A négy évszakos országok hajósainak évről évre szembe kell nézniük a közelgő tél kényszerítő feladataival. Valóban parton kell, hogy teleljenek a hajók?  

A hajó helye télen
Kevés járműnek jut annyi hányattatás mint egy hajónak. A természeti erők a szél ereje, a víz kémiai,biológiai hatása, a hullámok dinamikája és a nap sugárzása ellen ősi technikákkal védekezhetünk, de a hajózás még azokon a területeken is elterjedt, ahol időszakosan nélkülözni kényszerülnek a víz fizikai jelenlétét. Van ahol az árapály miatt fut ki a hajó alól a folyékony közeg, mégis rendszeresen hajóznak, máshol a kemény tél teszi lehetetlenné a vízi közlekedést. Ha csak a vikingek hajós imidzsére gondolunk vajon eszünkbe jut-e, hogy mi a fenét csinálhattak a téli hónapokban? A mi kis telecskénk ehhez képest semmiség, mégis komoly kihívás az átállás hajónak, hajósnak egyaránt. Az általános rutin a kidaruzás. Ehhez nem kell más csak egy daru meg a téli állvány.

Vagy mégsem?
Ha valami nincs igazán profi módon megoldva kikötőinkben az pont a téli tárolás elsősorban a tárolóállványok szörnyűséges állapota miatt. Tisztelet a kivételnek. A fusiban utolérhetetlen alkotói fantázia olyan talpazatokat képes kiötölni, mely azontúl, hogy terheletlenül is veszélyt jelent a környezetére, hatalmas űrméretű esztétikai támadófegyverként is bevethető az év bármely időszakában. Amikor kiemelt figyelmet szentelünk nemzeti kincsünk a Balaton környezeti adottságainak, szépségének megóvására, akkor ezeket a monstrumokat valahol víz közeli telkeken vagyunk kénytelenek tárolni, nem lebecsülendő mennyiségben. Ha csak 5000 hajó állványának átlag 10m3-es helyigényét kalkuláljuk az is kitesz ha szétszórva is 50.000m3-nyi hulladéknak tűnő látványt!

De a kikötőkben sem ideális megoldás, hogy télre a kiemelt hajók elborítanak mindent, többnyire a zöld területeket is, melyek a fagy és olvadás hatására nem adnak biztonságos alapot a többtonnás hajók stabil tárolására. A füvön tárolt hajók mosása, a fellazult algagátlós bevonatok lekaparása  a talajt is mérgezi, de ez még nem minden.
Az egész rendszer logisztikája gátolja a tisztességes karbantartás, és a szezonra való felkészítés lehetőségét. Amikor késő ősszel két-három hétvégére odarendelt daru kikapkodja a hajókat, akkor nincs idő a még nedves felület alapos lepucolására, ha meg később tisztítunk az már inkább kaparás mint lemosás. A hideg télben nem lehet és nem is érdemes a hajóápolással foglalkozni, és amikor kitavaszodik mindenki egyszerre, egy időben szeretné a szükséges munkákat elvégezni, ami lássuk be lehetetlen. Ekkora felkészült kapacitás nincs, ezért a hajók egy része előkészítetlenül cuppan a vízbe, komoly károkat elszenvedve ennek következtében.

A mesés mediterrán tengeri kikötők attól is rendezettebbek, mert a hajókat csak akkor veszik ki a vízből amikor szükséges és amikor van kapacitás a szakszerű karbantartásra. Ez a mi éghajlati viszonyaink között elképzelhetetlen? Egyáltalán nem, erre is visszatérnék.

A Nagymedve daruzós galériája

Tehát daruzunk.
Először is el kell döntenünk mi legyen az árboccal! Ha bent hagyjuk ne feledjük, hogy a merevítő kötélzeten a dinamikus terhelés lényegesen nagyobb lesz, mintha a vizen rángatná az istrángot a szél. Az állványra fixált hajótest nem tud kitérni, csillapítani, így az állókötélzet és annak végveretei keményebb igénybevételnek vannak kitéve. Mindenesetre érdemes minden „drótot" mérsékelten megfeszíteni, hogy a rudazatnak ne legyen holtjátéka. Ha már bent marad az árboc akkor a bum is fenn lesz, a lazy ponyváját vegyük, vagy engedjük le és ha nem ponyvázunk, arra azért vigyázzunk, hogy a zárt kokpit vízelvezetői el ne tömődjenek, mert a feltöltődött „fürdőkád" jege csúnya pusztítást okozhat. A Beépített motor téliesítése elengedhetetlen, a külmotort és az aksikat vigyük haza. A matracokat állítsuk élére , és érdemes betenni egy-két páranyelő tablettát, hogy elkerüljük a penészedést. A kílre állított árboc fedélzeti átvezetésénél könnyen beázhatunk érdemes erre is figyelni.

De maradjunk a daruzásnál! Nem mindegy mivel és hogyan emelünk. A legjobb megoldás a portáldaru, de ilyen csak egy van a Balatonon, akit érint az pontosan tudja hol. Az emelő keret kitűnő megoldás a hevederek satu hatásának kiváltására, mégis kevés helyen alkalmazzák. Fontos a pántok helyének, hosszának beállítása. Gondos gazdák jelölik a hajón hol kell átfűzni a gurtnikat. Az sem mindegy mire ültetjük a hajót. Lógassuk-e a kílt vagy arra terheljünk? Ha nem tudjuk forduljunk szakemberhez!

Teleljünk a vízen!
Mi sem egyszerűbb, bent hagyjuk és kész. Láttunk már ilyet is, de inkább járjuk körül a lehetőséget! Ha elmaradna a tél nem lenne semmi gond, de erre ne számítsunk! A hajó helye mégis a vízben van, ha kivesszük azzal nem igazán javítunk az állapotán. A fahajók a parton kiszáradnak, elemei elmozdulnak, ha újból vízre kerülnek dagadnak, ha békén hagynánk őket lehet, hogy jobban járnánk, de inkább olyan külső védőbevonatokat alkalmazunk, ami nem engedi át a vizet, gátolja az algásodást. A fa a hajóépítésben manapság gyakorlatilag egy transzparens műanyag szendvics teherviselő magjaként funkcionál. Nem sírom vissza a klinker palánkozás elmozdulástűrő technikáját, de nem véletlen, hogy elsősorban az északi vizeken alkalmazták. A műanyag hajóknak sem igazán tesz jót a téli fagyasztás. A laminált szerkezet rétegei közé jutó kapilláris nedvesség nem tud kiszáradni a fagyok beállta előtt, nem is tesz jót a szerkezetnek.

Mi a megoldás?
A partra emelt hajót tegyük fedett fagymentesre temperált térbe, vagy hagyjuk a vízben. De akkor befagy! Nem biztos. Már a Balatonon is több kikötőben biztosítanak jégmentes felületet. Kétféle technikát alkalmaznak, a mélyből szivattyúzott víz áramoltatását a hajó körül, vagy a meleg levegő befúvásos buborékoltatós módszert. Ha ilyen módon ki is védhetjük a jég feszítő erejét azért van még bőven tenni való. Az akkumulátornak állandóan a töltőn kell maradnia, hogy az automatikus fenékszivattyú folyamatos készenléte biztosított legyen. Minden fenéknyílást - kivéve a bilge pumpa csövének kivezetését - szeleppel le kell zárni és a csatlakozó csöveket leoldva folyadékmentesíteni, kivéve a fenékpumpa csatlakozását. Ezt a csövet alaposan át kell vizsgálni, fém rögzítőgyűrűvel biztosítani, hogy a csőben lévő víz befagyása esetén se tudjon lecsúszni. Ha a fenékvíz kivezető nyílása közel van a vízszinthez, akkor azt feljebb kell vinni, mert jelentős hóterhelés esetén ezen a nyíláson keresztül  könnyen betódulhat a víz. A legfontosabb, a vízen telelő hajók folyamatos felügyelete. Legalább havonta egyszer magunk ellenőrizzük az automata vízpumpa kapcsoló működését és az akkumulátor feltöltöttségét. Ha a hőszigetelt motortér fagymentesítő fűtéséről gondoskodunk akkor a motor téliesítése elmaradhat.

Mindez komoly energiafelhasználással jár?
Ez sem biztos. A rendszert csak fagyos időkben kell működtetni, a hajó karbantartását bármikor az év során el lehet végezni optimális időjárási körülmények között, ráadásul megfelelő szakmai támogatással. A kikötők környékéről eltűnik a „látványszemét", a zöld területeket nem szükséges évente felújítani, és második otthonunk télen nem nézne ki úgy mint egy vastelep. 

Gerő András