Három éve nem tudok megválni első generációs iPhone mobilomtól, mert imádom azt a rengeteg tapintható fémet ami körbeveszi! Évtizedes főállású hajókipróbálóként sosem vettem a bátorságot, hogy teszt-nek nevezzem az általam jegyzett - több száz - hajóról írott  cikket, bár azon a területen mindig nagy súlyt fektettem a tárgyilagos véleményalkotásra. Na de egy óra?

Egy hajós számára eleve meghatározó jelentőséggel bír az óra, hiszen a rajtolástól a versenyidő számításon keresztül számos elvárás kötődik időméréshez, az egyébb különleges szolgáltatásokról nem is beszélve. De valljuk be: az óra már önmagában olyan látványelem, mely ékszernél beszédesebben jellemzi viselőjét. 

Bonyolult kasztrendszerben élünk, ahol az összetartozást különféle viselt kód tükrözi, ilyen lehet a félkilós arany lánc, a tetkó, vagy a zoknival viselt szandál. Az óra kitüntetett szerepe nálunk akkoriban kezdett felértékelődni, amikor az éttermi damasztra lazán kitett márkás autó kulcs átment vérciki kategóriába. Azért a színaranynak tűnő tajvani Rolex alá „véletlenül" beékelődő díszgombos mandzsetta sem csak a számlapot teszi jól láthatóvá, de viselőjének kicsinységét is felnagyítja. Tehát vigyázzunk a külső jegyekkel mert itt is igaz a mondás: a kevesebb több!

A gyerekvitorlázó ma már válogathat, a rajtoláshoz elengedhetetlen vízhatlan és igencsak dögös digitális időmérő eszközök között, az én gyerekkoromban ilyen nemigen volt elérhető, ezért a klasszikus kézi NDK fémstoppert lakkoztuk le, és kötöztük a leitwagnira. Később megjelentek a gyönyörű fekete gumirozott házba öltöztetett strapabíró Casio G-Shock órák, és szinte minden aktív versenyző azt használta. A versenyvitorlázásból kinőtt generáció azonban továbbra is előszeretettel választott hajózáshoz köthető óra dizájn-t, ettől lett oly sikeres az Omega, a Rolex,  a szofisztikáltabb, exhibicionistáknak szánt Corum, Ulysse Nardin, vagy akár az egyik legtradicionálisabb hajós márka a Panerai. A szabadidős hajózás tömegeket megmozgató, de igen költséges szórakozás, nem véletlen, hogy olyan  nagy cégek is rárepültek a közönségre, akik korábban nem foglalkoztak hajós termékek gyártásával. A Seiko, a Tissot, a Timex, vagy ilyen a ruházati termékekhez jól köthető melléküzemágakat fenntartó Louis Vuitton, vagy az elérhetőbb árkategóriát választó Nautica.

Amikor vagy 20 éve először hallottam, hogy a SUUNTO beszállt az óragyártásba megdobbant a szívem. A finn cég világhírű compassai minden vitorlázó élményvilágában nyomot hagytak. Maga a Suunto név is „irány-t" jelent. Az outdoor órák talán leghíresebb gyártója sosem feledkezett meg a vitorlázásról. Több hajós modellt is piacra dobtak, melyek elsősorban funkcionalitásukkal érdemelték ki a felhasználók elismerését. Hogy miért nem volt eddig Suunto órám? Mert az utóbbi időben nem tudtak lázba hozni a digitális karórák. Még a vitorlázáshoz is a tradicionális mutatós Seiko-t vagy a furfangos 24 órás számlapon pörgő Fortis órákat választottam bedőlve az analóg marketing ízlésformáló erejének. A Suunto izgalmas termékválasztéka azonban mindig felkeltette az érdeklődésemet, és amikor az új Elementum sorozattal beléptek a prémium kategóriába, sznobizmusom magasba emelt ingerküszöbét is lezúzta az új digitális hajós modell a Ventus. 

Matt nemesacél ház, karcmentes zafírüveg, visszafogott, egyedi, de igényes megjelenés suunto-s belbecs... mi kell még? Nem sok. Ennyi nekem már elég, hogy kézbe vegyem és átengedjem magam az érintés és a látvány bizsergető energiáinak. A világos és fekete alapú számlap (képernyő) közül a jobb olvashatóságot ígérő világosat választom, szürke kaucsuk szíjjal, hogy a létező legvisszafogottabb tartozékok is kiemeljék az óra önmagában is különleges egyedi arculatát. Beállítok, kalibrálok, majd büszkén felcsatolom, hogy megtudjam, a Balaton Boat forgatagában vajon feltűnik e hajós társaimnak ez a különleges férfiékszer. Nem csalódom, óramániás sporttársaim hamar felfedezik a rövid pólóban nehezen is álcázható kütyüt, és kezdődik a nagy nyomkodás! Meglepően jól fogadják, mindenkinek tetszik ez a semmivel sem összehasonlítható különlegesség. Az időt szépen jelzi, a grafikai elrendezés kifejezetten segíti a könnyű leolvasást. A leglátványosabb elem a barométer, mely óránként helyez el egy egy gráfot, 12 órányi tendenciát kijelezve folyamatosan. A memóriában még további 12 órányi jel tárolódik, melyet óránként léptetve tudunk előhívni. Ily módon ez az óra állandó interaktivitásra késztet, így nem kerülheti el figyelmünket, és nem lehet megunni. Az időjárás folyamatos változása újabb és újabb összefüggés felismerésére készteti viselőjét. Ettől azonban még nem muszáj hajózni, bár a stégen ülő pecás is érdekelt az időjárás előrejelzésében. De ő sosem fogja megnyomni a középső gombot, hogy a számlapot sailing üzemmódba kapcsolva kaphassa el a rajtidőt. Ez azonban a profi vitorlázóknak sem mindig sikerül, de nekik ott a szinkron mód, amikor a visszaszámlálás megállítása nélkül lehet kerek percre hangolni a startidőt. A legnagyobb durranás számomra a harmadik gomb megnyomásával aktiválódik. Ezt az órát bárhol gyárthatnák, de egy dolog nagyon hiányozna belőle: egy profi Suunto compass. Nem az óraszíjra integrált iránytűről beszélek - libella buborékkal -, hogy megkönnyítse a vízszintes sík megtalálását, hanem egy valódi 3D-s compassról, amelyik billegve, hullámverésben is képes a folyamatos numerikus irány adat kijelzésére. Na ez az óra ezt tudja! Éjjel a Kékszalagon a keszthelyi bóját véve, amikor a szembejövő hajók pozíció fényei miatt nem egyértelműek a parti pozíciók: csak egy gombnyomás, és már tudjuk a helyes irányt. 

Irány finnül? Suunto!

Gerő András