A szokásos verseny előtti átnézéseket idén a meteorológia által jósolt erős szél miatt alaposabban igyekeztünk elvégezni. Minden csavart, seklit, spancsavart, topfényt, vantni bekötést leellenőriztünk, feltöltöttük a nagy, masszív akkumulátorunkat is, egyszóval most az egyszer rendesen rákészültünk.

Beszereztünk egy kisebb génuát is, viharvitorlának. Mindezek ellenére, pont ezek okozták, hogy végül is kiállni kényszerültünk, miután a szigligeti öböl viharzónáján kétszer is keresztülmentünk.

De nézzük elölről! A met.hu széltérképe, egy nagy lavór kialakulását jelezte Kenese előtt, ami szerintük Északra fog tolódni, ezért elhatároztuk, hogy most az egyszer hiszünk neki, déli partot húzunk, és rajtolni is a déli végen fogunk.

Földvárról, kellemes ejtett kreutz-ban indultunk át Füredre, időben, kényelmesen elindulva. Fél nyolckor, Tihany előtt kiderült, hogy az aksi zárlatos, még sincs topfény, sebesség, szélműszer stb.! Telefon ezerrel, - füredi taxis megfűz - szerezzen egy töltött aksit, hozza le a kikötőbe stb.stb. 08:39-kor, (persze már mindenki kihúzott a kikötőből,) megkaptuk az aksit, tűz ezerrel a rajtvonalra! Mivel éppen kifordult a sétahajó, kicsit nagyobb ívet vettünk a strand felé - és beálltunk az iszapba ! Se té, se tova, motor meg se billenti, beálltunk rendesen. AZ idő 08:43! Öt méterre éppen elhúzott mellettünk valamelyik Szövi motoros, hiába az üvöltözés, kötélmutogatás, úgy otthagyott, mint eb a szaharát, EZÚTON IS KÖSZ ARANYBOGÁR FIÚK!

Egy maszek motoros megsajnált végül, 08:47-re kirángatott a sárból, irány végre a rajtvonal. NEKTEK FIÚK TÉNYLEG KÖSZÖNET!

08:50-kor motor leszerel, elcsomagol, pont koppanásra elértük a rajtbóját, lövéskor éppen kifordultunk, életünk talán legjobb időzítésű rajtját találtuk el, igaz az északi végén.

Ez végülis nem is tűnt olyan rossznak, különösen ebben a gyenge északi szélben, még akár be is jöhetett volna.

Itt még nagyon elől voltunk, amíg volt szél nem is tudott megfogni senki, a rajt után csak előre mentünk!

Az északi csapat nagyon legelején jártunk a kenesei bója előtt, igyekeztünk átcsúszni valahogy a bójához, amikor csak eltalált a lavór. Kétszáz méterrel kijjebb voltunk a part felé mint kellett volna, így szomorúan láttuk, hogy húz el a Scirocco, a Kishamis és még sokan mások, akik beljebb voltak és megkapták a déli szelet, míg mi egyhelyben sültünk a napon. Az az elvesztett másfél-két óra, mialatt odaértünk a kenesei bójára, már behozhatatlan hátrányt jelentett, különösen a túlsó végén, Szigligetnél.

Siófok és a cső után fent maradtunk a part alatt északon, ez jó húzásnak bizonyult, egyre másra hagytuk el azokat a hajókat, akiket persze nem is lett volna szabad látnunk.

 

A révfülöpi csücsöknél jött meg az erősödés, amire időben fel tudtunk készülni, pont jókor vettük le a spit, reffeltük a grószt, cseréltünk kis fokra. Badacson után kaptuk meg a sűrejét, a 30 csomós alapszélre 40-50-es nyomások jöttek rá, de a reffelt grósz+kis génoa összeállítás működött, az ikerkormány tökéletesen bírta, semmi erő nem volt a kormányon, csak dicsérni tudom, a középső egy lapátos kormánnyal már régen kiálltunk volna. Így világosban vettük a keszthelyi bóját, de már korábban elhatároztuk, hogy visszafelé grósz nélkül jövünk, így a bója után le is vettük.

A keszthelyi öböltől visszafelé, életem legfélelmetesebb szakasza következett. Na nem a szél, hanem a többiek hajó miatt. A szél még erősödött, láttunk 65-ös befújást is, a hullámok - a még így is sok orrvitorla miatt - állandóan leforgatták a hajót, elég nehéz volt irányt tartani. Sok vizet is kaptunk, mivel igen alacsony a deckünk: a hajó kezdett nehézzé válni, a (kikötőben utólag megszámolt 46 vödör) víztől a kabinban. Mi még ezzel együtt csak-csak elvoltunk, de amint besötétedett, a szembejövő - a sokesetben nem eléggé lereffelt vitorlázatú - hajó, rendszeresen a legrosszabb pillanatban lúvolt fel, és ott állt keresztben amint mi 10-12 csomóval  döngettünk feléjük egyszál fokkal küszködve a kikerülésükke. Különösen Badacsony felé volt ez kritikus, amikor a szembejövők még nem tapasztalták meg a kemény szelet, és sokszor teljes taklival rohantak bele a viharzónába. Sok majommal találkoztunk TOPFÉNY NÉLKÜL. Ilyenkor csak azt látod, hogy egy darabig piros fény jön szembe a vízen, aztán meg hirtelen megindul keresztben zöld fénnyel és megáll, mert fellúvol. Álmomba ne jöjjön elő! Még két nap múlva is izomlázam volt az állkapcsomban, úgy szorítottam, hogy ne menjünk keresztül valakin.

Egy idő után levettük a génoát, beáldoztuk a rolleren lévő nagy génoa sarkát, abból engedtünk ki 1 m-nyit viharfock-nak, és ez is elég volt a 8-10 csomós rohanáshoz.

A szigligeti öböl nagy szelét így viszonylag jól megúsztuk. Hál' Istennek nem ütköztünk senkivel, és főleg nem ütöttünk el senkit, a tó közepén húztunk visszafelé. Itt a szél gyengült egy keveset, de a döghullámok megmaradtak. Sajnos Lellét elhagyva a sok rázkódás, csapkodás miatt a szél alatti felső száling vantnija csak meglazult az ellenőrzések ellenére, a spancsavar elveszett, így csak egy csapáson lehetett biztonságosan vitorlázni. A szél elkezdett keletire fordulni, fordulni kellett volna, ezt nem vállaltuk be, szép csendesen kiálltunk Földvárnál.

Utólag kiderült, hogy ez jó döntés volt, mert mire odaértünk volna, bejőtt ugyanaz a szél a füredi öbölbe ami Szigligeten fújt, csak teljesen szembe, és ezzel a riggel így amúgy sem lehetett volna biztonságosan kreutzolni.

Ezzel együtt, jót vitorláztunk, és a lényeg, hogy senkinek nem lett semmi baja. Utólag kiértékelve az eseményeket, elég sok tanulságot szűrtünk le a történtekből.

Az első, hogy a Béla Úr egy főleg gyenge-középszeles túlvitorlázott hajó, nem igazán alkalmas nagy hullámokban erös szeles versenyekre az alacsony deckje miatt.

A második, - de valószínűleg a legfontosabb - hogy a ma Magyarországon kapható mentőmellények nagy része nem elég biztonságos egy éjszakai versenyhez. Se egy fényvisszaverő csík, uram bocsá' önműködő lámpa rajta, így szerintem csak a szerencse az oka annak, hogy nem ütöttünk el senkit, mert, hogy időben megláttunk volna a sötétben egy embert a vízben, az teljesen kizárt.

A harmadik, hogy a verseny szelleme és főleg a szövetség hozzáállása sajnos nem változott, csak és kizárólag a néhány élen húzó profi vagy félprofi hajó számít, (furcsa például, hogy a Szövi 1 motoros a GPS nyomkövető szerint ki se dugta az orrát a kikötőből, amint befutott a Liza.) Egyáltalán mit keresett a motoros a Libera mellett? Tudtommal csak trapézos hajókat kell kisérni motorosnak. És miért pont az én tagdíjamon? Arra a motorosra igenis sokkal nagyobb szüksége lett volna a viharban bajban levőknek, mint a Liza kisérgetése kapcsán. Ezen a versenyen a motorossal követés nemcsak etikátlan, de még tilos is. Ha én megpróbálnám saját költségen, kióvnának. Hogy is van ez fiúk?

Azt hittem, az új vezetés fog foglalkozni a tömeggel is, akik ezt a versenyt egyáltalán lehetővé teszik. De sajnos ez nem látszik. Ez tükröződött a fogadás-vacsorán is. Nem tartom magam finnyásnak, de amit itt előadtak vacsora címén, az az utolsó falusi búcsúkban is a szakács felpofozásával járt volna. Azt mondom, ha nem tudnak ilyet szervezni, ne görcsöljenek. Jobb, ha inkább semmi sincs, mint hogy itt mérgelődjenek az emberek, mert hülyének nézik őket. A vetített videón is csak néhány hajó látszik, de például azok, akik a legvégén is befutottak, (úgy tudom, utolsóként egy Rebel jött be), még véletlenül se szerepelnek sehol, pedig aki ezt a táncot egy Rebellel végigjátszotta, legalább akkorát alkotott, mint a motorossal követett, össze vissza módosítgatott Libera, aki az erős szelet éppen csak hogy megnyalta. (Már az ötös szélben is csak egy fokkal jött visszafelé.) Kíváncsi vagyok, hogy viselte volna azokat a jó kis szigligeti befújásokat.

 

Csontos Péter

 

 

 

 

Csontos Péter