„Amit kimondottan szeretünk ebben a felállásban, hogy meg tudjuk kérdőjelezni saját véleményünket és minden nap végén olyan üzenetet közlünk, vagy olyan irányt veszünk fel, amiben mindketten egyetértünk. Így az ilyen döntések biztonságot adnak számunkra: amit teszünk abban hiszünk.

A vitorlázás az a terület, amiben mindketten otthon vagyunk. És az edzőtáborokat és egyéb olyan foglalkozásokat élvezzük leginkább, ahol fiatalokkal tudunk dolgozni.” 

2023-ban, az idény közepén kaptátok meg a megbízást, azaz az idei év volt az első teljes szezon, amit az elképzelésetek szerint dolgoztatok végig. Melyek voltak a legfontosabb célkitűzéseitek, és sikerült-e ezeket megvalósítani?

„A szövetség egyik legfontosabb feladata a vitorlás sport eredményes olimpiai részvétele.

Ez az egy tényező befolyásolja a sportágunk támogatottságát. Így a fókuszunk az olimpikonjainkon volt és azon, hogy semmilyen információ ne csússzon ki a kezünk közül és minden a tervek alapján menjen. Itt gondolunk például a logisztikára és a szabály rendszerre, ami mindig különleges az ötkarikás játékokon. Ezeknek a gondos kivitelezése, a Szövetség segítségével, pedig időt adott arra, hogy a közben fellépő változásokra reagálni tudjunk  és megoldást találjunk.

Az idei évben másik fő célunk az volt, hogy segítsük a feltörekvő fiatalokat a céljaik eléréseiben, melyhez tudatos célkitűzés és felkészülés szükséges. Edzőtáborokat szerveztünk, mind itthon, mind külföldön. Elégedettek voltunk az edzőtáborok minőségével és a résztvevők visszajelzései is pozitívak voltak.

Szembesülnünk kellett ellentétekkel is bőven. Itt általában a rövid és a hosszútávú célok szülték a konfliktust. Illetve az egyéni és a sportág érdekek. Nekünk tulajdonképpen mindegy, hogy ki fog érmet nyerni az olimpián, de kluboknak és szülőknek az érdeke, hogy az ő gyereke vagy versenyzője legyen az. Mi arra fókuszálunk és próbálunk buzdítani mindenkit, hogy erős alapokat rakjunk le és arra majd folyamatosan lehet építeni. Amíg nem tudsz elrajtolni az első sorból, nincs meg a sebességed krajcban és hátszélben és nincs teljes irányításod alatt a hajó, addig csak zavart szélben tanulsz meg vitorlázni. Ezek nélkül az alapok nélkül jó néhányan pedig csak eredményeket kergetnek és versenyről-versenyre járnak, hatalmas anyagi áldozatokat vállalva. Ezt zsákutcának véljük.

Mindenki számára elérhető válogató rendszert és versenyeket írtunk ki az ifjúsági világbajnokságra, amelyen bárki elindulhatott.”  

2024 az olimpia éve volt. Milyen segítséget tudtatok nyújtani olimpikonjainknak, Érdi Márinak és Vadnai Jonatánnak előzetesen és a helyszínen? Hogyan értékelitek az olimpiai szereplésüket?

„Igyekeztünk minden felmerülő kérést teljesíteni, ami észszerű és megvalósítható volt.

Regéket tudnánk írni róluk. Nincs olyan ország jelenleg a világon, ahol mindkét ILCA hajóosztályban éremesélyes versenyző lett volna. Hogy ide elértek, azt azoknak az embereknek köszönhetik, akik támogatták őket ezen az úton, és persze legfőképpen saját maguknak. Mári és Joni mindketten kivételes adottságú versenyzők. Joni szereplése meglepetés volt annak, aki nem ismerte az előzményeket. A mezőny nagy százaléka őt rakta a képzeletbeli dobogó 3. fokára a versenyt megelőzően. Kimondottan nehéz verseny volt a szélviszonyokat tekintve és szerencse faktor nélkül érte el ezt a csodálatos eredményt, az olimpiai negyedik helyet. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.

Mári korábbi világbajnokként és Európa bajnokként érkezett a versenyre. Torony magasan kiemelkedtek a holland lánnyal a mezőnyből. Neki nagyon nehézre sikerült az olimpia a dereka miatt. Fizikai fájdalmat éreztünk mi is, miközben követtük a futamait, hisz látszott a sebesség hiánya, ami soha nem volt rá jellemző, főleg az erős szeles napokon. Mindenki és legfőképpen saját maga is érmet várt, ami most még nem teljesült.”

Idén kezdett el igazán együtt dolgozni a Development Squad – azaz azoknak az általatok kiválasztott fiatal vitorlázóknak a csoportja, akik tehetségük, szorgalmuk, eddigi eredményeik alapján sikeresen készülhetnek fel a 2032-es olimpiai játékokra. Hogyan értékelitek ennek a csapatnak az idei teljesítményét – és bejöttek-e a velük kapcsolatos elképzeléseitek?

„Nincs elég rálátásunk a programjaikra. Felhatalmazásunk sincs a klubok által kialakított programokba való beleszólásra. Továbbra is azt látjuk, hogy eredmény hajszolás van, és nem építkezés.”

Vitorlás körökben beszédtéma volt, hogy vajon helyes-e, hogy ezek a tehetséges fiatalok az általatok irányított vízi foglalkozásokon nem a saját hajóosztályukban, hanem mindannyian egy modifikált, sportosabbá tett Flaar 18-asban edzettek. Mi ennek a koncepciónak a lényege? Folytatódik-e ez a fajta egységes hajókban történő edzés és versenyzés jövőre is a Development Squad résztvevői számára?

„Ez lehetőséget adott nekik, hogy tanuljanak egymástól. A túl korai teljes specializálódás egy-egy hajóosztályra pedig szűkíti a látóteret és lehetőségeket.

Meg kell tanulniuk csapatban dolgozni, bármilyen hajóosztályban is versenyeznek. Ezektől az edzésektől és más hajóban való vitorlázástól csak többek lesznek. Ami megdöbbentő volt számunkra, hogy a hajóosztályok között nincsen átjárás és semmilyen kapcsolat. A különböző hajóosztályok bajnoki dobogósai nem ismerték egymást, és a zöld vagy kék pólós srácnak hívták egymást... Itt megint megemlítem, hogy aki itt tudott lenni ezeken az edzéseken, az jobb vitorlázóként távozott. Természetesen folytatjuk az ilyen edzéseket.

Ezekkel a hajókkal pedig folyatjuk a Friday League-et is, ami döcögve indult, de a végén nagyon izgalmas döntő lett a vége.

Magas szintű versenyzést biztosítunk ezzel a pénteki sorozattal tavasztól őszig mindenkinek, anélkül, hogy el kellene utazniuk itthonról.”

Kevesebbet hallhattunk a Pathway Squadról. Kik ők, mire készülnek és hogyan segítettétek a munkájukat 2024-ben?

„Ezek azok a versenyzők, akik olimpiai osztályban vitorláznak, vagy oda igyekeznek. Szabó Roni Oszkár és Pais-Hank Olivér, Tóth Attila és Borda Levente, illetve Sigmond Soma.

Teljes körű felmérést és fizikai felkészülési programot ajánlottunk fel nekik. A szövetség anyagi lehetőségei korlátozottak, ám különböző forrásokon keresztül lehetőséget kaptak költségeik fedezésére.

A 49er páros saját programját csinálja, magyar edzőpartner hiányában külföldi csapatokkal készül fel. Edzőjük Brencsán Dávid, aki a programjukat koordinálja, külföldi edző bevonásával. Céljuk a 2028-as olimpiai kvalifikáció és a 2032-es eredményes szereplés.

A jelenleg 49 FX-ben versenyző páros fizikai felkészítése folyik és a jövő évi céljuk a hajóosztály váltás. Idei évükben ebben az osztályban versenyeztek eredményesen.

Soma az idei évben az érettségire koncentrált, ami mellett itthon vitorlázott, amikor tudott. Fizikai felkészülését lelkiismeretesen végezte és jövőre a célja a versenysúly elérése és az egyetem mellett a lehető legtöbbet vitorlázva szintet lépnie a nemzetközi porondra.”

Kulcskérdés a klubokban folyó munka minősége. Mit tehettek ti ezért? Hogyan segítitek a klubedzők munkáját? Hogyan tartjátok a kapcsolatot a meghatározó, az utánpótlás nevelésben is aktív klubokkal? Van-e még tartalék az együttműködésben ezen a területen?

„Van ahol könnyebb, van ahol nehezebb az együttműködés. Lehetőséget teremtettünk mindenkinek a szezon folyamán az irányított fizikai edzés lehetőségére. Amit mi ajánlottunk az egyes hajóosztályok legjobbjainak, az egy 20 napos program, illetve a Friday League. Az edzés munka 80 százalékát a saját klubjukban végezték. Nagy felelősség van az edzőkön. Magas minőségű munkát végeznek a hazai szakembereink. De a kérdés itt is: kinek mi a célja? Rövidtávú célok, vagy tervezett építkezés az alapoktól? A klubok a piramisok alapját jelentik. Minél több gyereknek adják meg a lehetőséget, annál nagyobb az esélyünk, hogy egy-egy kiválasztott tehetség eredményesen képviselhesse sportágunkat az olimpián.”

 A balatonfüredi Kékszalag Port az egész magyar vitorlássport központja lett. Milyen olyan fejlesztések történtek ott idén, amelyek a ti munkátokat is segítik?

„Az összes hazai edzőtáborainknak a helyszíne volt, teljes mértékben kiszolgált minket. A motorosok elérhetőségétől az emberi erőforráson át, az összes vízi edzéshez szükséges eszközök rendelkezésre álltak. A Flaar 18-as flottát is ennek a bázisnak köszönhetjük. Az idei évben kialakításra került egy hely a konditeremnek, de egyelőre eszközök nincsenek benne. Hiszünk benne, hogy kell egy ilyen bázis a vitorlázásnak, amely műhelyként szolgál, a cél a legjobb vitorlázók kinevelése.”

Ez az év fontos lehetett számotokra abból a szempontból is, hogy közvetlen közelről ismertétek meg a különböző klubokból érkező legfiatalabb vitorlázókat – gyakorlatilag a magyar vitorlássport jövőjét. Milyen ez a vadonatúj generáció? Lehetünk-e optimisták a sportágunk hazai jövőjét illetően?

„Jó az alapanyagunk, ám hatalmasak a lyukak az utánpótlásban és nagy a lemorzsolódás.

Mottónk: ha nem hiszel valamiben, akkor el se kezdd...

Sportágunk egy bizonyos szint után nem elérhető egy átlagos magyar családnak. Szeretnénk ezen változtatni és lehetőséget adni olyan elszánt és tehetséges fiataloknak akik kevésbé tehetősek, de a legmagasabb szintre akarnak eljutni.”

Feladatotoknak érzitek-e, hogy a vitorlázás szorosan vett technikája, taktikája, vagy éppen a fizikai felkészítés mellett mellett más értékeket is átadjatok a fiatal generáció legjobbjainak? Ezek közül melyeket tartjátok fontosnak?

„A sport legfontosabb üzenete és tanítása itt keresendő. Tűzz ki egy saját célt és dolgozz érte. Maradj ember, akkor is, amikor mindenki más elveszti a fejét, és kifordul magából. Legyél kemény, de mellette fair. Légy őszinte magaddal és a körülötted állókkal. Élvezd és éld meg a jó és örömteli pillanatokat, de ne hátrálj meg akkor sem, ha a helyzet nehézzé válik.”

Végül, de nem utolsósorban: kiknek, vagy esetleg milyen támogató cégeknek mondtok köszönetet az idei segítségükért?

„Egy cég van, illetve egy ember aki támogatta az idei évi munkánkat. Rutai Stefi és CarNet.

Emellett nagyon nagyra tartjuk az összes olyan szakembert, aki velünk együtt közösen gondolkodik és segít amikor kérjük. Köszönjük az összes támogatást, amit a szövetségi irodától kaptunk.

Köszönjük főtitkárunknak, Holczinak is a munkáját és a támogatását. Értékeljük mindazokat, akik nem a problémát látják mindenhol, hanem a megoldást keresik velünk együtt.”