Aki látta, annak nem mondok újat: elképesztően izgalmas verseny volt. Mi tagadás, a Sámánok elrontották a rajtot, pontosabban elrontották nekik, beszorítottak minket a rajthajóhoz, alig volt sebességünk az induláshoz. Nyitottunk a jobb oldalra, már az első cirkálószakaszban volt, hogy vezettünk, de nagyon együtt volt az első három hajó, mi, a hollandok és a spanyolok, az olaszok bal oldalt lemaradtak. Bejöttünk középre, sőt túl balra, elmentünk a követők előtt, szó nincs biztosításról, a szélre vitorláztunk, nem az ellenfelekre. A felső bójához közel a spanyolok lekereszteztek minket hajszállal, fölénk fordultak, túl hirtelen, sebességet vesztettek, mi jobb tempóval elmentünk nekik, jókor fordultunk a bójára, mi sebességgel kerültük, a spanyolok pedig, már alattunk, még mindig nem szerezték vissza a tempót. 70 méter előnnyel kezdtük a hátszelet. Látszott a cirkálószakaszban, és az első hátszélben is, hogy remekül állítottuk a hajót, lazán futott a cucc a még mindig megmaradt hullámokon. Nagyon szoros volt a hátszél, mi középen biztosítottuk halzolgatva mind a két oldalt, végül a megszokott, több mint tökéletes manőverrel fordultunk alul a kapuban, 180 méter előnnyel. Utánunk 25 másodperccel jöttek a hollandok, 42 másodperccel az olaszok, egy percen kívül a spanyolok. A második cirkálószakaszban a jobb oldalt választottuk, ott jobb volt a szél. Mindenki lógott. Egy backbordos beigazítás után újra a jobb oldalt védtük. Közben ITA és NED egymással foglalkozott, 800 méterrel a felső bója előtt 184 méterrel vezettünk. Csak a szélre vitorláztunk itt is! Az utolsó bóját elsőként vettük, utánunk 46 másodperccel jöttek az olaszok, 52 másodpercre a hollandok, a spanyolok 1 percen kívül. A befutó hátszélben nagyon lecsökkent a szél. Bakóczy Robi leheletfinoman ültette rá a hullámokra a magyar hajót, be-belobbant a genakker, a hullám néha jobban vitte a hajót, mint a szél. A pálya bal oldalán mintha több lett volna a szél, beigazítottunk arrafelé, de csak középig.
300 méterre a céltól 200 méter előny csak elég lesz.. De annyira foltos lett a szél, hogy izgalmas lett még így is a vége. 29 másodperccel futottunk be a pálya bal oldalán besurranó olaszok előtt, 52 másodpercnél jöttek a hollandok, és a szokásos egy percet a célban is megkapták a spanyolok. Előkerült egy hatalmas magyar zászló a fedélzeten, és a Sámánok úgy ünnepeltek, ahogy csak a magyarok tudnak… Pezsgő is előkerült bőven, a fedélzetről élőben bejelentkező riporternő pedig megtanulta az igazi magyar csatakiáltást…
Berecz Zsombor csapatkapitány az élő adásban elmondta: „Egyénenként nem mi vagyunk a legjobb vitorlázók, de mint csapat, mi vagyunk a legjobbak. Mi a titok? Ha elhiszed, hogy győzni tudsz, akkor nyerni fogsz. Ilyen egyszerű.” Amikor a riporter a szélfordulók felismeréséről kérdezte Zsombit, egy kis idegenforgalmi propaganda is belefért az interjúba: ajánljuk mindenkinek, hogy jöjjenek edzeni a Balatonra!
Rutinosan megkérte a riportert, hogy magyarul is hadd üzenhessen a magyar szurkolóknak. "Srácok, nagyon szépen köszönjük a drukkolást! Érezte az egész csapat végig a három héten keresztül. Mi vagyunk a legbüszkébbek, hogy boldoggá tudtunk tenni benneteket és be tudtuk bizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak!"
Csapat világbajnok tehát Magyarország, a Sámánok, ezüstérmes Olaszország, a bronzérmet a hollandok nyerték.
Magyarország bármely nagy vitorlás nemzetnek, az olimpiai és világbajnokokkal, Amerika Kupa versenyzőkkel felálló csapatoknak is esélyes, méltó ellenfele volt ezen a csapat világbajnokságon: a kapitány Berecz Zsombor, olimpiai ezüstérmes, világbajnok és kétszeres Európa-bajnok finnes, a csapat tagjai közt van olimpikon, nagy tengeri versenyeken gyakorlatot szerzett sportoló, több kiváló edző, akik nem csak elméletben tudnak mindent a vitorlázásról. A legnagyobb erényük a kiváló csapatszellem, a hatékony működés volt. A teher, a tét nagysága nem bénítóan hatott rájuk, hanem éppen ellenkezőleg: még tökéletesebben, fegyelmezettebben tették a dolgukat. És mindezt jókedvűen, hiszen Berecz Zsombor többször elmondta, könnyebb nyerni, ha élvezettel vitorlázik az ember.
Berecz Zsombor kapitányként nem csak jó vitorlázókat talált a csapatba, hanem minden feladatra a megfelelő embert választotta, akik jól tudnak együttműködni és fizikailag is a topon vannak. A csapat összeállítása legalább olyan fontos faktor volt, mint az egyéni teljesítmény. És talán a legfontosabb, hogy Zsombi az olimpiai szintű motiváltságát, azt a bizonyos spirituális pluszt (akik ismerik, tudják, miről beszélek) át tudta sugározni a Sámánoknak több mint két héten át.
A teljes csapatnévsor, ABC sorrendben, mindazokkal együtt, akik bármely megelőző fordulóban a Sámánok tagjai, azaz a siker részesei voltak:
Adorján Csaba, Bakóczy Róbert, Berecz Zsombor, Goszleth Marcell, Gyapjas Zsombor, Huber Lél, Lillik Ákos, Majthényi Szabolcs, Németh Áron, Németh Domonkos, Takácsy Levente, Tomai Balázs, Varjas Sándor.
Az már az eddigi versenynapok alatt is bebizonyosodott, hogy az Star Sailors League Gold Cup, amely nem hivatalos csapat világbajnokságnak is tekinthető, nagyon ki van találva. 56 nemzet indult, teljesen egyenlő esélyekkel. A költségeket a rendezők állják, (sajtóinformációk szerint 2.5 - 3 millió euró a költségvetés), a sorsolt hajók egyformák. (Az SSL 47-es hajók kissé módosított, lebutított RC 44-esek, és itt készültek Kápolnásnyéken, a Pauger Carbonnál, a zseniális hajóépítő, Paulovits Dénes műhelyében. Újabb magyar szál…)
Az eddigi eredményeik alapján kiemelt csapatok a tizenhatos és a nyolcaddöntőben kapcsolódtak a játékba, előnyük volt, hogy pihentek voltak, hátrányuk viszont, hogy nem ismerték annyira még a hajót, mint a már egy ideje versenyzők. Izgalmas, sokesélyes maradt a küzdelem még az ő belépésükkel is.
Az up and down pálya ideális, minden szakaszon van taktikai lehetőség és izgalom. A futamok 45 percre belőtt hossza még a felületesebb néző számára is élvezhető. A csoportküzdelmek utolsó, negyedik dupla pontos futama pedig programozottan nyitottá teszi a továbbjutó első két hely sorsát az utolsó pillanatig. És ha még lehet fokozni az izgalmakat, akkor a kétszer négy hajós elődöntő és a négy hajós döntő rendszere éppen ezt a célt szolgálja. Egyetlen pályafutamban, egymással először versenyző csapatok között dől el a továbbjutás, illetve a végső helyezések sorsa. Azaz itt a vége felé már egy kicsit talán jobban belép a szerencse faktor, mint a csoportküzdelmek során.
A vitorlássport évtizedek óta arra törekszik, hogy érdekesebbé, áttekinthetőbbé – azaz népszerűbbé tegye önmagát a sportszerető közvélemény számára. Ebbe az irányba történtek jó és kevésbé jó lépések. Az SSL Gold Cup rendszere erre az egyik legjobb próbálkozás. A könnyű karbon hajó még gyengébb szélben is látványos, akciódús meneteket produkál. Az élő közvetítés pedig közel hozza a csapatot, az arcokat, a személyiségeket. Remélem, hogy ennek a versenynek a tapasztalatait hasznosítják majd más nagy vitorlás versenyek megtervezésénél, lebonyolításánál – illetve nagyon várom, hogy legyen majd újra SSL Gold Cup, négy év múlva, ahogy eredetileg tervezték.
A magyar csapat, a Sámánok győzelme ezen a versenyen, egyetlen nem tengeri nemzetként a világ legerősebb vitorlás csapatai ellen, a magyar vitorlássport történetének egyik eddigi legnagyobb és legemlékezetesebb sikere.
Az biztos, hogy ez a több mint két hét, amelyet a Sámánok Las Palmasban töltöttek, hihetetlenül összekovácsolta a csapatot. Ismerték egymást korábban is, de most ismerték meg igazán egymást. Akik belülről ismerik a sportágunkat, tudják: a csapattagok között vannak klubvezetők, utánpótlás edzők, más sikeres hajók legénységének tagjai. Ha a siker ízét, azt a bizonyosságot, hogy a Balatonról is ott lehet lenni a világ legjobbjai között, ha azt a szemléletet, amit itt Berecz Zsombor át tudott adni nekik, továbbviszik a klubjukba, a tanítványaiknak, más hajóegységekbe, akkor ennek a mostani csodás szereplésnek egészen biztosan hatása lesz az egész magyar vitorlássportra.
Visy László Oszi
