Szombatra 6-10 csomós ÉNY-it ígértek, ami kora délutánig folyamatosan csökken. Ez persze nem pont így lett.
A 4. futam kb. 8 csomóban indult viszonylag kiegyensúlyozott vonallal. Az áramlás széliránytól kicsit jobbról, 320 fokról folyt kb. 10 m/perccel. Bal csapáson majdnem szemből jött, jobbon lefelé tolt. Emiatt érdemesebb volt lee-ben rajtolni, mert úgy rövidebb ideig tolt lefelé. Amúgy is balra szerettünk volna nyitni, ezért a Pinend-nél a 3. hajóként helyezkedtünk, mert az előző napi tanulság szerint csak jó rajttal lehet kompenzálni a kis sebesség hátrányunkat ebben a szélben, ami a használt vitorlákból adódik. Nagy kifli volt felettünk, így mi a pontos indítással hamarosan felszúrtuk a felettünk lévőket és tudtunk sebességgel, de egyben élesen is menni. Egy hajó alattunk még épphogy kifért a lee oldali motorosnál, de volt hozzá képest magasságunk, így nem zavart. Hamarosan a balos pörgés is megjött, amire vártunk és mi ketten még jobban kicsúsztunk a mezőnynek. Először az alattunk rajtoló németek fordultak át balcsapásra és le is tudtak keresztezni. Mi kicsit tovább húztuk, de még a layline alá fordultunk, hogy az esetleges további balra pörgés miatt ne kerüljünk túl magasra. Ezen a takkon extrém élesen kellett vinni a hajót, hogy az áramlás már emeljen. Volt erő a szélben is szerencsére, mert már 9-10 csomós csíkok érkeztek, így jobb hajóvezetéssel a bója előtt már be tudtunk fordulni a németeknek (GER 135). Innen nem volt nehéz dolgunk, mert bőszélben gyorsabbak voltunk, kreuzban pedig nem volt már semmi extra. A raumos szakaszokon tovább növeltük az előnyt és kb. 200 méterrel nyertünk. Az összetettben vezető ellenfeleinknek nem volt jó rajtja és csak a 8. helyig tudtak feljönni. Evvel nagyot hoztunk rajtuk, kiesővel számolva, már csak 1 pont különbség volt köztünk.

A következő futam előtt azon tanakodtunk, hogy kezdjük el egy kicsit abajgatni őket, hiszen rosszabb kiesőjük volt, de végül úgy döntöttünk, hogy ez nem egy VB és gyakorolni jöttünk, úgyhogy ismét egy top rajtot csinálunk anélkül, hogy az ő pozíciójukkal foglalkoznánk. Beálltunk legalsó hajónak megfelelő távolságra a motorostól. Tudtuk, hogy csak egy utolsó pillanatos kitekeréssel és indítással lehet kiférni. Viszont hátulról is jöttek jelentkezők, akik miatt nem lehetett teljesen megállítani a hajót, valamint az áramlás is erősebb volt, így folyamatos vonal felé haladással is csak a helyünk csökkent. Az utolsó 15 másodpercben még a szél is lepörgött, így azonnal nagyobb laterál felületet ért az áramlás és még jobban nyomott lefelé. 55-kor realizáltuk, hogy vissza kell halzolni és leejtettünk a manőver megkezdéséhez. Ekkor szembe találtuk magunkat a 82-éves olimpiai bronzérmes Uli Libor-ral, aki már korábban megtette ezt és ha tovább ejtünk, biztosan kettévágjuk őket. Mit tehet az ember, ha nem akarja a nagyobb bajt választani, kikerüli a balcsapásos hajót. Ezzel annyi tempót és helyet vesztettünk, hogy már nem tudtunk lukat találni a falon. Gyakorlatilag nem lehetett jobb csapáson kimenni a vonalon, de a mezőny fele akkor is ezt erőltette. Óriási káosz volt a lee oldalon, csak ütközések és kiabálások hallatszottak. Nem tudtuk rendesen kitisztázni magunkat és a mezőny közepében kellett helyet találni, hogy végre 50 métert egyenesen tudjunk vitorlázni. Az ellenfeleink nagy része is rosszul rajtolt, de ők legalább időben át tudtak fordulni balcsapásra és húzhatták a pozitív takkot. Nagyon le voltunk maradva, 30-on kívül vettük az első bóját és a hátszélben is csak pár helyet tudtunk ledolgozni. A kapunál úgy éreztük kevesebben vannak a baloldali bójánál és tisztább is volt a pálya jobb oldala, ezért arra nyitottunk. Közben már 12 csomó körül járt a szél, amiben jelentősen gyorsabbak vagyunk a középmezőnynél. Kivártuk azt a rövid periódust, amikor leesett a balcsapás és egy hosszú pozitívval átnyargaltunk a pálya túloldalára. Nagyot haraptunk ezzel és már láttuk az élmezőnyt. Sajnos nem mentünk el layline-ig, mert eléggé lepörgött a vége és inkább befordultunk a bójától 300 méterre. Persze ekkor jött egy 20 fokos tovább pörgés balra, amivel 3-4 hajót újra elbuktunk. A raumokban már csak méterben tudtunk feljönni, helyezésben nem nagyon, így begyűjtöttünk egy 14., remélhetőleg kieső helyet. Szerencsére az ellenfelünk is csak 6. lett.

A szombati utolsó futamra egészen befrissült a szél, már a kettes ringlin gondolkodtunk. A rendező kétszer is belehalasztott a rajteljárásba, annyira forgott a szél. Végül belenyugodott, hogy ez nem lesz jobb és elengedte a rajtot. Mi maradtunk egyesben, mert látszott, hogy nagyobb lukak is lesznek. Nem kockáztattuk a legalsó pozíciót, de közel voltunk a lee végéhez a vonalnak. A legalsó hajók nem tudtak kijönni és volt, aki átfordult balcsapásra, amivel blokkolták az alsó hajókat. Ketten még át tudtunk préselni a tutaj felett és tiszta szélben haladtunk. Mögöttünk mindenki kifordult és hirtelen teljesen felszívódott a szél egy 50 méteres körben. 30-40 másodpercig álltunk a döghullámokban és csak nagyon lassan érkezett vissza a következő csík. Az egész cirkáló szakasz nagyon hektikus volt és nehezen találtunk vitorlázható sávot. 7-8-ik helyen értünk fel, de a hátszélben jobban vittük a hajót és jó vonalat választottunk, amivel párat még megelőztünk. A jobb oldali kapu bóját vettük, hogy a part felé nyithassunk, amivel még közelebb jöttünk az első háromhoz. A csehek vezettek, mögöttük a GER113-as és előttünk a GER88-as kb. 25 méterre tőlünk. Az első raumban felülről frissült, amit későn észlelt az első német és rájuk csúsztak az ellenfeleink. Számunkra úgy tűnt, hogy minden ellenállás nélkül elengedték őket maguk felett, minket viszont elkezdtek luvolgatva feltartani. Ez folytatódott a halzolás után is, ahol a 88-asnak problémái akadtak a spibummal, de nem rohanta le őket a másik, hanem egyből minket nyomott felfelé. Ebből egy szoros luvcsata alakult ki, amiben egy nagyobb pöff során végül lenyomtuk őket, de még megpróbáltak alulról nekünk jönni egy hirtelen feldobással, de erre fel voltunk készülve. Már rég túl voltunk a leebóján, így vissza kellett halzolnunk, hogy vehessük azt, ezért már nem volt esélyünk megfogni a másik hajót. A csehek nyertek, mi pedig az ellenfeleink mögött a 3. helyen értünk be. Ezzel egy pont hátrányból vártuk a záró futamot. (A GER113 azzal, hogy elengedte a másik német hajót, 2 pontot vesztett, ami végül a bronzérmébe került).

Vasárnapra DNY-i szelet ígértek, amiről tudtuk, hogy olyan, mint az északi Füreden a part alatt. Ráadásul csak 6-8 csomót jósoltak és frissülést csak déltől. A németeket 2 hellyel kellett verni, mert a pontegyenlőség kevés volt. A szél 30 fokokat fordult, így a rendező egyfolytában ugráltatta a kreuz bóját cipelő motorost, de esélye sem volt korrekt pályát rakni. Legalább 2 km-rel távolabb kellett volna helyezkedni a parttól, hogy elfogadható körülmények legyenek. A rajtba is kétszer belehalasztott, majd feketével folytattuk. Ellenfeleink követtek minket, mint az árnyék, hiszen még megverniük sem kellett, csak eggyel mögöttünk befutniuk. Nekünk viszont mindenképp az első hatban kellett befutnunk, mert a kiesőjük egy 8. hely volt. A rajt előtti helyezkedés alatt láttuk, hogy a szél éppen jobbra leng ki, ezért luvban terveztük az indítást és közben próbáltuk lerázni a követőinket. Úgy álltunk be egy lukba, hogy nem fért már alánk, csak eggyel lejjebb. Viszont 40-nél az alattunk lévő másik német hajó feladva a helyét inkább arrébb állt, hogy ne zavarja őket. Ez a csapatverseny érzés már az előző rajteljárásokban is szembetűnő volt, mert látványosan csinálták nekik a helyet mialatt minket többen is próbáltak hátráltatni. A rajtnál jól indítottunk, megfelelő magassággal, de újra érezhető volt az új vitorlák hiánya és szép lassan fel tudták tornászni magukat. Kifordultunk, hogy feljebb álljunk és a felettünk haladó GER98-as mögött szorosan elhaladva 3-4 hajóhosszt húztuk. Persze a 88-as egyből utánunk fordult, de vesztett volna a pozíciójából, ha megadja az útjogot a 98-asnak. De nem kellett megadnia, mert az kegyesen inkább mögé ejtett. Mi már jobb csapásra váltottunk, ami még mindig nagyon pozitív volt, de tudtuk, hogy rögtön pofán küldenek, ezért felkészültünk a visszafordulóra. Így is lett, kijjebb álltunk, de ekkor már láttuk a balról érkező új szelet, ami az esélyeinket igencsak lerontotta. Innentől kezdve kényszerpályára kerültünk és egyre jobban szorultunk hátra, még néhány némettel az arcunkban. A bóját 30-on kívül vettük és rettentő messze volt az élboly, aminek a végén az ellenfeleink lazán csónakáztak. A szél továbbra is összevissza foltokban, csíkokban fújt, ezért még éreztünk esélyt a felzárkózásra ezen a rövid pályán is. A hátszélben hamar kihalzoltunk és élesedve elemelkedtünk a mezőnytől, hogy szabadabban vitorlázhassunk. Szerencsére eddigre a németek már úgy gondolták, hogy elvégezték a megfelelő hátráltatásunkat és itt már nem foglalkoztak velünk. A hátulról és a mi oldalunkról frissülő szelet jól használtuk ki és több, mint 15 hajót feljöttünk. A kaput is a szelesebb oldalon vettük, amivel újabb hajókat nyomtunk le. A 2. cirkáló szakaszon jó ritmusban fordultunk bele a csíkokba és tovább közeledtünk az élmezőnyhöz. Ezt érzékelte a német csapat egyik elfogóvadásza és próbált ránkfuttatni és kétszer is a pofánkba fordult. Egy duplafordulóval kibontakoztunk a szorításból és újra szabadon taktikázhattunk. Ez olyan jól sikerült, hogy a bójavételnél csak egy hajszállal lemaradva már az 5. helyen voltunk. Közben az élmezőnyben is történtek változások, mert a 4. helyről már a másodikok voltak az összetettben vezető németek, majd hogy-hogy nem a halzolásnál minden nehézség nélkül megelőzték az első hajót is. Evvel már elszálltak a győzelmi reményeink, ami addig is gyenge lábakon állt, de azért még próbálkoztunk néhány dologgal, de sikertelenül. A raum bójánál a dánok voltak szorosan a nyomunkban és akár belső helyre is bejöhettek volna, de ők nem akartak minket hátráltatni és udvariasan kívülre húzódtak. Ezzel a német flotta erős csapattevékenységet folytatva győzelemhez segítette a kiemelt egységet, ami érthető törekvés volt a részükről, hiszen évek óta megverjük őket a saját vizeiken. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy most tényleg jól vitorláztak a győztesek és a külső segítség nélkül is nyertek volna. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult vitorláink minősége, de az agresszivitás hiánya is, ami egy fő versenyen nem fog előfordulni.

Másik két egységünk is sokat tanult az erős mezőnyben és hasznosnak találták a VB előtti felpörgetést. Tenkéék az utolsó futamban egy 6. hellyel zártak volna, de sajnos korai rajtosok lettek. Süliék jobban kedvelik az erős szelet, ennek ellenére helyt álltak a kavargós, inkább gyenge szélviszonyok között is. Örültünk, hogy itt voltak és együtt készülhettünk! A hangulat végig jó hatással volt a csapat teljesítményére, Péternek pedig külön köszönet a logisztikai segítségért, hiszen megszervezte, hogy kamionnal szállítsák hajóinkat, így mi kényelmesebben utazhattunk.
Nagyon hasznos volt ez a pár nap és jó felkészülés a szeptemberi VB-re, ahol kiegészül az utazó keret Zigiékkel és DJ-ékkel.

Eredmények

Fotók: Christian Beeck

visyla