Az idei Kékszalagon 8 hajó képviselte a 25-ös Flottát. S ez a 8 egység igazán büszkévé tette a flotta többi, el nem indult hajósait! Indultak T-Jollék, klasszikusok, és természetesen a LÁZADÓ is, dr. Gaál Péter kormányzásával, aki tisztességesen végig vitorlázta a távot. Így Ő volt a Kékszalag legidősebb versenyzője!

Az út azonban senkinek sem volt volt kaland mentes.

Három dobogósunkkal beszélgettünk, az élményeikről, tapasztalatokról, taktikai döntéseikről.

A befutóra szombat délelőtti órákban került sor, amikor is északi szél volt, szélcsíkokkal tarkítva, mind a három egység pedig külön taktikával vette célba a rendező hajókat. Az utolsó 100 m-en kerültek olyan közel egymáshoz, hogy a csapatok magukban szurkolva csalogatták a szerencsemalacukat. Ekkor még nem sejtve azt, hogy a VICA találkozott is személyesen a sajátjával előző nap.

Így esett meg a nem mindennapi találkozás, s lett belőle egy nem mindennapi sztori, ami nem más, mint a VICA esete a Csíkos Malaccal. Persze szerencsére ez nem olyan sztori,  mint a Noszty fiú esete Tóth Marival.

A rajt előtt szokásos kapkodás, készülődés zajlott. Mivel nem ez volt az első versenye a VICA-nak, sőt, 6 éve szinte kivétel nélkül minden versenyen ott vannak, így pik-pak összerakták a hajót. A szponzori vitorla is felkerült (SPIRIT HUB, ASTON MARTIN BUDAPEST).  Majd a rajtvonalat is szépen vették, próbáltak az első sorból rajtolni, és ehhez a déli oldalt választották. Ez egy jó döntésnek bizonyult, hiszen a Füred és Kenese távon, hátszeles szakaszban végig spinnakerezve az első 10 százalékban benne voltak. Majd következett a kenesei bója, ahol leállt a szél, és a több, mint 100 hajó tehetetlenül libegve, néha minimálisan haladva, egymást forgatva, taszigálva próbálta kiküzdeni magát a sűrűjéből. Körülbelül 20 perc alatt sikerült is, és a VICA az élénkülő szélben, tóközépen irányba vette a siófoki bóját.

Szemes magasságában, kb. 4-es szélben haladtak szépen teljes vitorlázattal, amikor is a trapézosuk észlelte, hogy elütöttek valamit. És érzékelhető is volt, mert elkezdtek lassulni.

Ebben az esetben is jól bizonyítható, hogy milyen praktikus tud lenni a svert, mert egy kötélhúzással fel is húzták a svertet, abban a reményben, hogy a lassulás okának hitt nádszigettől megszabadulnak. Azonban a “nádsziget” koppant a kormánylapáton, ami alól a csáklya segítségével megpróbálták felszínre hozni az akadályozó tényezőt. Ekkor szembesültek azzal, hogy egy süldő malaccal találkoztak, nem pedig egy nádszigettel.

Ezt az esetet követően haladtak tovább a déli parton, megpróbálva behozni a lemaradást. Majd Boglár és Fonyód között Szigliget felé vették az irányt, s onnan pedig Keszthely felé. A keszthelyi öböl ráfordulónál már leálló szél volt, igy az éjszakai bója forduló kellemes hangulatban, kevés szélben telt. Badacsony felé spinnakereztek, majd genuara váltottak, és a beígért 70 km/h - ás szelet már egy fockal és gross- sal vitorlázták. Amikor már lecsendesedett a szél, tóközépen Tihanyig mentek, ahol már az adrenalin elkezdett dolgozni. Csopak fele tiszta széllel sikerült 40- 50 hajót lehagyniuk, és így beérték az ORION-t és a TUTTI-t.  Az utolsó 100 m-en a kormányos taktikai döntése alapján mindent ellentétesen csináltak, mint a másik két hajó, 25- 30 -szor állítottak a genuan, ami végül meghozta az eredményt, mert elsőként futottak be a célvonalon.

Az ORION és a TUTTI szerencsére megúszta a malacukkal való személyes találkozást. Ám a szerencsemalacok velük is ott volt.

Az ORION felszerelkezve a szerencsét hozó malaccal és egy szép szponzori vitorlával (TEJMADÁR), fél órával a rajt előtt érkezett a rajtvonalra.

Érdemes az elején megemlíteni a szponzori vitorlát, hiszen nem csak a nagyhajóknak jár ez a kiváltság. Ez egy szuper kezdeményezés, és jele annak, hogy a 25-ös hajóosztály, mint az egyik legrégebbi balatoni hajóosztály, igenis jelen van a vitorlás és verseny világban, és van annyira jó, mint a többi, érdemes ebbe a hajóba versenyzés szempontjából is belefektetni. Természetesen minden hajóosztálynak és típusnak megvan a maga szépsége, minden ember meg tudja találni a személyiségéhez legjobban passzoló hajótípust. Az ORION gazdája is rátalált a megfelelőre, és ebből a barátságból mindig megpróbálja kihozni a legtöbbet. Így is tett az idei szalagon.

A rajtnál a déli oldalra szavaztak, és a taktikai döntés alapján középvonalban rajtoltak, hogy a nagyhajók ne takarják le Őket. A sikeres rajt után a VICA-t le is keresztezték és sikerült 200 - 300 m előnyt szerezniük. Kenese felé raum szakaszban haladtak, és a szemfülességüknek köszönhetően sikerült kikerülni a kenesei nagy bója találkozót. Így Kenesétől Siófokon át Keszthelyig végig kreuzolva tudtak haladni, 3 - 4 - es kifújt szélben, a top 60 - 80 hajó között. Egészen Balatongyörökig haladtak ezzel a lendülettel, ahol egy nem jól meghozott döntésként, az északi partot választották.

A keszthelyi öblöt, bójakerülővel 4 óra alatt tették meg. Verseny szempontjából a keszthelyi öböl, kevés szél kombináció nem a legkedvezőbb, hiszen 4 óra az idei versenyben soknak számít. Azonban az éjszakai vitorlázás szépségei ilyenkor lefoglalják a versenyzőket.

A bójavétel utáni csendes órákban volt ideje az ORION csapatának könnyűszeles genuara szerelni, és egészen Balatongyörökig haladtak vele, majd onnan a déli partra spinnakerrel. A spinnaker után átszerelték a viharfockot - felkészülve a beígért nagy szélre-  és azzal a vitorlázattal vették irányba Badacsonyt. Szerencséjükre csak a vihar szélét kapták meg, így csak pár órát használták a vihar vitorlát, ami után nagyszeles genuara váltottak. Ekkor a TUTTI- nak kb. 1 km- es előnye volt velük szemben. Taktikai lépésként maradtak az északi oldalon, és az északi felét vették a csőnek. Első pozícióra a csőben tettek szert, azonban ott már nagyon oda kellett figyelni, hiszen a befutóig nagy szélváltók voltak, a 4-es befújástól a 0-ig.

Egészen a befutó előtti 100 m-ig első helyen siklottak, míg nem egy cirkáló letakarta a szelüket, és a VICA a keleti oldalról be nem futott.

Így tényleg másodperceken és a “malacon” múlott az eredmény.

Igaz, hogy a vízen a VICA és az ORION szoros versenyeket vívnak egymással, de parton és versenyen kívül jó barátságot ápol a két kapitány.

És nem megfeledkezve a TUTTI-ról sem, Ő is szép eredményt futott, második generációs T-Jolleként, karbon árboccal, régebbi vitorlával. Ennek ellenére az ORION-t is megelőzte. És a célegyenesben pedig másodpercekkel az első két hajó után futott be.

A rajtnál, mint a többi egység is, időben és szépen rajtolt. Amit a hátszeles szakasz követett.

A kenesei “bója partyt” sajnos nem tudta kikerülni, így 2 órán keresztül ismerkedhetett több különböző hajóval és a legénységükkel.

Kijutva a dodzsem partyból Siófok felé vette az irányt, és egy kényelmes, kellemes kreuz szakaszba kezdett bele. Egészen Fonyódtól Keszthelyig futtatta a hajót, és taktikai döntésként nem ment magasabbra.

A keszthelyi öbölbe beérve, az öböl bal oldalát választotta. Így olyan pozícióba került, ami a átrendezte egy időre a ranglistát és az ORION elé került.

Kiérve az öbölből, irányba vették Badacsonyt, és Ők is felkészültek a viharra. Így olyan genuát húztak, ami, ha reffelés közben megsérül, nem sajnálnak annyira. Ez a taktika, miszerint teljes vitorlázattal mentek, bejött. Igaz, hogy ezzel a módszerrel a csapat még jobban és hamarabb elfáradt, azonban a kapitány tapasztalatának és rutinosságának köszönhetően (“szerencsére a kezem és a lábam - mert lábbal shottolok- tudja már mit kell csinálni”) könnyebben vették a nagy szeleket, a még előttük álló távot, s így sikerült időben hozni az ORION idejét. Egyedül a csőben választott rossz irányt, maradt a déli részen, de ezt gyorsan korrigálva nyugat felé fordult, így sikerült beérni a másik két hajót és harmadikként célba érnie. A szerencsemalac náluk is szorgosan dolgozott.

Mindhárom kormányosnak egy és ugyanaz volt az észrevétele a befutónál: a rendező hajókat nehéz volt észrevenni, mivel sok hajóval futottak be egyszerre, és a nagyobb hajók sokat takartak.

Végezetül szeretnénk gratulálni mindenkinek, minden egységre, külön-külön büszkék vagyunk, hiszen ezt a távot, egy sportos - dolgos hajón, egy 25-ös jolle fedélzetén végig vitorlázni igazi munka. Persze élvezet is, hiszen Aiolosz kegyének köszönhetően a szél iránya legtöbbször a jolléknak kedvezett.

Cserkuthy Hanna

Székely Miklós, Flottakapitány