Szeitz Gábor,  44 éves informatikus - megunva a laptop feletti görnyedést -  2022-ben Sziciliában vásárolt egy 18 éves Bavaria 46-os hajót. Ő is  hasonló élményeket élt meg, úton a Kanári-szigetek felé…

Egy év örömvitorlázás után Gábor úgy döntött, visszatér az Adriára -  a kemény kihívásnak megfelelve, ugyanezen az úton! A tavasszal frissülő észak-atlanti passzát széllel szembeni rövid direkt utat választva, a szokványos szeleket és áramlatokat követő hosszú körúttal szemben.

Három vállalkozókedvű fiatalember, a 80. évét betöltött Marton István nyugdíjas MÁV főorvos - a Semmelweis egyetem habilitált tanára, az ex-olimpikon (München, 1972 úszás) majd öttusázó magyar bajnok, később Adidas marketing igazgató Császári Attila, és László György - az Intercontinental-Danubius hotel lánc Japánt és a Royal Caribbean hajóit megjárt executive chéf-e -  Húsvét vasárnap elrepült Gran Canariara, és Las Palmasban Gábor hajójára szállt, majd a megfelelő ellátmány birtokában húsvét hétfő délutánján elindultak Északkelet - Európa, Gibraltár felé, széllel, áramlattal szemben!

Az első takkot Madeira irányába nyitottuk (25 csomós alap szél, 30 feletti befúlyásokkal, 2 m-es hullámok) melyek a negyvenhat lábas Bavarián átcsapva áztatták  a cockpitet és a legénységet. Gyuri, a chef ölbe vette és az első 12 órában el sem engedte a kék vödröt, tekintettel a háborgó tengerre és gyomrára(!).  Alkony után kiderült, hogy Attila - a kialakulóban lévő szürke hályog miatt nem lát sötétben - így hát  ezt az éjszakát Gáborral ketten vittük.  Ilyen  körülmények között rohant a hajó, 30 °-ban megdőlve a szikrázó csillagok alatt!   Mire a nap felkelt, Gyuri meggyógyult, Csaszi  látott ! Átestünk a Tűzkeresztségen!  Megtanulta  a csapat, hogy a tengeri hajózás bizony kemény kihívás!

Ez a 48 órás nonstop rohanás Madeira partjáig (Kb 300Nm) tartott -  ott, szélárnyékban fürdőzés, és egy kiváló a mesterchef által készített vacsora után, hasonló körülmények között, de az ellenkező takkon indult a csapat Afrika partjai felé, hogy négy nap alatt Casablanca és Rabat között partot fogva folytassa útját. Ez a további négy nap - a megdőlt, rendszeresen hullámok alá befutó, megtorpanó  hajóban igazi kihívás volt. A hajókabin nyújtotta várt biztonságot a mindent átnedvesítő sós pára és az ennek hatására korcsolyapályává váló laminált kabin padozat ellenére vitorláztunk -töretlen optimizmussal-  úti célunk felé .

Mivel internet hiányában semmilyen kommunikációs lehetőségünk nem volt - egy közelben  elhaladó tankertől VHF rádión át beszélve megtudtuk, hogy - a hosszútávú meteorológia által előjelzett - a jelenleginél is erősebb -  viharos keleti szél várható a következő napokban a Gibraltári szorosban. 

Az egyik szálingot az árbóchoz  merevítő drótkötél néhány szála elengedett, kezdett kibomlani.  A körülmények miatt úgy döntöttünk, hogy az afrikai partok elé érve megpróbáljuk a csendesebb vízen kivárni a gibraltári vihar végét, ellenőrizni az árbócot. Négy nap rohanás (újabb 600Nm) után - egy homokfal alatt 6m vízben - első-hátsó horgonyon rögzítve a hajót, vízszintes asztalnál elfogyasztott finom rákvacsora, prosecco, árbóc mászás, szerelés után, a VHF rádión ránk recsegett a parti őrség  (illegálisan behatoló nem regisztrált hajó) - és minden könyörgés, kérés ellenére kegyetlenül elzavartak. Horgonyok fel, vissza a viharos Óceánra…

Az egy-két napos pihenés helyett újra a háborgó tenger felé fordultunk.  Másfél nap cirkálás után Tanger közelében,  a Gibraltári szoros délnyugati bejáratánál úgy  döntöttünk, hogy a szoroson a nagyon erős ellen szélben motorral próbálunk meg áttörni.

Mintegy négy óra alatt alig néhány mérföldet sikerült irányba haladni, és a tangeri kikötő bejáratánál szembesültünk azzal, hogy vagy kiállunk Tangerbe, megpróbálunk regisztrálni - vagy vitorlát bontunk és a 30 csomós, 40-es befúlyásokkal tarkított, 4 m-es hullámokat hordozó szoroson - ahol a forgalom miatt osztott sávos nagyhajós forgalom van -   a korábbi erős széles tapasztalatok birtokában, hármas nagyvitorla,  kettes génua reffeléssel neki vágtunk a szorosnak!!!

 A nagyhajók, tankerek példa szerű megértésétől támogatva - akik irányukat nem, de tempójukat ránk való tekintettel változtatták - mind a befelé, mind a kifelé haladó sávon keresztül vitorlázva értük el a spanyol partokat, a szoros legszűkebb utolsó 5 Nm felett. A következő 2 takk után már tudtuk venni a Gibraltár öblöt, beértünk a csendes vízre, ahol már spanyol területen,  5 m-es vízben lehorgonyoztunk, és koccinthatunk arra, hogy átértünk, felhoztuk a hajót a Kanári-szigetekről a Földközi tengerre.

Sebeinket nyalogatva, H. Gyuri barátunk hívásának engedve másnap reggel pihenten - az éjszaka  során legyengült és átfordult szél támogatásától hajtva, átvitorláztunk Marbellába, ahol Gyuri a parton várta és segítette a megfáradt csapatot partra szállni.

Erős baráti keze Csaszit és engem is segített a 80 cm-es távolság átlépésében. 

Segített szuper Chéfünknek is, aki azonban megbotlott, de az erős kar hirtelen rántással megmentette a vízbe eséstől társunkat.  Az erős mozdulat  következtében azonban kificamodott chéfünk válla, amit hatalmas ordító sikollyal adott a környezet tudtára, miközben fájdalomtól eltorzult arccal terült el a betonon.  Perceken belül segítőkész emberek vettek körül, mentőt ajánlottak, látva a jajveszékelő  embert.

Nőgyógyászati praxis előtt a Mentőszolgálatnál dolgoztam. Ismertem azt a műfogást, amivel kificamodott vállat helyre lehet tenni és ezzel a mintegy 50 évvel korábban szerzet tudással sikeresen reponáltam Gyuri vállát, aki másfél órával később már sérült karjával szájához tudta elmenni a Proseccos poharat…

Bátor kaland, kemény kihívás volt a tavaszi erős passzát széllel szemben visszavitorlázni a Földközi-tengerre . Én nem ismerek magyar vitorlázót, aki hasonló körülmények között jött volna vissza a Kanári-szigetek térségéből.

Olyan volt, mintha a megszokott lesikló pályán a völgyből síelnénk fel a csúcsra (ismert vitorlás barátom F.Gy. fókabőr csíkkal a léce talpán csinálja! )

Köszönet Gábornak, aki jól felkészítette a hajót és kiválóan irányította a viharos nyíltvízi körülmények között, és a rendkívül motivált lelkes csapatnak, hogy ebben az élményben részt vehettem.

“ ez jó mulatság férfimunka volt “ (Vörösmarty 1844)