2023. március Portorozs, Szlovénia. 

A cél: felkészülés a szeptemberi nagy megmérettetésre, a Kalóz osztály Európa-bajnokságára.

Igazi edzőtábor, tengeren, edzővel, erős ellenfelekkel. Meg is vagyok magammal elégedve. Ez nagyon kemény férfias dolog kell, hogy legyen, legalábbis ezt olvasom ki barátaim és ismerőseim tágra nyílt szemeiből, amikor – csak úgy megemlítem -, hogy tengeri edzőtáborban leszek egy hétig, ne is keressenek! Csak remélni merem, hogy az ámulatot sportolói teljesítményemmel és nem élemedett korommal érdemeltem ki, de ez mindegy is. Valójában egyáltalán nem vagyok felkészült. Nemhogy a heti hat fizikai edzésen nem vettem részt, de Kalózban sem nagyon ültem a 2022-es szezonban. Legfőbb motivációm az EB. Imádok Kalózozni. Feldob a hajócska billenése, a lehetőség, hogy bármikor megérinthetem, megsimogathatom a vizet. Szeretem a mezőnyt, a barátokat, a kedvesemet a hajóban, a máshol egyre ritkábban megtapasztalható összetartást. Élvezem a one-design versenyek tisztaságát, ahol 40 éves hajónkkal is képesek vagyunk tisztességes helytállásra. A 85 éves osztály ki tudja hányadik reneszánszát éli napjainkban. Egyre több fiatal ül be Kalózba. Eddig azt hittem, hogy ide csak azok jönnek, akiket a rohanógépek, a többtestűek fizikai követelményei riasztanak, vagy azoknak meg sem felelnek. Nincs így. Az osztály, a közösség vonzereje képes felülírni az adrenalinfüggőséget. A fiatalok egyre feljebb tolják a lécet, komolyan is veszik magukat. Sokat vitorláznak, briliáns technikával vezetik a hajójukat, manővereik követhetetlenül pontosak. Meggyőződésem, hogy az EB-n komoly eredményekre is képesek, ha a taktikai rutint is sikerül elsajátítaniuk.

Párommal a korfa egyre keskenyedő csúcsán kapaszkodunk. Kettőnk összéletkora meghaladja a 130 évet, ezzel a hazai mezőny talán „legtapasztaltabb” csapatát alkotjuk.

Rajtunk bizonyosan nem sokat dobna egy új hajó - új vitorla kombó, ezért úgy döntöttünk, hogy a legfrissebb, három szezonos vitorláinkat magunkkal sem visszük, ez alkalommal a tíz éves „madarast” fogjuk használni. A magamfajta hiú hajósnak szüksége van egy fajsúlyos érvre, ha a gyenge szereplése egyáltalán magyarázatra szorul. Sose vallanám be, hogy gyenge a rajt, lassú a forduló, lusta és gyenge vagyok kiülni. Egy öreg vitorla ápol és eltakar. Ha mégis sikerülne villantani, akkor sem hangzik rosszul, hogy „még ezzel a cuccal is” odatettük!

Az első – hétfői - napon gyenge 2-6 csomós szélben gyakoroltuk a fordulókat, a rajtokat és futottunk 5-6 rövidpályás 1-2 körös futamot. Meglepően jól mentünk, az öreg vitorla kis szélben szépen állt, egy-két futamot meg is tudtunk nyerni a 8-9 hajós mezőnyben. Kezdtük elhinni, hogy nagyon jók vagyunk. Másnap a nagyon kemény szél a parton tartotta a csapatokat. Májó edző bá elemezte az első nap tapasztalatait, majd Fluck Bence sporttárs próbálta megértetni, hogy a zsűri hajó a sok színes zászlóval nem létezik. A rajtvonal jobb oldalán a rendezők állnak és code lobogókkal jelzik milyen büntetésekre számíthat az, aki mindezt nem érti. Bence – azon túl, hogy a versenyrendezés nemzetközileg is elismert, olimpiát járt szaktekintélye – sokat tett a Kalóz osztály megfiatalítása terén.

A szerdai napon visszatért a jó idő, újabb gyenge szeles futamok javították egyébként sem alacsony önbecsülési szintemet. A levelezőlapkék tenger, a Pirán felett magasodó hófedte csúcsok látványa felejthetetlen emlékként rögzült a retinánkba.

Annak ellenére, hogy az edzések fizikailag nem jelentettek jelentős terhet, nagyon ki tudtunk fáradni. A szállodánk alig száz méterre volt a portorozsi Pirat klubtól. Sajnos a névnek köze nincs szeretett hajóosztályunkhoz, a nevet a tengerek vad haramiái ihlették. Ilyenkor egy tengerparti hotelben Európa ár-érték arány érzékeny nyugdíjasai tartják évi rendes találkozójukat. A hatalmas étterem éhező tömegeit óriási választék és profi 21. századi technika szolgálta. A választékról csak annyi, hogy minden áldott nap sikerült különböző halételekkel jóllaknom saláták, pástétomok, sült és rántott fogásokat váltva. A hatalmas mennyiségű tiszta és szennyes tányérok és evőeszközök szállítását robotok végezték, meglepő fürgeséggel és biztonsággal.

Csütörtökön tartották a Kalóz osztály első tengeri bajnokságát. A négy futamos versenyt egyre erősödő szelekben futottuk. Az első gyengébb szélben még sikerült egy második helyet elérnünk, de ahogy erősödött a szél, úgy romlottak az esélyeink. A második futamban még beértünk negyedik helyen, de a kiülős 15 csomós 3-dik, negyedik futam két hatodik helye csak az összetett 5.-re volt elég. Ha a gyenge szeles napokon elfáradtunk, akkor ez a nap volt maga az Armageddon. Az hagyján, hogy nem sikerült kitalálnunk, mitől lehetnénk egyszerre élesek és gyorsak, van ez így néha. De arra nincs mentség, hogy képtelen voltam összehangolni egy komplikáltabb manőver elméleti és gyakorlati aspektusait. Csak egy konkrét példa: az alsó kapu jobb oldali jelére érkezünk spível bal csapáson. Nincs sok dolog, svert le, halzolás spível jobb csapáson, spíbum levesz, eltesz, spí levesz eltesz, bójánál lúvolás és kreuz. Ez lenne a feladat. Végrehajtás: kiülésből feltérdelek, svertet engedném, de a kötél beszorul a grósz talpcsigájába. Rángatom, végre kiakad. A bója vészesen közelít. Felállás térdelésből billegő hajóban sikerül, de valami kötél rátekeredik a bal lábamra. Ildi átadja a lee szárat, én meg ballal elkapom a lúvot. Átveszem a spít, közben a lábam között a kormánnyal leejtek. Ildi leakasztja a shotról, majd az árbocról  a spíbumot, átrántja a grószt kicsit még hagyom, hogy a jobbcsapáson is fogjon a spí, majd csendben üvöltök, hogy vegye már le. Lehajolnék, hogy a falkötelet kiakasszam, de ennyire nem hajlok, gyors guggolás és már jöhetne le a golyó, ha a fal nem lenne pont a lábamra tekeredve, rögzülve a nacim bogáncs zárán. Nem bírom lefejteni, itt a bója, tolnám fel, de shottolni sem tudok, mert a svertkötél átlógó vége újra beszorul a csigába. Ildinek beszólok, hogy miért nincs behúzva a fock, miért van félig fent a spí és a spíbum meddig fog még az árbocon fityegni? Sikerült elterelnem a figyelmét, így nem veszi észre, hogy a spít csak akkor tudná lehúzni, ha kézenállnék. Ilyet nem tudok, de nem árulom el azt sem, hogy minden miattam van. Mire kibogozom a lábam, kirángatom a svert kötelét a csigából, ő is végez, elrakja a spíbumot, és eltűri, hogy a lassúsága miatt kiteszem egy közepes verbális abúzusnak. Egyikünk mosolya sem őszinte, amikor végre befutunk, és a partra vergődünk.

A versenyt az ifi Kovács-Buna Kinga Kiss Viktória páros nyerte a senior Vass Ádám – Simkó Zsolt kettős és a Pávics család előtt. Két pontra a dobogótól számot vetek a négy futam összes botlásával. Megállapítom, hogy helyes döntés volt az öreg vitorla, mert az elfedte botor balgaságaimat. Amúgy az edzőtábor igen hasznosnak bizonyult, sokat tanultunk, láttuk mit kell gyakorolnunk, nagyon várjuk a szezont, a versenyeket.

Mindez nem valósulhatott volna meg szeretett elnökünk Vass Ádám áldozatos munkája és szervezőtehetsége nélkül. Ezt nem csak azért írom itt a végén mert Ádám a barátom, de ő tényleg nagyon odateszi magát, hogy nekünk jó legyen! Köszönjük!