Olyan kár, hogy a gyászhírekről mindig a betegség, a szomorúság, az elmúlás jut az ember eszébe. Holott éppen sikerekre, a derűs percekre, egyszóval az életre kellene emlékezni ilyenkor. Tamásnál – és bátyjánál, Gyúrónál – kevés életvidámabb embert ismertem. Ha valaki az utóbbi években összefutott a betegeskedő Tamással Földváron, vagy éppen 2018-as halála előtt benézett Gyúróhoz a vitorlásboltba, már csak a szemük villanásából, a kedves szavakból érezhette meg azt az elképesztő energiát, ami a legsikeresebb csillaghajós testvérpárossá tette őket.

Eredendően erős testalkatú, jó fizikumú vitorlázók voltak, kifogyhatatlan humorérzékkel. A nyolcvanas években egy közös kieli utunk örök emlék marad. Éppen ráértem, megkértem őket, vigyenek magukkal a Volga hátsó ülésén, pótsofőrnek, parti segítőnek, még némi újságíróskodás is befért az időmbe. Első szóra ráálltak. Az út nem csak az autó általános állapota miatt volt kalandos. Több helyen megálltunk Ausztriában, Németországban, mindenütt sztárosok fogadtak, láttak vendégül minket, aztán persze Kielben is. Itt éreztem meg egyrészt ennek a hajóosztálynak a hihetetlen összetartását és erejét, másrészt a Holovits testvérpáros népszerűségét, a feléjük áradó szeretetet is. Persze viszonozták is mindezt, a mindig legendás „magyar esthez” vitték a pörköltnek valót, és még egy kis hordó bor is befért a csomagtartóba…

Gyuri, a kormányos 1977-ban ült össze öccsével, Tamással a Csillaghajóba. Rögtön ebben az évben nyerték első magyar bajnoki címüket, amelyet aztán zsinórban három követett. Nemzetközi sikereik közül kiemelkedik az 1980-as moszkvai – azaz tallinni – olimpián elért tizedik helyük. És vitorlás pályafutásuk talán legnagyobb szomorúsága az lehetett, hogy az általános bojkott miatt nem vehettek részt az 1984-es Los Angeles-i olimpián. A múlt század nyolcvanas éveiben – egészen Gyúró 1987-ben bekövetkezett betegségéig – egyértelműen ők voltak a legjobb hazai sztárosok. Ez után vált szét a közös vitorlás pályafutásuk: Gyuri a 70-es cirkálóban ért el szép sikereket, Tamás még a 2000-es években is sokáig csillaghajó kormányosként indult a versenyeken.

Nevük hosszú évtizedek óta összeforrt Balatonföldvárral, történelmi tragédiák, személyes és családi sikerek, vállalkozások írták ezt a családi krónikát. Tamás 1968 óta versenyzett a földvári Spartacusban. 1994 és 1998 között önkormányzati képviselő volt, a város első díszpolgára lett. Rengeteget tett a földvári városi vitorlás-, és evezős élet beindításáért. Nem utolsósorban minden csillaghajójuk a Földvár nevet viselte.

Ha röviden kellene jellemeznem Tamást, a derű és a szeretet jut róla az eszembe. Ezeken az energiákon, a vele kapcsolatos emlékeken nem fog a földi elmúlás.

Visy László Oszi