Kis hazánk nem kevés pénzt költ a meteorológiai szolgálatok fenntartására, akik a nagyobb viharokat igen pontosan előre szokták jelezni. Mi vízimentők is a meteorológiától (Siófok torony) kapott információkkal készülünk fel a nagyobb mentésekre, és természetesen nyitott szemmel járunk a vízen. Aki veszi a minimális fáradságot a tájékozódásra, és úgy hajózik ki, az nem tud bajba keveredni. Ugyanakkor alapvető hajózási normákat sértenek azok, akik könnyelműen vízre szállnak, miközben harsogja a média, hogy jön a rossz idő.

Elképesztő, miket látunk a mentések során! Sorolom az ismétlődő eseteket: nincs megfelelő és elegendő horgony, ha esetleg mégis lenne, eszükbe sem jut azt használni; a telefonos segélykérés alkalmával rutinból meg szoktuk kérdezni: „dobott horgonyt?", a válasz az esetek 95 százalékában: „ja, azt még nem". Nagyon ritkán látunk minőségi mentőmellényt, az esetek 80 százalékában nem is használják. Szinte soha nem találkoztunk megfelelő erősségű vontatókötéllel (de igen, a miénkkel), és azt sem tudják, hogy hová kell azt kötni, hogy a bajbajutott hajó vontatható legyen. A déli parthoz túl közel hajóznak az erős szélben, így nem marad el a homokpadon landolás sem. Sorolhatnám még egy ideig az eseteket...

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata Közhasznú Egyesület (VMSZ) lehetőségeinek mértékében mindent megtesz az életek megmentéséért. Így történt ez a legutóbbi (2010.05.15) viharban is, amikor a Vízirendészet ügyelete leadta a riasztást a Zánkai Mentésirányítási Központunknak. Egy 18 láb hosszúságú vitorlás hajóban 4 fő (abból egy 11 éves gyermek) tartózkodott, és sodródtak a Csopak-Zamárdi tengelyben. A hajó vezetője közreműködésre képtelen állapotban volt, ahogy utasai is. A hajó árboca megtörve, vásznak, kötelek a hajó körül a vízben. Kb. 2 méteres hullámok és helyenként 120 km/h széllökések. A hajó nagy sebességgel sodródik a déli part irányába - ja, és eddig nem írtam: mindez az esti sötétségben. És a csapat elindul, megtalálja a bajbajutott hajót, de a hajóban lévő személyek csak a telefonjukkal „foglalkoznak". Közreműködésre képtelenek, semmit nem tudnak tenni, teljes a pánik, halálfélelem, hányás... Innen szép nyerni - de sikerült! Igaz, majd öt órás volt az akció teljes ideje, de végül mindenki biztonságba került.

Vízimentési tevékenységünk során ugyanakkor megtanultuk, hogy a leghatékonyabb a prevenció, épp ezért nagy hangsúlyt fektetünk a gyermekek védelmére. Ez évben is indítunk vízimentő gyermektáboroztatást (www.vizimentok.hu).

Szóval, ha bajban vagy, hívj minket (0-24) 0630 3 83 83 83

Bagyó Sándor