A hála szavaival kezdeném. Nagyon szépen köszönöm kedves olvasóinknak, hogy megtiszteltek figyelmükkel, betértek hozzánk, megosztották velünk gondolataikat, ötleteiket, gondjaikat. Úgy érzem, nem jöttünk ki hiába, hiszen számos kérdésre tudtunk válasszal szolgálni, illetve segíteni keserveiken.
Térjünk vissza a „nagy totálhoz”. Amerre a szem ellát, elektromos, illetve belső égésű jószágok sorakoznak. Mindenféle méretben, teljesítményben, formában. Akadnak a csónakoktól kezdve, kabinos, több hálóhelyes, kisgéphajó kategóriájú teknőkig többféle ladikok, széles választékban. Láthatóak komótosan andalgók, vagy éppen siklásba hozhatóak, pazar színekben és formákban. Természetesen a kiállítás ideje alatt vonzó, kedvezményes árakért megvásárolhatóak. – A feltüntetett számok részemre így is horrorisztikusak. – A látogatók mennyiségével semmi bajom, már a szakmai napon is sok érdeklődő gyűlik csoportokba, bámulni a portékát. A végelszámolásnál kiderült, hogy itt – ott vásárlás is történt.
Folytassuk, talán a legfontosabb megállapítással. Méghozzá azzal, hogy „a Balatonnál megszűnt az égető kikötőhely hiány”. Legalábbis jócskán enyhült. A BHZRT kivételével, az idei szezonra több olyan létesítmény „termőre fordul”, ahol helyet lehet bérelni. Annyiért, amennyiért. Lássuk most azokat, akiknek standjuk volt a vásárban. Elsőnek az Ypsilon Yacht Club Alsóörsöt említeném. Az internetes oldalukból ugyan a piár szövegen kívül nem sok derül ki, de az elérhetőségek korrekt módon ott vannak. És ez a lényeg. Dárdai Miklós kikötővezető megtisztelt azzal, hogy pár szót váltsunk. 2022 szeptemberében kezdődött az építkezés. Kizárólag a partról rakták a kövezést úgy, hogy szervízutakat építettek. A nehéz munkagépek a már bizonyos fokig elkészült szórásokon haladtak, így jobban összetömörítették az anyagot, mintha uszályokról markolták volna ki. Érdekes. Háromszáz, különböző méretű hajóhely alakult ki, melyből úgy ötven már gazdára is lelt – nem árt sietni annak, akinek szándéka van itt tanyázni, ugyanis érzésem szerint ez igen rövid idő alatt elfogy –. Öt – nyolc vendéghelyet (hajómérettől függ a mennyiség) is kialakítottak a nyugati hullámtörő belső oldalára lapozással.
És milyen bérlői kört várnak? Az ugye nyilvánvaló, hogy ez szeretett tavunk egyik legelegánsabb, temérdek luxussal ellátott, legdrágább hajótanyája lesz. Nem a kispénzűeknek létesül. Viszont, az étterem, kávézó és bár mellett közért is tervbe van véve. A cél mindenesetre az, hogy családias, nyugalmas, club jellegű, közösségi térrel, pihenő és gyerekparkkal, viszonylag zárt társaság alakuljon ki. Ezt mutatja a szinte riasztó, huszonötezer forintos vendégéjszaka díja is. Ráadásul távol esik Alsóörs központjától, sztenderd látnivalóitól (kilátó, amfiteátrum). Nem igen vonzó túrázó társaimnak. Az Alsóörsön rendezendő csődületek, fesztiválok helyszíne viszont közel található. A kilométerek legyőzésére kerékpárkölcsönzőn gondolkoznak. Ez már jobban tetszik. Az energia fogyasztást pedig hajónként tudják mérni (Marinero márkájú berendezéssel), adott esetben ez is árcsökkentő hatású lehet. Földrajzi elhelyezkedése messzemenőkig alkalmas arra, hogy a Füred környékén rendezendő számos versenyre érkező hajók, a rajtvonal közelében töltsék az éjszakát. Száz szónak is egy a vége, meglátjuk mi lesz belőle. A lényeg, hogy kellett ide ez a kikötő, csak gratulálni tudok hozzá. És sok sikert kívánni. A szezonban mindenképpen szeretnék idelátogatni, hiszen a személyes élmény a legfontosabb.
Még egy kikötő képviselte magát a kiállításon. Nem más, mint a Kékszalag Port. Itt is váltok pár szót. Köszönik, jól vannak. Akadnak még szabad, bérelhető helyek, különböző méretben. Harminc lábig úgy kétmillió körül van egy évre. A vendégéjszakák díja maradt húszezer forint (szintén harminc lábasig). Viszont a szezonra elkészül a már rég húzódó energiavételezési berendezés. Úgy egyébként működik minden más, várják a hajókat. Megjegyzem, ez az öböl is jó messze esik Füred központjától. Sebaj, lényeg, hogy van. És hullámvédett.
Egy röpke gondolat erejéig maradok még a – véleményem szerint – horrorisztikus kikötési, illetve hajóhely bérleti díjaknál. Ezt kifizetni manapság, csak a kimondottan gazdagok képesek. A tehetősebb középosztály kiszorul a Balatonról, hajózás ügyében. Ha valóban megszűnik a helyhiány, majd a túlkínálat beszabályozza az árakat? Na ezt várhatjuk! Mit tudunk mi tenni? Egyik módszer, hogy legyen több tulajdonosa a hajónak. Ha összeáll mondjuk három – négy hasonszőrű „bakegér” vagy „tyúkonca”, megoszlanak a költségek. És elég hosszú a szezon, amit jól be lehet osztani. Hiszen úgysem tudunk több időt a vízen tölteni, csak üresen rostokol teknőnk a telephelyén. Márpedig a kihasználatlanul álló hajó a legdrágább, mondhatni pénzkidobás. Uff, én beszéltem! Ez magánvéleményem volt.
Sétálok tovább, főleg olyan kiállítókat keresve, akik nem eladni akarnak valami méregdrága vackot, hanem csupán bemutatni, közkinccsé tenni kívánnak ezt – azt. Belépek a Klasszikushajók standjára. Gyönyörködöm a kiállított makettekben, miközben Vincze Gáborral beszélgetek. Öröm látnom, hogy nem merülnek feledésbe a Balatont hajdanában szelő gyönyörű – erre a tóra való – hajók, hanem velünk együtt élnek és vitorláznak. Nagyon jó az oldaluk, szinte mindent megtudhatnak az érdeklődők. Kevés viszont az egyéb publicitás. Alig jutnak el pár fórumra a tudósítások, események, nemzetközi verseny értékelések e hajók témájában. Gáborommal közösen törjük fejünket azon, hogy mit tudunk ezen segíteni. (A képen egy 22 Binennjolle, mégpedig a Viharmadár felújítása látható.)
Nem is ragozom tovább, ez egy remek csapat. Hatalmas értékeket mentenek meg, temérdek munkával.
Araszolok tovább. Fellelem régi kedvenceimet, akikről már nem egyszer írtam. Attraktív a standjuk, jó pár jolle (felvitorlázva) és kajak van kiállítva. Minden hajó egy ékszer. Csillognak, villognak, mint megannyi dísztárgy. Iszonyú munka ilyeneket megépíteni. Nem annyira költséges, sőt kimondottan olcsó, viszont rendkívül időigényes. Hetekbe, sőt hónapokba telik a csiszolás, valamint a faanyagok kezelése, lakkozása. Nyilván rájöttetek, hogy az Amatőr Hajóépítőkről van szó. Ők most már egy valódi Sportegyesület. Gratulálok, ideje volt! Mezei Csaba elmondja, hogy céljuk az amatőr hajóépítés további népszerűsítésén túl közösségi események (hajóépítés és vízisportok), érdekképviselet, oktatás, versenyzés és utánpótlás nevelés (meg még sok más). A különböző pályázati lehetőségekhez való hozzáféréshez elengedhetetlen egy jogi személy (sportegyesület) létrehozása. Ha sikerül forrásokhoz jutni, akkor többek között újra elindítjuk a közösségi hajóépítést, rendszeres workshopokat fogunk szervezni, versenyeken veszünk részt, és sportprogramokat is szervezünk majd (vitorlázás, evezős kalandok). Nagyon szeretnék, ha a versenyeken a vitorlásaik külön hajóosztályba kerülhetnének. Hallod kedves Mátay Éva! Csak tudsz ebben az ügyben segíteni a Svert kupa kapcsán. Előre is köszönöm! Csodálom eme „játékszereket” tovább. Elgondolkodom azon, hogy ezeknek az apróságoknak nem kell kikötő, vagy sólya, még rámpa sem, hiszen lekapják az autó csomagtartójáról, majd két személy megfogja és akár egy lépcsőn bependeríti a vízbe. Rendkívül célszerűek, megdrágult, anyagias, lehúzós világunkban pláne.
Nehezen szabadulok innen. Nem csoda. A vitorlások látványosak, a műanyaggal ötvözött léc palánkokkal épített kajakok pedig „világszám” kategóriájúak. A külföldön gyártottak sem ilyen igényesek.
Visszatérek saját pultunkhoz. Számos érdeklődő nézegeti a BalatonHelp szórólapjainkat. A képernyőn is mutogatom a rendszert, ecsetelem hasznosságát. Nem reklámozom, csupán elmondom saját szempontjaimat, hogy én miért használom. Jó páran elgondolkoznak rajta. Többen viszont igen „inflálódottnak” tartják. Némelyek jelzik, hogy csak simán nem tudják kifizetni. Egyesek még bántó megjegyzésekre is ragadtatják magukat a tekintetben, hogy e remek szolgáltatásból is kiszorulnak. No komment!
Nem messze fészkünktől meredezik a legmagasabb árbóc. Fehér vitorlája majd a mennyezetig ér. Ö a lenagyobb hajó a kiállításon. Fareast 19 R típusú versenyhajó. Súlya hatszázötven kilogramm, felhúzható, bulbás tőkesúlya háromszáz. Ez bizony feles, U bordázatú jószág. Teljes, használat alatti merülése százhúsz centiméter. Negyvenkét négyzetméter vászon feszül rajta. Mi tagadás, hogy tetszetős, veszettül gyors teknő. Szántó Misi (a forgalmazó) is elismeri, miszerint a túrázásra, rendkívül kis kabinja következtében alkalmatlan. Sebaj, legalább egy szem valódi, tőkesúlyos ladik azért akad a vásárban. Misi árul még valami érdekeset, ami meglehetősen hasznos is. A történet ott kezdődik, hogy természetben nőtt Tik fát tilos alkalmazni. Csak termesztettet. Ez tehát hiánycikk és aranyért mérik. Fedélzet meg egyéb burkolatra viszont szükség van. Tervezett tehát olyan anyagot, ami színben – minőségben – formában megegyezik a fent említett fával és ugyanazon technikával építhető a hajókra. Ráadásul alapanyaga újra hasznosított elemekből tevődi össze, így teljesen környezetbarát. Jó mi? Nekem nagyon tetszik.
Az illendőség azt diktálja, hogy ejtsek szót olyan teknőről is, aminek semmi köze a vitorlázáshoz, viszont a vásár nagy részét az ilyenek, meg a hozzá hasonlóak töltik ki.
Ez egy teljesen elektromos sajka, 150 KW teljesítménnyel. Valódi siklótest, „megy, mint a disznó”. Hossza hat méter, szélessége 2,3 méter. Kedvezményes ára harmincötmillió peták. Valamikor a szezon elején, Balatonfüred környékén még ki is lehet próbálni, amennyiben az info@pearlboats.eu címen beregisztrálunk. Fordulhat úgy, hogy útba ejtem, és mint régi motoros meglovagolom. Nézhetem jobbról is, balról is, kerülgethetem a „forró kását” erről is, arról is, talán ez a jövő útja. Tetszik, vagy sem, a „környezetbarát” géphajózás kiszorítja a vitorlásokat a Balatonról. Nagyon nem szeretném, hiszen mi vagyunk a tó ikonjai. El kell, hogy férjünk egymás mellett. Erről ennyit.
Tekintsünk most azokra, akiknek itt kellene lenniük, de valamiért távol maradtak, azaz nem béreltek standot. Némelyek a pavilonban sétálgatva, illetve más kiállítókhoz betársulva mutatták be cuccaikat. Csak a példa kedvéért egyet említenék. Fekete András Ship Store hajósboltja Budaörsön. Hajófelszereléseket, kellékeket, tartozékokat árul. A választéka jóval szűkebb, mint az általam úgy favorizált Maritime üzleté (róluk még szót ejtek). Ez kétségtelen. Viszont sokkal találékonyabbak és rugalmasabbak. Különösen akkor, amikor haváriád van. Mondjuk elromlik egy csörlőd. Más boltokban vagy van olyan, vagy nincs. Itt viszont, amennyiben megadod külső méreteit, továbbá a rögzítéséhez használt furatok átmérőjét, számát, valamint a központtól és egymástól való távolságát, napok alatt beszerzik. Hovatovább még a hajódhoz is szállítják – itt egy történetet írtam le –. És még valami. Szerteágazó tevékenységeket is végeznek, úgymint hajó átírás, tulajdonosváltozás, felújítás, karbantartás, javítás, szerelés. Szóval ilyen megoldó emberek. Még partner hajós iskolájuk is akad Balatonszemesen és Budapesten. Szóval sok mindenre jók, szerintem érdemes őket megjegyezni.
Visszatérve a Maritime boltra. Szépen kinőtték magukat, nagyok lettek, temérdek árucikkel. Talán pillanatnyilag ők a legjobbak. A Boat Show vásárba viszont már tavaly óta nem jönnek. Pár hete voltam náluk, elmondták, miért. Hűtlenek lettek. A Fehovára járnak ki, ott jobban tudnak forgalmazni, sokkal több a valódi érdeklődő, inkább megéri nekik. Érdekes. Én sajnálom.
Kedvem szottyan átnézni az Utazás pavilonba. Harsány, víg élet fogad. Verik a dobokat, hastáncos nők ropják a figurákat a színpadon, szól a zene, csomó vidám látogató kóvályog. Sokkal látványosabb, mint a mi pavilonunk.
A Fővárosi Állat- és Növénykert standján csodás dísznövények, pálmák, virágok. De szépek. Simogatok csótányt, etetek sündisznót. Belemarkolhatok a dobozban nyüzsgő nagy kupac kopasz kukacba. A markomban mocorognak. De jó!
Miért támad deja vu érzésem?
2024. február 28.
Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!
