Amikor e sorokat gépbe vésem már megkezdődött a Nagyhajós Bajnokság első csoportjának küzdelme, a klasszikus cirkáló osztályok, a YS I és az összevont tőkesúlyosok legrangosabb találkozója. A Kékszalag utáni hétre időzített versenyre a hét osztályban összesen 48 hajó nevezett. Volt olyan osztály is ahol nem is lehetett megtartani a Bajnokságot: sem a Sirocco, sem a Nemere II nem lehet bajnok ebben az évben. Elgondolkodtatóan kevés az induló ott, ahol a vitorlázás valóban tradicionális hajóinak és talán legfelkészültebb csapatainak kéne megjelennie.

Különösen annak fényében tűnik intő jelnek a klasszikus hajók csökkenő versenyzési kedve, hogy egy könnyed buliversenyen akár több mint száz hajó is elindul. Pedig idén még a Kékszalag kiírás is a tradicionális értékeket helyezte előtérbe! Vagy mégsem?

A 43. Kékszalag minden szempontból megfelelt a rendezői elvárásoknak. Közel 600 induló hajó, jelentős bevételek, hatalmas médiavisszhang... És óriási mázli, hogy az éjszakai vihar nem követelt emberéletet.

A versenyzők öröme kevésbé egyöntetű. A gyenge szélben szerzett hatalmas előny révén az élen végzettek nem szomorkásak - bejött a papírforma. A körülményekre sem lehetett panaszuk, hiszen már hazafelé jöttek, messze maguk mögött hagyva a  szigligeti öblöt, amikor kezdetét vette az éjszakai előadás. Akik jó felszereléssel, gyakorlott legénységgel, szerencsével, kellő tudással és alázattal kezelték a helyzetet, azok is büszke mosollyal játszhatják a szerényet. De ők sincsenek túl sokan azokhoz képest, akiknek rémálommá vált a csütörtök éjszaka.

Sokan sokféle nézőpontból elemezték a történteket, de a sok részigazságra épülő okosság csak megosztó vitákat generált. Ahhoz, hogy valami módon használható értékelést végezzünk, tudomásul kell vennünk, hogy a mezőnyt két egymástól jelentősen eltérő csoport alkotta.

A versenyzők

Ők a kisebbik csoport, de létszámarányukat messze felülreprezentáló kommunikációjukkal gyakorlatilag kisajátítják a versenyt. Számukra a győzelem a fontos, teljesen mindegy, hogy az az abszolút első hely, a sebességi rekord, vagy a többiek legyőzése. Eszközeikben nem válogatnak, bármilyen furfangra képesek, hogy fölényüket bizonyíthassák. Ha abszolútban nyomulnak, akkor addig építik a hajót, amíg a szabályok és a versenytársak toleranciaküszöbe nem sérül. Ha YS-ban, akkor átvariálják a felmért leltárt; ha OD-ban akkor a súlyokkal variálnak; ha pedig osztályban, akkor sem tétlenkednek - a parti intrika és a bérkormányos alkalmazása is kitűnő fegyver a remélt előny megszerzésére. Ez persze nem minden versenyzőre igaz, de ha már nincsenek igazi vérre menő férfimulatságok, háborúk, párbajok vagy egy kis gyarmatosítás, akkor is eleget kell tenni ősi, genetikai beidegződéseinknek.

A zarándokok

Furcsa egy népség. Az bizonyos, hogy ők alkotják a Kékszalag mezőny bő kétharmadát, mégsem tudunk sokat róluk. Nekik a cél maga az út, mely körbevezeti őket a tavon. Nincsenek győzelmi vágyaik, azt sem tudják kik az esélyesek. Ha egy versenyző lemarad - de még benne van az első 300-ban - őket látja megnyugodva maga mögött, amint hosszú sorokban követik az irányt, elhitetve a bámész lúzerekkel, hogy mekkora királyok ők ott a középmezőnyben. Miért most mennek? Mert ilyenkor megy mindenki, és számukra a többiek jelenléte jelenti a biztonságot, a közös vitorlázás, az együvé tartozás örömét. A kékszalagos sajtóhírekből magukat is kiolvassák, elmondhatják barátaiknak: igen, mi is ott voltunk...

A két csoport együttes kezelése a jövőben új megközelítést igényel! A versenyzőkkel szembeni elvárásokat nem szabad kiterjeszteni a zarándokokra, elsősorban a verseny biztonságára tekintettel. A versenyző érjen be 48 óra alatt, de a zarándok kapjon 72-ot, és kikötési engedélyt: ha nem akar éjszaka hajózni, hát ne kelljen neki. Ha motorozni akar, hát motorozzon, amíg a rendőr engedi, mert ennek sincs tétje, jelentősége. A versenyző fizessen, mint eddig, de a zarándok a rendezvény lelke és tömegbázisa, tulajdonképpen egyik legfőbb támogatója - ők fizessenek lényegesen kevesebbet! Az is elég, ha a hajózási szabályokat betartva közlekednek, ne kínozzuk őket kékkönyvvel, orvosival. Ha kaját rendel, akkor azért fizessen külön. Ha körbeért, kapjon trikót, emlékplakettet, amit becsavarozhat a hajójába, de ne várjuk őket az eredményhirdetésnél. Meggyőződésem, hogy egy jól kommunikált rendszerben akár ezer hajó is felkerekedhetne, hogy szépen nyugodtan körbevitorlázza a tavat. Na az lesz az igazi Kékszalag!

Gerő András