A hajó egy két motoros ( egyenként 6 hengeres beépített Volvo Penta Diesel, Z hajtás!), 10 m-es, 3,5 m széles, 5 tonnás, kabinos motorjacht, 20 éves, gyártása idején korszerű - a kornak megfelelő elektronikával, felszereltséggel, kettős vezérlési ponttal (egy a flybridge-en, egy a kabinból) háló hellyel, konyhával, zuhany- vécével ellátott jármű.
Nem maradt következmények nélkül az idő vasfoga, de különösen a három év használaton kívüli állapot, az észak-olasz tergerpartot sújtó viharok, csapadékvíz a fenékben, mely elárasztotta az akkumulátor teret, tönkretéve a négy blokkot.
Az örökös ezt a reménytelen jószágot nemzetközileg meghirdeti és egy magyar mozdonyvezető, aki a Tiszán szeretne horgászni, megnézi - és beleszeret !!!
A Mozdonyvezető kiválóan ért a dízel motorokhoz, némi hajózási ismeretet szerzett könyvekből - a tengeren soha nem hajózott, a Balatonon is csak utasként - közel a nyugdíjhoz, álmainak, vágyainak netovábbja egy ilyen kényelmes hajó, amin horgászhat, alhat, főzhet, éjszakázhat, sőt még helyzetváltoztatásra is alkalmas. Álmaiban a Tiszán, Dunán keresztül akár a tengerig is eljut...
A hajó jelenlegi kikötőjéből szárazföldön nem szállítható el, mivel méreténél fogva a Transporter ebbe a szűk kis kikötő faluba nem tud behajtani.
A legközelebbi daruzásra alkalmas kikötő mintegy 10 tengeri mérföld, azonban oda az átvontatás több mint 1000 €-s költséggel járna!
Mozdonyvezetőnk, megtekintve ezt a hajót, amibe beleszeretett, észleli, hogy mindkét motor (egy vendég akkumulátorral) beindítható, a négy ponton rögzített hajó előre hátra mozdul az irányváltó hatására, így hát megvásárolja azt - valóban igen jó áron.
Nem számolt azonban a járulékos költségekkel, csak egy szlovén cég szállítási ajánlatát vette figyelembe, feltételezve, hogy megfelelő induló transzferpontra tudja juttatni a hajót! Mindez a Genova környéki vizeken!
A Facebook vitorlázó csoportban keresett Skippert, aki átvinné a motorjachtot az egyik kikötőből a másikba.
Egy őrült, időmilliomos nyugdíjas skipper (ez én voltam
) rábukik a csalira, felveszi a kapcsolatot a Mozdonyvezetővel - a nyugdíjas skipper, dagadó önbizalmával , hogy ő mindent meg tud oldani, beül a Mozdonyvezető kocsijába, aki egy éjszaka kirepíti őt a hajóhoz...
Túlmenően az adminisztratív megoldatlan problémákon, a nyelvi nehézségeken (a Mozdonyvezető kiválóan beszél magyarul, egyéb semmi, az olasz tulajdonos némi angollal bír) kiderül, hogy a hajó, a most már beszerzett indító akkumulátorral, valóban motor szinten indítható, egy hajtóművel mozog is, de sem a motorok megbízhatóságáról, állapotáról, sem az egyéb funkciókról semmiféle bizonyítóerejű információ nem szerezhető be.
Vasárnap lévén a helyi halászok nem hajlandók még biztonsági, készenléti, mentési funkciót sem elvállalni (mivel a hajó tulajdonjoga, műszaki vizsgája biztosítása - az új tulajdonos számára érvénytelen) kérdés, hogy fel lehet-e vállalni ennek a hajónak a kikötőből való kiállását?
A tulajdonos rendkívül motivált, kannákat vásárol, üzemanyagot tölt a tartályokba, és mivel megrendelte a transzfert kedd reggelre, reménykedve könyörög a skippernek, hogy induljanak el - ő lenne a gépész, matróz, személyzet...
Ha már egy egész éjszakát a nyugdíjas skipper rááldozott erre az útra, és van egy előre - hátra mozgást biztosító működőképes hajtómű, egy úszóképes test, bevállalja hogy elindul vele.
A köteleket eloldva kiderül, hogy csak az egyik oldali rendszer működik, a bal motor hajtáslánca szétesett 
.
Ilyen hajókon az irányítás a két hajtómű fordulatszámának változtatásával történik, a kormánnyal mozgatott kihajtás csupán kisegítő funkció. A három év alatt igencsak berozsdásodott szerkezettel csak komoly fizikai erőfeszítéssel lehet + - 15 °-ban manőverezni a kihajtással. Az irányváltót egy kézzel rögzíteni kell, mert különben kidobja a sebességet!
A kifordulási kísérlet a kikötőhelyről, háromszoros oda - vissza manőverrel sikerül, majd a kormánymű és gázkar rángatásával nagy nehezen kijutunk a kikötőből a nyílt vízre.
A kéthajtóműves irányításra tervezett test egy hajtóművel csak körben járásra képes - de ellenkormányzással bizonyos idő után megtalálható az az állítás, ahol többé-kevésbé irányban tartható a test.
Hála a kora reggeli szélcsendes időnek, a parttól kb két nm távolságot tartva, 2 óra alatt sikerül a hajót - max négy csomó sebességgel - az új kikötőbe irányítani, majd a kikötő személyzet segítségével az ottani daruállás közelében leállítani, kikötni!
Nyugdíjas skipperünk partot érve a boldog tulajdonost hátrahagyva az első büféig vánszorog, hogy legnagyobb örömére élvezze, hogy ez az olasz kikötői kávézó Unicumot is tart…
Újabb egész éjszakás autózás után nagyon fáradtan, de a siker élménytől megrészegülve Skipperünk mély álomba zuhant ...
Doky
(Dr Marton István, Spartacus)
