Az idei Kékszalagra a megszokott felállásban készült a csapat, a pozíciók fixek, nincs gond a feladatok kiosztásával. Szerdán este mindenki meg is érkezett. Sajnos elég stresszes hét, hetek voltak a hátunk mögött, így már nagyon vártuk a kikapcsolódást, az új vitorlás élményeket.

 

Csütörtökön 5:55-re állítottuk az ébresztőt. Ilyenkor még kisebb a sorban állás a kikötői mosdóknál, illetve könnyen beszerezhető a friss zsömle a reggeli előtt. Ismét betekertünk a központba és az ez alkalommal 7 órakor kinyitó kávézóban mindenki elfogyasztotta a szokásos kávéját. Közben megnéztük a friss időjárás jelentést, amiből két dolgot szűrtünk le. Az egyik, hogy a kismedencében Kenese körül le fog állni a szél, a másik, hogy a nagymedencében kapaszkodni fogunk. A kismedence esetében az volt a legnagyobb dilemma, hogy melyik irányból közelítsünk Kenesére. A döntés megszületett, É-ra tettük a voksunkat, sajnos rosszul. Ezzel el is vesztettük minden lehetőségünket a jó szereplésre. Valahol a középmezőnyben fordultunk, ami csak akkor lett volna ledolgozható hátrány, ha a nagymedencében elfogy a szél és valahogy beérjük a mezőnyt. Erre nem számítottunk az előrejelzés alapján, így tudtuk, hogy ebből nem lesz szép eredmény. Majd jövőre. A kenesei bója után szépen csorogtunk, kezdtünk magunkra találni és sikerült pár hellyel előrébb küzdeni magunkat. Észrevettük, hogy délről markáns frissülés jön. Jó pozícióban voltunk, így időben elkaptuk ,és ezzel a széllel elszaladtunk egész a csőig. Úgy emlékeztünk a kiírásból, hogy a csőben idén nincs pályajel. Ezzel együtt úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a hajózási útvonalig, és nem kockáztatjuk a felakadást. Visszanézve többek küzdelmét láttuk a homokpaddal.

A nagymedencében az északi partot választottuk. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy a frissülés, vihar érkezése is északi irányból jött az előrejelzés szerint. Az volt az érdekes, hogy ekkor még D-DK-i széllel hajóztunk, ezért azon tanakodtunk, hogy mikén is lesz a szélforduló és ez milyen taktikát követel tőlünk. A választ még Badacsony előtt megkaptuk, ami igen meglepő volt, hiszen a szélforduló 300 méteren belül bekövetkezett. Haladunk szépen kifújt szélben, előttünk egy hajó összeomlott hátszélvitorlával, azelőtt egy másik, aki már északról kapja a szelt. A jelenség láttán persze már vártuk a vihar bejövetelét is.

Nagyvitorla + genua kombinációval haladva nem kellett sokat várni. Első manőver 1 reff. Ezt követően genua cseréje fock-ra, majd hamar jött a reff 2 is. Ez is sok volt, így a györöki spiccnél nagyvitorla le. Mivel nem volt éles menet készítettünk, egy videót is, ami valamelyest mutatja, milyen az élet 30 csomós szélben.

A bójához közeledve nagyvitorla ismét fel, mert mérséklődött a szél, és egyébként sem tudtunk volna e nélkül megfordulni, majd irány vissza. Éles menet következett erős szélben. Többen tartottunk a szemből érkező rengeteg hajótól, ezért úgy gondoltuk, hogy a biztonság kedvéért inkább vízközépen menjünk. A kapitányunk ezt nem támogatta, és neki volt igaza. Maradtunk az északi parton, és nagyon koncentráltunk a szemből érkezőkre. Kellett is, mert sokan jöttek, sokak navigációs fény nélkül, és páran láthatóan nehezen uralták az eseményeket. Láttunk egy felborult hajót is kapaszkodó legénységgel. Azonnal jeleztük az eseményt a vízi-mentőknek a helyszín pontos megadásával. Szerencsére senkinek nem esett baja.

Folytattuk a menetet a cső felé. Persze még sok volt hátra, és elkövettünk egy hibát. Volt egy szélcsendes szakasz (20 csomó), amikor arról beszéltünk, hogy le kellene venni a nagyvitorlát, mert nemsokára jön az őrület, de még vártunk a manőverrel. Nem kellett volna. Kisvártatva 35 csomós szélben haladtunk erős hullámzásban. Ehhez már sok volt a nagyvitorla és fock kombináció, tehát le kellett venni a nagyvitorlát. Ebben a szélben és hullámzásban ez embert próbáló feladat volt, de megoldottuk. Igaz, a fordekkesek remegő lábbal ültek vissza a kokpitbe, mert a manőver gyorsan kiszívta az erejüket. Ezt követően azonban probléma nélkül mentünk. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem gondolkodtunk el a kiállás lehetőségén, hiszen ezek extrém körülmények voltak. Azonban bíztunk a hajónkban, bíztunk a kapitányban, aki óriási tapasztalattal rendelkezik, és bíztunk a csapatban, akik ugyan csak pár éve vitorlázunk, de már sokat megéltünk.

A cső előtt már látható volt, hogy aki délen halad, az csak nehezen tud feljönni, így mi ismét kúsztunk előre a ranglistán. A szél azonban elfogyott a hegy takarásában, így ismét munka várt a csapatra. Nagyvitorla ki és reacher fel. Ismét fogtunk néhány pozíciót. A szél újra erősödni kezdett, így néhány fordulót követően leszereltük a reachert és visszakerült a fock. A kapitányunk itt még morgott egy kicsit, hogy valójában a genua lenne a tuti, de szerencsére már hulla fáradtak voltunk, és nem szereltük fel. Ez azért volt szerencse, mert a cél előtti szakaszon ismét nagyon felerősödött a szél és reff 2-ig kellett visszavenni a vitorlázatot. Ezzel a kombinációval is erősen dőlt a hajó. A lee oldali korlátok teljesen víz alatt voltak. A célvonalra kreuzoltunk, amit a kapitány nagyon szeret, így 2-3 hajót megfogtunk még a célvonal előtt.

 

Ezzel együtt 127. pozícióban érkeztünk be hajnalban, ami saját értékelésünk szerint gyenge teljesítmény. Nem voltunk, vagyunk elkeseredve, hiszen az idei Kékszalag sava-borsa az erős szél és a küzdelmes menet volt, amit mi ki is élveztünk. Elfáradtunk fizikailag és szellemileg egyaránt, de biztos, hogy jövőre is nevezünk.

Kikötést követően jól esett a pálinka, megbeszéltük a történteket és reményünket fejeztük ki, hogy senkinek nem esik baja. Szerencsére így is lett. Ezt követően felpukkantottunk egy üveg pezsgőt is, hiszen barátunk, vitorlástársunk aznap töltötte be 40. életévét! Boldog Születésnapot Béci!!!

Nagymedve Vitorláscsapat

 

+ 1 Magánvélemény

 Az alábbi sorok megírásra az késztetett, amit az elmúlt napokban a Kékszalag kapcsán olvasni, hallani lehetett. Úgy látom, hogy sokan megkérdőjelezik a rendezés döntéseit, úgy vélik, hogy az amatőr vitorlázók érdekei háttérbe szorulnak és csak a profi csapatok számítanak. Én nem vagyok profi vitorlázó, összesen 4 éve vitorlázom, a jogosítványom 3 hetes.

Ezzel együtt úgy látom, hogy a rendezés megfelelő volt, gratulálok hozzá! A vihar senkit nem ért váratlanul, jó volt az előrejelzés. Ha nekem kellett volna kapitányként vinnem egy hajót, biztosan nem csinálom végig, mert tudom, hogy a tudásom ehhez még nem elég. Ha ellenkező módon döntöttem volna, akkor utólag biztosan nem okolom a rendezőséget, az az én döntésem, az én saját felelősségem. Sokak hozták meg azt a döntést, hogy időben kiszállnak. Nem hiszem, hogy ők most a rendezésre panaszkodnak.

Emellett a szervezők azért tették csütörtökre a rajtot, hogy végre együtt élvezhesse a bankettet a profi versenyzői világ és a lelkes többség. Én úgy látom, hogy ez egyértelműen mutatja, hogy a rendezők fontosnak tartják az amatőrök részvételét.

A történtekből lehet, és is érdemes tanulni. A rendezésen mindig lehet javítani, de a vitorlázóknak is le kell vonni a tanulságokat. A felelős magatartás rájuk, ránk is vonatkozik!

Azoknak a vitorlázóknak, akik eddig csak ezen a versenyen vettek részt, érdemes lenne a Kékszalagot megelőzően más regattákon is hjaózni. Így a magasnak tűnő fix költségek is eloszlanak, összeszokik a csapat, új hasznos, tapasztalatokra tesznek szert, ami egy ilyen helyzetben egyértelműen a javukra válik. Tapasztalatot csak a vízen szerezhet az ember. Ez biztosan segít abban is, hogy mindenki megtapasztalja mi az a határ, ameddig felelősen el tud menni.

Remélem, hogy azok a résztvevők, akik most megijedtek, az élményeik alapján nem elfordulnak a vitorlázástól, hanem úgy döntenek, hogy jövőre többet készülnek, többet versenyeznek. Mi is mindig kiértékeljük a tapasztalatainkat, és felhasználjuk azokat, így egyre biztonságosabban és sikeresebben vitorlázhatunk!

Jó szelet Mindenkinek!

 

Ferhérgyarmati-Tóth Károly