Az Ezüst szalag díjkiosztója előtt, miközben egy árnyékos padot kerestünk a földvári Spari telepen, a kezdetekről, az optimistes és laseres évekről váltottunk néhány szót.

„12 évesen kezdtem vitorlázni a Yacht Klub Agárdban. OP után hamar jött a Laser 4.7, kétszer lettem női magyar bajnok. Aztán átültem Radialba – és hamar rájöttem, nem nekem való. Én nagyobbra már nem fogok nőni, a 15 csomó fölötti szelek gyakorlatilag elfújtak. Aztán jött a katamarán szerelem… Mancsaft kereséssel kezdődött, aztán megtaláltuk egymást Molnár Dáviddal, akivel kétszer lettünk junior VB hatodikok, és végigcsináltunk egy olimpiai felkészülést. Sokkal több feltételnek kellett volna teljesülnie ahhoz, hogy kijussunk Tokióba – nagyon kevés támogatással keményen végigcsináltuk a programot, de nem láttuk ebben az olimpiai hajóosztályban, a Nacra 17 foilingban idehaza a jövőt. Szétültünk, de a katamarán maradt. Beugrottam néhány nagyobb többtestűbe, volt, hogy az utolsó pillanatban hívtak. Olimpiai felkészülés mellett nem lehetett egy Kékszalag projektet bevállalni. Rozsdáékkal (Nagy R. Attila) mindig is tartottam a kapcsolatot, tavaly több edzésükön is részt vettem, motorosból igyekeztem figyelni és tanulni. Kaáli professzor úrral és Rozsdával folytatódott beszélgetés eredményeként idén megkaptam a lehetőséget, hogy a D35 katamaránt kormányozhassam. Külön előny, hogy testsúlyom könnyű, így gyenge szélben kint van a hajó fartükre, ezzel is segítve a hajó sebességének növelését.

Az ötödik nagy versenyt nyeritek idén. Mi van emögött? Mi a titok?

„Az Ezüst szalagra nem nyerni jöttünk, hanem gyakorolni. Ezzel a hajóval én még nem versenyeztem éjszaka, és van olyan csapattag is, akinek újdonság volt az éjszakai menet, hogyan kell sötétben például megoldani az orrvitorla trimmelését. Aztán láttuk, erős szél lesz, a másodlagos cél az volt, hogy ezt is gyakoroljuk, hogy ha esetleg a Kékszalagon befúj, akkor hogyan kell vinni a hajót. Annak, hogy úgy alakult, hogy megnyertük, annak örülünk, de sajnáltuk az RSM-et, hogy eltört az árbocuk a verseny alatt.”

Igen, de hadd kérdezzem még egyszer: ez már az ötödik nagy verseny amit megnyertek idén…

„A csapat első versenyén, a Tolnay Kálmán emlékversenyen, az ott elért győzelmünkön kellemesen meglepődtem, az volt a harmadik napom a hajón. Ott is már elég jól mentek a dolgok, de még sokat hibáztunk, amikből tanultunk utólag. Utána következett az Évadnyitó, ahol nagyon rugdosós volt a szél, ilyenben sem mentem még ezzel a hajóval. Izgalmasra sikerült, végül ott is elsők lettünk.”

Jött a Mihálkovics, a Pünkösdi…Ezeken is nyertetek.

„A Mihálkovicson az első futamban végig match race volt a Djangoval, az egy nagyon jó menet volt, végig figyeltük, hogy mit csinálnak mögöttünk és tartottuk a vezető pozíciónkat. Aztán a második napot kicsit elrontottuk, rossz oldalt választottunk kreuzban, a végén nagyon kicsivel maradtunk le – de összetettben megnyertük a versenyt. A Pünkösdi regatta hosszú volt. Az elején a Farkiékkal (Litkey Farkas) jól meglógtunk a többiektől az északi széllel, aztán sikerült őket is megelőznünk, az is egy fontos verseny volt abból a szempontból, hogy ekkor cirkáltunk először gyenge szélben genakkerrel. Meg kellett tapasztalnom, hogy ezzel a vitorla kombinációval hogyan vezessem a hajót.”

Sokszor mondtad most, hogy először tapasztaltál meg valamit a Team Kaálival… De az érem másik oldala az, hogy a Nacra17 foiling katamaránnal végigcsináltál egy olimpiai felkészülést. Végül nem jutottál ki Tokióba, de több éven át szinte együtt éltél egy többtestű hajóval.

„Amiről beszéltem, azok a finomhangolások. Mivel vannak nagyobb többtestű hajók a miénkhez képest, ezért nekünk fontos az, hogy a maximumon vigyük a hajót, hogy jó eredményt érhessünk el. Más egy katamaránnal vitorlázni, mint egytestű hajóval, emellett a kicsi és nagy katamaránok között is van bőven különbség. Azonban a Nacra 17 nagyon jó alapot adott a nagy katamaránozáshoz, ezáltal gyorsabban tudtam tanulni. Rengeteg világversenyen vettem részt, sok híres edzővel dolgoztam együtt, emellett most is kapunk külföldi támogatást. Kis katamaránnal rengeteget vitorláztam erős szélben, így az szinte már a kezemben van. Most az Ezüst Szalagon mentem először ilyen erős szélben a D35-össel, viszont a kishajós tapasztalataim segítségével könnyebben ráéreztem a hajó határaira. Emellett a csapat is sokat segített.

A Team Kaáli volt korábban a Black Jack. Változtattatok-e valamit a hajón, esetleg a Kékszalagig lesz-e még valamilyen technikai fejlesztés?

„A hajón nem fejlesztettünk és nem is fogunk, a Kaáli Autó-Motor Múzeum színeiben vitorlázunk. A csapat összeállításában azonban történtek változások.”

Mikor van esélyetek a nagyobb katamaránokkal szemben? Ők gyengébb szélben könnyen legyalogolhatnak titeket…

„A Kékszalagon az elmúlt években gyenge szél volt, így a legtöbbször a nagyobb hajók bizonyultak gyorsabbnak a technikai adottságaik miatt. Az eddigi versenyeken jó szelek fújtak, amikben már nem számított ez az előny. Ha forog a szél és taktikát igényel a verseny, az nekünk kedvező, mert mi nagyon jól és gyorsan tudunk manőverezni. Ezen a hosszú versenyen hatalmas a szerencse faktor is, többször van újra osztás, amiben higgadtnak kell lenni és mindent újra kell gondolni. A mentális felkészültség és állóképesség szintén fontos lesz.

Mi az ami a katamaránban alapvetően különbözik egy egytestű hajótól?

„A katamaránoknál a leejtés erős szélben, ami izgalmas, mert le tud fúrni az orra és fel tud borulni. A félszél és a háromnegyedszél között van az úgynevezett dead zone, a halál zóna, ez az egytestűeknél nincsen.”

És akkor minél kevesebbet kell tartózkodni ebben a zónában, valahogyan finoman ki kell kormányozni belőle?

„Igen, azt a tartományt minél hamarabb el kell hagyni, tehát gyorsan kell leejteni. Egy másik fontos különbség, hogy gyorsabban megyünk, mint a valódi szél sebessége, ezért a vitorlákat egész másképp kell állítani, mint egy hagyományos hajón.”

Hogy állt össze a csapat?

„Egyik csapat társunk a munka mellett nem tudta folytatni, így az ő tartalékosa lépett az éles csapat összeállításába, emellett másik tagunk az egyetem mellett nem vállalta be a programot, helyére új embert kerestünk. Eddigi felkészülésünkben még vegyesre sikeredett a csapat összetétel, az egyik pozícióra kerestünk egy tartalékost, amit rögtön fel is kellett használni a Pünkösdi Regattára. Így a mélyvízbe dobtuk őt, viszont nagyon szépen helyt állt. Mihálkovicson pedig egy Nacra 15 versenyzőmet rántottuk be egy napra. Közeledik a Kékszalag, remélem lassan összeállnak a dolgok.

A Nacra 17 repül, finom kis játékszer, amivel jól lehet száguldozni – most mennyire új élmény neked ez a nagy katamarán, a szinte pontosan kétszer hosszabb Décision 35-ös?

„Nagyon élvezem, jól lehet vele vitorlázni, az Ezüst szalagon is előfordult, hogy 22.7 csomóval haladtunk. A csapat nagyon rendben van, jó versenyezni velük, meg a hajó is jó, igazából minden jó!”

Visy László Oszi

Fotó: Kézai Zsolt, Visy László Oszi