A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny során a vitorlázóknak a Kékszalagéhoz hasonló távot kell teljesíteni, csak éppen egyedül: nincsenek csapattársak a hajón, akikre a kritikus pillanatokban számítani lehet, a döntéseket a versenyzőnek egyedül kell meghoznia. A hajó vízen tartásához kapcsolódó összes feladat, a kormányzás, a vitorlák cseréje és az időjárási viszontagságokkal való küzdelem is egyetlen emberre hárul. Ahogy Nedbál Noel, a túra ötletgazdája egy korábbi interjúban elmondta, céljuk a versennyel az volt, hogy a lehetőségeihez képest mindenki célba érjen, és ne az időjáráson vagy időtúllépésen múljon a táv sikeres teljesítése. Egy olyan versenyről van szó tehát, ahol a siker nem feltétlenül a helyezésben mérhető, hanem a teljesítésben.

Az esemény szellemisége jól illik a Flexfleet Zrt. elképzeléseihez is. Mi abban hiszünk, hogy a teljesítmény és egyáltalán a fejlődés, mindenkinél önmagához képest értelmezhető. Ez motiválta a Tihanyi Hajós Egyletet is abban, hogy szervezőként a verseny mögé álljon. A THE meghatározó szereplője a hazai vitorlázásnak, története 21 évvel ezelőtt indult családi vállalkozásként, 2021-ben pedig a magyar vitorlássport legeredményesebb klubja lett.

Flexfleet Zrt.: Kezdjük az elejéről! Multinacionális cégeknél dolgoztál sokáig, majd a Tihanyi Hajós Egylet vezetője lettél. Miért váltottál?

Rutai Andrea: Való igaz, közgazdász végzettségem van, jópár évet eltöltöttem nagyvállalatoknál menedzseri pozícióban, de rájöttem, hogy nem nekem való a multinacionális közeg, az önmegvalósítás legfelső fokára nem itt fogok elérni. Amikor lehetőségünk nyílt rá 21 évvel ezelőtt, hogy megvásároljuk a kikötőt, egyetlen percig nem volt kérdés, hogy az akkori állásomat lecserélem egy kikötő -és klubmenedzseri pozícióra. Mindig is nagyon szerettem a vitorlázást, azt a szabadságot, amelyet a víz közelsége adhat, és ebben a közegben valódi otthonra leltem. Mindegy, hogy éppen mederkotrásról tárgyalok, hajókkal foglalkozom vagy a versenyzőinket koordinálom, ugyanúgy élvezem. A stábunk kicsi, mindössze 20 fős, a munkán túl a kollégáimmal van egy erős személyes kapcsolatunk is, családként működünk együtt. 

FF: Vitorlásversenyt szerveztek, kikötőt üzemeltettek. Mivel foglalkozik még a THE?

R.A.: A kikötő megvásárlásakor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy nem egy elit yachtkikötőt hozunk létre, hanem az utánpótlás nevelésére koncentrálunk. A bevételünk teljes egészét erre a tevékenységünkre fordítjuk. Először vitorlástáborokat szerveztünk gyerekeknek, majd a kikötő bázisán elindítottuk a sportegyesületünket is, ekkor vettük fel a Tihanyi Hajós Egylet nevet. Tavalyelőtt elértünk, hogy mi lettünk a magyar vitorlás sport legeredményesebb klubja, ezzel együtt pedig az egyik legnagyobb vitorlázó utánpótlás nevelő klub vagyunk az országban. Sportolóink között vannak válogatott versenyzők, és folyamatosan ott vagyunk a nemzetközi eseményeken is.

FF: Hány versenyzőtök van jelenleg?

R.A.: Jelenleg kb. 70-80 gyermek versenyez a mi színeinkben és hét edzőt alkalmazunk egész éves állásban. A 420-as hajóosztályban nálunk most több lány van, mint fiú, tehát egyre több a lány a vitorlázásban, amelyhez szerencsére az is hozzájárult, hogy egyre melegebb és jobb minőségű ruhák készülnek. A versenyzőink mellett szeretném kiemelni, hogy évente több 100 gyermek jut el a táborainkba és nagy hangsúlyt fektetünk a hátrányos helyzetű gyermekekre is. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot általános iskolákkal és alapítványokkal is, nagyon sok olyan gyermek jön hozzánk, akinek egyébként nem lenne lehetősége eljutni egy hasonló táborba. Nem csupán kikötő vagyunk tehát, ahol a vitorlázás szerelmesei elhelyezhetik a hajóikat, hanem gyakoroljuk a számomra fontos társadalmi felelősségvállalást is: közösséget építünk és érzékenyítünk, mindezt a sportolás és a Balaton köré szervezve.

FF: A veled való beszélgetéskor az jut az ember eszébe, hogy a közösségépítés az alapja a THE teljes tevékenységének.

R.A.: Valóban így van. Nekünk az a legfontosabb, hogy a gyerekek közösségben nőjenek fel, megtanulják a társas együttélés szabályait, ehhez pedig a magunk eszközeivel mi is szeretnénk hozzájárulni. A közösség összességében sokkal fontosabb, mint hogy az egyesületi rangsorban hol vannak a gyerekek. Ezért kedves a szívünknek a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny is: nem az a legfontosabb, hogy ki hányadik lesz a versenyen, hanem hogy mi történik a verseny alatt a hajóban, hogyan formálja mindez a résztvevőket és hogyan segít az egyik hajó kormányosa a másiknak akkor, amikor baj van. Van egy konkrét tervünk a működésünkkel kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy mit szeretnénk elérni, nem váltogatjuk az irányt, hanem próbálunk állandóak maradni. A gyerekek mellett a szülőket is edukáljuk. Emellett pedig természetesen az is szempont, hogy aki nálunk tárolja a hajóját, az is közösségben érezze magát, tudja, hogy bármiben számíthat ránk.

FF: Említetted a szülők edukációját. Hogyan valósul meg mindez?

R.A.: Rendszerben gondolkodunk, amelyet a szülőknek is követni kell. Vannak olyan szülők, akik azt tartják célravezetőnek, hogy minél több versenyre eljuttassák a gyermekeiket, ami azt jelenti, hogy télen és nyáron is folyamatosan versenyeznek. Azt látjuk, hogy bár a gyerekeknek ebben a struktúrában is vannak sikerei, 16 éves korukra szembe kell nézniük korunk veszélyével, a kiégéssel. Mi ezt a fajta fejlesztést egyáltalán nem kapacitáljuk, így aki a fenti módszert követi, biztosan nem hozzánk hozza a gyermekét. Abban hiszünk, hogy a siker másodlagos, a közösségi élmény az elsődleges, és pontosan ez a sorrend fogja meghozni az eredményeket hosszú távon, a kiégés nélkül. A gyermekek felkészítése egy szisztematikus építkezés kell, hogy legyen, ennek köszönhető például Németh Doma versenyzőnk sikere, aki a finn dingi hajóosztályban junior világbajnok.

FF: Egyértelmű most már, hogy mit jelent számodra a siker a versenyzőitek kapcsán, mit tekintesz ezen túl eredménynek?

R.A.: Az embert nagyon fontosnak tartom a munka során is, ha például beszélgetek egy kollégámmal, szeretem őt végighallgatni, nem veszem fel a telefonomat, ha éppen akkor csörög. Azt szeretném elérni, hogy a munkatársaim szeressenek bejárni dolgozni hozzánk, és úgy tekintsenek a munkahelyükre, hogy az egy biztonságos közösség, ahol számítani lehet a másikra. Sikernek tekintem azt is, hogy a 70 helyes hajókikötőnk teljesen megtelt, a várólistánkon pedig további hetven hajó vár bebocsátásra. A táborainkba pillanatok alatt elfogynak a helyek, kaptam visszajelzést szülőktől arra vonatkozóan, hogy ott ülnek a gép előtt és várják, hogy megnyissuk a foglalást. A fentiek alapján úgy érzem, hogy a nálunk megfordulók értékelik a munkánkat.

FF: Miért döntöttetek úgy, hogy felkaroljátok az egykezes versenyt?

R.A.: 2016-ban a Folkboat Osztály kezdeményezésére indult egy Balatonkerülő túraverseny, amelyen a résztvevők klasszikus hajókkal nevezve, egyedül vitorlázhatták körbe a tavat. Az esemény hamar népszerű lett, gyorsan kinőtte magát, és ekkor keresett meg bennünket Nedbál Noel az ötlettel, hogy helyezzük versenykeretek közé az eseményt, segítsünk a szervezésben és a lebonyolításban. Rögtön megtetszett a lehetőség, és bár sok pályaversenyt rendezünk minden évben, tókerülő szervezésében nem volt gyakorlatunk, így nagy odafigyeléssel készítettük elő az első versenyt. A tapasztalat hiányát azonban ellensúlyozta az az eszmeiség, amely a verseny – és egyben a THE – sajátja: a sport értékét és a sportszerűséget helyezi előtérbe, és szól a csodálatos emberi teljesítményről is. Oda kell tennie magát a felkészülésben annak, aki részt akar venni az eseményen és nagyon érezni kell a hajóját. Noellel és a Flexfleet. Zrt.-vel az az elejétől kezdve gördülékenyen ment az együttműködés, azonosak voltak az elképzeléseink, az életfelfogásunk.

FF: Volt olyan esemény a verseny során, amely komoly kihívás elé állított benneteket?

RA.: Az egyik versenyzőnk nekiment egy vízkivételi bójának, ráadásul mindez éjszaka történt. Mivel a vízimentők biztosítják a versenyt, emberélet nem forgott kockán, de gyorsan cselekednünk kellett. Akkor is volt bennem némi drukk, amikor a napfelkeltével elkezdtek beérkezni az első hajók, én álltam ott, hogy jókor kapcsoljam fel a fényeket és minden rendben legyen a beérkezéssel. A versenyzők közül többen ilyenkor már annyira fáradtak, hogy nehézséget jelent nekik a vitorla lehúzása vagy van egy hirtelen burn out, szóval nagyon kell figyelni rájuk a befutónál.

FF: Ha egy szülő most azon gondolkodik, hogy vitorlázni küldje a gyermekét, mit mondanál neki, miért érdemes?

R.A: A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny szervezésébe úgy vágtunk bele, hogy nem tudtuk, milyen hajóval jönnek majd hozzánk versenyezni, milyen típusú emberek jönnek majd, mi a gyermekek versenyeztetésében voltunk inkább benne. Aztán a versenyzői gárda felülmúlta minden elképzelésünket: rengeteg jó embert ismerhettem meg, aki nagyon szereti a hajóját, kötődik a vitorlásához. Ismeretlen emberekből alakult tehát egy jó közösség pár nap alatt, akik papíron ugyan versenyeztek egymással, de a vízen egymás segítői voltak, akár egy jó szóval és buzdítással is. A vitorlázásban az is kiemelkedő, hogy megtanulod tisztelni a természetet, rájössz, hogy a természet az úr, hiszen a nyílt vízen nem csak te diktálod a szabályokat, nem tudsz mindent befolyásolni. Ennek felismerése már gyermekkorban is nagyon fontos. Emellett a vitorlássport megtanítja a gyermekeket arra, hogyan viselkedjenek döntési helyzetekben, és nagy előnye, hogy rögtön látszanak a döntések hatásai. Azt gondolom, hogy összességében a vitorlázás nagyot segít abban, hogy emberileg fejlődj és hogy a hajón tapasztalt élményeket a magánéletedbe vagy a szakmai életedbe is át tudd ültetni. 

Amennyiben szeretnétek többet tudni a FlexFleet Zrt. szolgáltatásairól, lépjetek velünk kapcsolatba.