Amint neszét vettük, hogy február végén melyik napon lehet előjegyezni nyárra bérhajót, már az azt megelőző nap délben odasorakoztunk (hálózsák, pokróc, kisszék, táskarádió, kaja, vodka csak dugiban - mert közterület). Voltunk úgy harmincan, persze váltottuk egymást. Másnap reggel, a nyitásra már vagy kétszázan álltak mögöttünk. Így volt reményünk, hogy főszezonban egy hétre hozzájussunk két-három B18-as hajóhoz.
Július-augusztusban aztán temérdek cókmókot cipelve caplattunk a vasútállomásról a balatonboglári kikötőbe. Mindent hozni kellett: kikötő- meg mindenféle tartalékköteleket, akkumulátort, főzőalkalmatosságokat... stb. Motorról persze szó sem eshetett. Fél nap takarítás, majd irány a víz.
Mostanság ez persze másképpen van. Igényeink és pénztárcánk szerint bérelhetünk vitorlást. Szerintem pár dologra érdemes odafigyelni.
Figyelmesen olvassuk el a szerződést, összevetve a hajóokmányokkal. Ami számunkra nem világos (biztosítás, felelősség, van-e Bahart-kártya stb), indulás előtt tisztázzuk, ha kell, foglaljuk írásba.
Ha ismeretlen a hajó, nézzük át tüzetesen. Hol szokott beázni, működnek-e az elektromos berendezések, hogyan kell az akkumulátort tölteni. Nézzük meg a mentőmellényeket, a tűzoltó készüléket, tartsunk motorpróbát (előre-hátra, mennyi üzemanyag van, mit kell tankolni, ha fogyni kezd). Ha beépített a motor, nyissuk ki a kamráját, a szag sokat elárul. Nem szivárog-e valahol a benzin vagy az olaj, nem jut-e a kipufogógáz a kabinba? És úgy általában nyissunk ki minden szekrényt, dobozt. Nem nedves-e, nem rohad-e benne ottfelejtett párizsi vagy félig evett konzerv? Mossuk ki a beleömlött tejmaradékot, dobjuk ki a penészedő nedves rongyot stb. Ellenőrizzük a vitorlák állapotát, próbáljuk ki a reffelési lehetőséget, valamint a leeresztett vitorlák rögzítési lehetőségeit. Ha vannak egyéb vitorlák zsákokban, terítsük ki őket, és szemrevételezés után saját kezűleg hajtsuk össze és zsákoljuk be. (Jól jön még ez, ha hirtelen „levág a bőgő" és pillanatok alatt kell viharfokot bontani.)
Ellenőrizzük az álló és mozgó kötélzetet, forgassuk meg a csörlőket, próbáljuk ki a szorítókat, farkasfogakat.
Az orr-kikötőköteleket ugye látjuk, de a farköteleket fektessük ki és nézzük meg a hosszát. Ami elegendő Földváron, az bizony kevés Fonyódon vagy Szigligeten. Legyen az egyik végén akkora, álló csattal rögzített fül, hogy a legvastagabb cölöpre is könnyedén rá tudjuk ereszteni. Hogy a másik végén van-e akasztó karabiner az egy dolog, de ez legyen feltétlenül. Vegyük kézbe a csáklyát és az evezőket. Fektessük ki a horgonykötelet is. Nyomkodjuk meg a puffereket. Minden használatos kötelet saját kezűleg hajtsunk össze, és helyezzük el úgy, hogy adott esetben ne keljen keresgélni, gubancolni.
Legyen tartalékkötél (6 mm és 12 mm átmérő környékén) pár méter. Van-e műanyag vödör?
Ami nincs, vagy nem találjuk megfelelőnek, még indulás előtt pótoljuk. Ha a bérbeadóból nem tudjuk kicsikarni, vegyük meg a legközelebbi vitorlásboltban.
Ne értsetek félre, nem azt várom el, hogy pénzt, fáradságot, időt nem kímélve végezzünk nagyfelújítást a kibérelt hajón. Lényeg, hogy tudjunk a hibákról, ne érjen váratlanul este, esőben, viharban, ha valami nincs, vagy nem működik rendesen.
Két dolog, ami számomra nagyban emeli a túrán a kényelmet. Persze ezt nem a kikötőben, induláskor kell megvalósítani. Hosszú téli délutánokon kis munkával elkészíthető. Az egyik a szúnyogháló. Maradék tüllfüggönyből szabjunk le megközelítőleg 1x1,5 m téglalapot. Erősen szegjük be. A csúsztatható kabinfedél alá csíptetve, két egymásba akasztott gumipókkal a kabintetőn lévő csörlőkhöz vagy kötelekhez körbekötve megakadályozza a szúnyogok kabinba jutását. Elfelejthetem az éjszakai szúnyogcirkuszt.
Túraponyvának megfelel egy bármilyen vékony, valamennyire víztaszító anyagból készített, megközelítőleg 2x3-4 m (hajómérettől függ) anyag. Fejmagasságban a rögzített vitorlarúdon átvetve (vagy lentről hozzákötözve), legalább a négy sarkára kötött kampós végű gumikötéllel a dekk pereme alá akasztva kifeszíthető. Eső esetén is nyitva hagyhatjuk a kabinajtót. Ha pedig tűző napsütésre ébredünk, árnyékban reggelizhetünk.
Ragyog a nap, szikrázik a víz, akkor talán indulhatunk is. De hova, kivel, hogyan? Erről írnék következő számunkban.
Gelencsér György
