Munkapad
A hajó nagyvitorla traveller-rendszerét a felújítás során alaposan átalakítottam, mert az eredeti nem tetszett. Ez a fardeck fölé szerelt csőszerkezet volt, azon futott a travellernek alig nevezhető csődarab. Ennek az volt az értelme, hogy a bum és a nagyvitorlaschot kapcsolata a forgó végvereten legyen - lévén ez egy tekerősen reffelhető bum. Egyszer megpróbáltam a bumot a tekerőkulccsal bereffelni, közel félóráig tartott és majd beleszakadtam, olyan nehezen ment. Így ezt a megoldást dobtam. De hol legyen akkor a munkapad? Sok töprengés után készítettem keményfából egy jó erős áthidaló gerendát, arra szereltem fel a travellersínt. A fahidat egy igen egyszerű, de ügyes és szellemes verettel rögzítettem kétoldalt a habléchez, illetve azon keresztül a deck főtartó bordájához. A munkapad ki és beszerelése igen egyszerű, csak az egyik oldalon kell a veretet nyitni egy kulcsos stifttel, és máris működőképes a profi, kötéllel állítható traveller..

Kokpitasztal
Mindent bele akartam szuszakolni a hajóba, ami csak belefér. Így voltam a kokpitasztallal is. Milyen hajó az, aminek nincs asztala?
Nagyon büszke voltam találmányomra - egészen az első használatig. Az eredeti asztalka két zsanérral volt felfogatva a munkapad első oldalára, a harmadik megtámasztást egy kihajtható láb képezte. A kokpitülés alá készítettem egy sínszerkezetet, oda lehetett betolni az asztallapot használaton kívül tárolás céljából. Így nézett ki az eredeti megoldás:

Aztán az első használatkor kiderült, hogy a három oldalról „körbeülhető" asztal túl kicsi, a bent hagyott munkapad pedig leszűkíti a kokpit-teret, szinte használhatatlanná teszi. Ezért fájó szívvel megváltam művemtől és vásároltam a Marinában egy Zwaardvis gyártmányú asztallapot a tartószerkezetével együtt. Ez áll egy süllyesztett fogadóelemből, egy mindkét végén kúposított oszlopból, meg egy asztallap-tartó elemből, valamint az asztallapból. Most már feleslegessé vált a munkapad, akár öten is körbeülhetik az asztalkát.

Grósz-schott lekötés túra módra
Az új asztalmegoldás járulékosan hozott egy további előnyt is. Utálatos volt ugyanis, hogy a legkocább túravitorlázáshoz is be kellett rakni a munkapadot, megosztva ezzel a kokpit amúgy sem bőséges életterét. A munkapad akadályozott abban, hogy a felhúzóköteleket elérjem a kormány mellől, ez csak a gerenda átlépésével volt lehetséges. Mivel gyakran hajózom magamban vagy hadra fogható legénység nélkül, mindig hiányzott a padlón elhelyezett lekötő szem a grószschot számára. Nos, az asztallábbal ez is megoldódott.
Az asztalláb tartószerkezet egy erős alu öntvény, melynek a fenekét átfúrva azon egy szemes csavart rögzítettem. Igaz ugyan, hogy a padlódeszka elemet 8 csavarral rögzítenem kellett a keresztbordákhoz, különben az első húzásnál kirepült volna a deszka schottostul. Ezt a megoldást sem szándékozom 4-es szél fölött használni, de túrázáshoz pont elég lesz. A lyuk egyébként használaton kívül egy koronggal lefedhető.

Lazy Jack behúzó
Mint elvetemült egykezes vitorlázó, nem voltam megelégedve a hagyományos Lazy Jack rendszerrel. Azt snassznak tartottam, hogy ott lifegjen - még ha meglazítva is - a vitorla két oldalán. Eltüntetésére végül a következőt eszeltem ki:
Az árboc mindkét oldalára felszereltem egy-egy kisméretű fekvőcsigát. A Lazy egyik lengőcsigájához bekötöttem egy gumikötelet, mely átment először az egyik, majd a másik fekvőcsigán az árboc mögött, majd a másik szabad vége be lett kötve szimmetrikusan a másik oldali lengőcsigába. A gumikötélre aztán a bum alatt ráerősítettem egy közösített állítószárat (normál 6-os kötél), melyet a bumon hátravezetve egy kötélfogóban rögzítettem. A Lazy felhúzókötelének közös szára ugyancsak hátra lett vezetve a bum másik oldalán, szintén kötélfogóban rögzítve. Így a vitorla felhúzása után a kormány mellől elérve meglazítottam a felhúzót és megfeszítettem a behúzót. Az eredményt az ábrán a szaggatott vonal mutatja: a Lazy Jack szépen behúzódott az árboc és bum csatlakozási pontjához, nem zavarta többé a vitorlát. (kék színűek a Lazy, barnák a behúzórendszer kötelei)
Az ábra eléggé sematikus, a valóságban egy kicsit komplikáltabb a rendszer, de így talán érthetőbb.

Kövendi Dénes