A tavalyi év kihagyása után Enikő és a sors különös összjátékának köszönhetően visszatértem a Kalózos vérkeringésbe. Ennek egyik érdekes sörfoltja volt a Lipnoi EB, mely után körvonalazódott bennünk egy prágai/pilseni kirándulás lehetősége. Erre észszerű lehetőség adódott a potsdami mikulás regattáról visszafelé, tehát máris csak az odafelé út problémáival és a hajó német versenyre való alkalmasságának elérésével kellett foglalkozni. Eggyel kevesebb réteg a frissen csiszolt decken (Thomasznak külön köszönet, ex M16), sötét éjszakába nyúló szerelések és a kis hajó máris útra kész.
A lellei és a potsdami versenyt is szombatra tervezték, szerdán az előrejelzések Lellére alig szelet, míg Potsdamra 8-15 csomót ígértek, így hamar eldőlt a cél. A 800 kilométer különbség apró probléma, ha van kellő motiváció.
Rövid hezitálást követően péntek hajnali 1.30 körül indultunk, valahol egy cseh pihenőnél szunyáltunk fél órát és 13.30 körül már raktuk is össze a hajót a híd alatt, ahol közel 20 éve nem volt magyar hajó.

A vízretételi helyen elmélkedünk picit a hajó leendő kihúzásán, de mivel ez csak másnap volt esedékes és a szél sem fújt, inkább áteveztünk a klub mellé. Szemrevételeztük a Potsdamer Seglerclub Wiking sörcsapját, kiállított ereklyéit, hajóit (szerintem a klub mögötti műhelyben épültek azok a fa túrajollék, amik ott is pihenték már téli álmukat), regisztráltunk és átvettük ajándékainkat. Martin próbált marasztalni bennünket, de ekkor még sikeresen ellenálltunk. Megkerestük a szállást, és rápihentünk a másnapra.

Szombat reggel 1-2 celsius, 0-1 bft és egy kellemes reggeli fogadott, így szép kényelmesen felszereltünk és elindultunk a pálya felé. Kétszer is vontára kötöttünk, mire elértük a pályát, ahol is már vagy 30 kalóz készült az első rajtra, a régi olimpiai pályán. A szél olyan agárdias volt, hiába volt a rajt bója gyakorlatilag laylineon, jobbról akkor is bejöttek. Az első két futam a leeben ülés és a trapézolás másodpercenkénti váltásának gyakorlásával telt kreuzban, a raumokban és a hátszélben néha sikerült megsiklani.

A mezőny kőkemény, egy apró hiba, picit beragadt rajt és máris a fa hajókkal kell küzdened, melyek egyszerűen gyönyörűek voltak. Viszont a futamok között a rajt területen vár egy vizi wc, plusz két "ellátó" hajó, forralt borral, kolbásszal, talán ezek miatt tűnt a verseny kevésbé hétköznapinak. Hamar vissza is értünk a befutók után. A végére legyengült a szél, szerencsére a rendező hajóval vissza tudtunk menni a klubba, és a többi távolabbról érkező segítségével viszonylag könnyen kihúztuk a hajót. Eme "távolabbról érkező " egységek megtanulták, hogy az eper az nem snapsz, és estére már egész jó lett a kiejtésük is. Itt már engedtünk a marasztalásnak, hiszen sokakat látásból már ismertünk és reggel ketten is Gábornak szólítottak, amin csak akkor illetődtem még meg.

Sajnos az esti-hajnali buli miatt a vasárnapi reggelit és a díjkiosztót lekéstük/átaludtuk, de így is nagy ölelésekkel kaptuk meg a díjainkat. Már a vontán kifelé elgondolkoztunk egy "nyári" versenyre látogatáson. Hiába voltunk 6 órát vizen, még maradtunk volna versenyezni. A 24. helyünket a 36 hajóból igen megtisztelőnek éreztük, főleg hogy Kalózzal október közepe óta nem voltunk vizen.
A terveknek megfelelően Potsdamból Plzenbe mentünk, ahol Jirkynél rá tudtunk készülni a hétfői Prágai kirándulásra. Írnám, hogy Orloj/Károly-híd/Vár, de ezt úgysem hinnétek el, tehát az útvonal az U Hrocha/U Fleku/U Zlatého Tygra/Cerveny Jelen vendéglátóipari egységek látogatása lett, majd a másfél órás vonatút fáradalmait a Pilzeni sörgyár hasonló kirendeltségén pihentük ki, itt kivételesen az éttermet is kipróbáltuk. Természetesen Jirkyt sem hagyhattuk éhezni, a hétfőt így kis híján 26K lépéssel zárhattuk. A kedd reggel meglepően könnyen indult, bár én nem ihattam gyógypilsnert, de egy bevásárlás még belefért. Jövőre is megyünk Nikolausra, már csak azért is, mert a rekeszeket vissza kell váltani, és meglátogatni az U Hrocha és az U Jirky pilsnerlelő helyeket.

Ezúton is szeretnénk köszönetet írni Láng-Miticzky Tamásnak a hajó szépítésében való segítségéért, Pistinek az 5letért, a Potsdamer Segler-Club Wiking vendégszeretetéért, a népnemzetközi kalózos közösség segítségéért, az arra érdemes vendéglátóipari egységek személyzeteinek türelméért, a kishajó-tréler-autó összeállításnak, hogy segitettek megtenni közel 2000 kilométert, a Templiner Seenek, hogy van benne víz és nem utolsó sorban a szélnek, hogy fújt.
Még sok apró történet van, de azokat majd egyszer, valahol:)
Kalóz HUN 23 Müller Enikő & Kajári Gábor
Eredmények:
A klub: