és innentől jöjjön a szubjektív, érzelmi húrok pengetésétől sem mentes beszámolóm! Szeretek vitorlázni. Ha hívnak, nem igen mondok nemet. Gábor hívott, hozta Tomit, a fiát, én hívtam Misit és őt sem kellett nagyon győzködni, hogy jó lesz ez. A késő esti indulásra a napközben szinte orkán szerű szél miatt kényszerültünk. Mivel nap közben mindnyájan dolgoztunk, így nem rápihenve a menetre indultunk el. Alap vitorlázattal – génua, grósz – ÉNyi, 17-20 csomó közötti szélben vitorláztunk, a telihold fényénél Kenese felé. Másfél óra elröpült és vettük a virtuális pályajelet, amit, mint az eredeti rekord felállításánál, a Kwindoo rendszer mutatott nekünk. A nyomkövetést sem bíztuk a véletlenre, biztonsági tartalékkal mentünk, telefonomon a Snewisport alkalmazás futott, a hajóba bekötött jeladót mutatva és lehetővé téve, hogy érdeklődő sporttársaink is kövessék utunkat. Siófokra 30-32 csomóra erősödött a szél, raumban rohantunk lefelé, és még a pályajel előtt lereffeltük a nagyvitorlát, hogy ne utána, az addigra méretesre megnőtt hullámokban, nyakig vizesen kelljen abszolválni a gyakorlatot. Kenese – Siófok egy óra alatt. Eddig jó, tetszik. Tihanyig visszacsökkent 25 csomóra a szél, könnyedén átcsúsztunk a „Csövön”, majd vízközépen belefutottunk egy szuper kis lavórba. Itt másfél órát parkoltunk, végtelen nyugalomban, holdfényben, de nem annyira romantikus hangulatban. Fogságunkból kiszabadulva, fokozatosan erősödő É-Ény-i szélben vágtattunk, futtatott kreuzban Badacsony felé. A tomaji öbölben újra lereffeltük a Tihanynál kiengedett nagyvitorlát, mivel ekkor már megint 30 csomóra erősödött a szél és biztonságban akartunk beérni a tiszteletet parancsoló Szigligeti öbölbe. Legnagyobb meglepődésünkre, ezúttal elmaradt a várt pofon és az addigiakhoz képest, szinte kevésnek, kellemesnek tűnő 12 csomós szélben, reggel 6-kor, a felkelő nap sugarainál, utunk leghidegebb szakaszán vitorláztunk. Csodálatos színek, fények a téli Balatonon.

Reff kienged, génua beteker, hadd menjen ki a topgénua, hogy haladjunk is, ha már ezért jöttünk. Itt azért álljunk meg egy szóra! A hajó orrára felcsapódó víz másfél, két centiméter vastag jeget, igazi kis fedélzeti korcsolyapályát alakított ki. Az orrban való ténykedés – amit a lehető legminimálisabbra igyekeztünk lecsökkenteni – ilyen körülmények között fokozott figyelmet, extra biztonsági intézkedést – bekötött heveder használatát – követeli meg. A génua betekerésekor, a vitorlára filmszerű rétegként ráfagyott víz, pikkelynyi darabokban leszakadva repült szét a friss szélben. Nem miden napi látványban volt részünk. A györöki fok, a keszthelyi pályajel ezúttal elkényeztetett minket a forgolódó, ám könnyedén vehető körülményeivel, és ahogy jöttünk, úgy rögtön mentünk is tovább. Reggel 9 óra 10 perckor vettük a keszthelyi bóját és már robogtunk is visszafelé. Badacsonyig újra fokozatosan erősödött a szél, így először betekertük a topgénuát és visszatettük a génuát. A 30-60 fokot forgolódó, 25 csomós szélben vitorlázva, majd Révfülöp előtt, egészen felmenve, a part közelében, a nádas takarásában, az addigra újra 30 csomós szélben lereffelve haladtunk.

Innen Tihanyig irányra, futtatva a hajót, néha a párhuzamosan érkező hullámokon szörfözve, fülig erő mosollyal az arcunkon száguldottunk a szikrázó napsütésben, a szinte vakítóan kék ég alatt. Ne tudd meg, milyen fantasztikus ez! Inkább nézd meg magad!

Tihanynál 13:27-kor átrohanva, a tovább erősödő, akkor már 35 csomós szélben, éles menetben vágtattunk a füredi befutó felé. Néhány elgémberedett tagokkal, fáradt, üveges tekintettel, de egyre fokozódó jókedvvel végrehajtott forduló után, 14:16-kor befutottunk. Megcsináltuk. Befejeztük a tavaly elkezdett feladatot. Örültünk.

A száraz tények:

- 168,4 km levitorlázott távolság (mint üveggolyó)

- 15:21:29 idő alatt

- 5.9 kts (10.98 km/h) átlagsebességgel

- 9.2 kts (17.04 km/h) maximális sebességgel

Köszönjük a szurkolást, támogatást, nyomkövetést, aggódást, mindent.

 A hajó – Dopff:

A levitorlázott útvonalunk:

Befejező gondolatok: Nekünk most minden összejött. De ilyenkor, télen elengedhetetlen a fokozott biztonságra való törekvés. Tudjanak rólad! Vizimentők, nyomkövetés, barátok, sporttársak. A megfelelő hajó kiválasztása – viharállóság, vitorlázat, állófűtés. Elsősorban nem vitorlázásra, hanem téli sportra öltöztünk, minél több, hőmegtartó, ám a mozgást nem akadályozó rétegben. Mentőmellény, mentőpatkó kötelével a hajóhoz rögzítve, biztonsági hevederek és a megfelelő rögzítési pontok a hajón. Ha menteni kell, merüléshez száraz ruha. Váltóruha, sapka, kesztyű. Étel, meleg ital – több termoszban tea. És csak óvatosan, ésszel, még ha rekordot dönteni megyünk is.

Jó szelet!

Ujvári Gábor