Fogalmazhatunk úgy is, hogy Sikinek két sikeres pályafutást adott a Jóisten a magyar vitorlássport javára. Az első az ötvenes-hatvanas évekhez kötődik, ezek a versenyző évek. Mai szemmel nézve későn, 17 évesen kezdett vitorlázni a sokféle sportban ügyes fiatalember. Az almádi Építőkben akkoriban igen színvonalas vitorlásélet folyt, saját maguk építettek versenyhajókat, Siki Nagy Károllyal saját építésű Szalonkával nyert magyar bajnokságot 1955-ben és 1957-ben. 1959-ben pedig megnyerték a Repülő Hollandi bajnokságot, olimpiai kerettagok lettek.
Végül mégsem ők utaztak az ötkarikás játékokra, és ez megtörte a szépen induló versenyzői pályafutást. Ezután megépítette az első műanyag repülőhollandit Magyarországon, Finnben is versenyzett. Akkor készült róla az az ikonikus fotó, amelyből népszerű balatoni képeslapot is nyomtattak.
A második "élet" azonban az élversenyző évek után kezdődött. A túravitorlázás, nagyhajós versenyzés persze megmaradt, de a közösségépítés, a fiatalok nevelése vált igazán fontossá. Nélküle nem lenne a Veszprémi Egyetemi Sport Clubnak vitorlás szakosztálya, nem lennének az egyetemi kalózok és nem lenne a B24 - Hydra, amelyeken generációk nőttek fel, és tanultak meg vitorlázni az Ő oktató munkájával.
Nem volt sohasem reflektorfényben, azok ismerték igazán, akik közel álltak hozzá, akiket vitorlázni tanított. Jókezű hajóépítő, tehetséges, sikeres versenyző és kiváló szervező, nevelő volt. Nyugodjék békében!
