10 nap összezártság után holnap mehetünk végre haza. A háttérben orosz zene bömböl a hangszórókon. A záró ceremónia harsány hangjai.

Robi 6. lett a világbajnokságon!

Aki szakmai beszámolót vár, nyugodtan továbblapozhat, nem szándékozom bójadiagrammok, vagy technikai és taktikai elemzésekbe belemerülni. A teljesség igénye nélkül, érzések. Coach voltam.
Peregnek bennem a képek. A Beatles "back in the USSR"  száma euforizál, miután Hajdú Balázs megbízott "korábbi érdemeim elismeréseként" a magyar csapat vezetésével.

Június közepét írjuk.  Van 6 hetünk az indulásig.

Bakóczy Robi, Héjj Ádám (Johny) és Pajor Szabolcs Levente a gladiátorok.
Kain fiam nélkül nem megyek: Kell a "tolmács", aki "fiatal nyelvre" le tudja fordítani szándékaimat a srácoknak, remek motoros vezető, korosztályosan nem régen szállt ki e versenyzői baráti körből: ha Ő szól, még a gépzenét közvetítő fülhallgatót is hajlandók pár percre nélkülözni.
 Robi a Kiel-Helsinki túrán van, Szabolcsék Szerbiába, szóval útlevél nélkül a repülőjegy és a vízum kicsit körülményes. Az orosz vízumhoz  a hazaérkezés utántól még fél évig érvényesnek kell lennie az útlevélnek -naja, az apró betűket is el kell olvasni -, szóval maradt 1 hetünk: okmányirodázás, új meghívólevél, vízumkérelem (ami általában 10 nap), kis gyomorideg, futkosás Balatonfüred és Budapest között a nyári kánikulai csúcsforgalomban. Józsa Jettának hála, aki a Vista Andrássy úti irodájában tartja a repülőjegyeket az utolsó pillanatig.
Balázs "prezigyent" és mindent elintézni tudó felesége Erika beszél az oroszokkal: Lavrov külügyminiszter jelzi a konzulátusnak, hogy a világbajnokság szempontjából nem bánná, ha a magyarok is részt vehetnének az eseményeken. "Szezám tárulj" - a MALEV 102 járata leszáll Seremetyevon a magyar csapattal...

Okos emberek azt mondják, ahány óra az időeltolódás, annyi napot kell szánni az átállásra.
Mi az elsők között érkezünk, válogatunk a charter hajók között - borogatjuk azokat, mint az anyadisznó a moslékos vödröt -, a karistolt fenekű maradjon másnak. Robi kitágult orrcimpákkal, mint Overdose a verseny előtt, teljesen felpörög. Az összes árboc felmérési lapját végigböngészi, mire megleli, ami neki kell. A délutánt pasztázással, polírozással töltik. 
Két női hölgynek látszó lény gondoskodik rólunk az oroszok részéről. Natalia/Natasa bájos, szeplős, ártatlankát játszó formásabb teremtés, akit a szervezéssel kapcsolatos levelezgetés után szinte személyes ismerősként köszöntünk, és marcipános csokoládéval csalunk némi mosolyt orcájára . Unokanővérét, Eugéniát hatalmas lökhárítókkal látta el az Örökkévaló - 4 éve még Ő volt a center a szervező csapatban - most a fényképezés szerepét kapta a nyakunkban hordandó ID kártyák elkészítésében. Némi sértődöttséggel, és időnként pontatlansággal, ami a nevek és képek összetartozását illeti.



Az ebédnél megbotolva óriási csörömpöléssel hajítom el a tálcát. A teljes étlap tartalma szétterülve a földön, apró porcelándarabkákkal díszített csatatér... A zaj forrását felderítendő medvesztikusan korpulens konyhalányok látványa ambivalens érzéseket keltett - ha csajozás nem is lesz, legalább  éhen nem halunk... A bemutatkozás ezzel meg is történt, a továbbiakban nem sokat kellett ebédjegyeinkkel igazolni az odatartozást. Aranyló fogacskáin megcsillantva  a "vipla vigyort" az egyik szőkeség biztatóan meri tele ismét tányéromat a megbocsájtás jeleként.

A motorost megszerezve száraz tankját feltöltöttük. Iszonyú kínos érzés, mikor 120 liter benzin lötyög alattad, a CITIBANK Mastercardját meg nem fogadja el a terminál...
Könnyű edzés után Szabolcs térde régi motoros balesetére emlékezik, sántikálása lelkéig hatol - a fizikai kín felzabálja a mentális tartalékát.
Ha már itt vagyunk, Moszkvát látni kell. Az idegenforgalmisták nem könnyű helyzetét átélve a hajnali iskolabusszal kalandozunk a metrómegállóig. Sofőrünk nem kispályás, néha az aszfalt biztonságát földútra cserélve jobbról beelőz a bizonytalankodók elé - tény, az autópark 4 év óta teljesen kicserélődött, csak a teherautók viselik büszkén a Kamaz feliratot, elvétve Ladák, a többi a nyugati világ hamis csillogását keltő márkák sokasága.

A korai érkezés miatt álmos szolgálók téblábolnak nyitás előtt, csak a McDonalds nyújt reggeliző helyet. A mellékhelyiség előtt viszont hosszú kígyózó sor áll - a Bedeckerből informál turista mégsem guggolhat le a Krasznaja Plosáty flaszterén - így aztán összeszorított farpofákkal igyekszünk mi is sétahajókázni. Talán ott...
 
A program a Lomonoszov egyetem lábától kanyarog a Moszkva folyón a Kievszkaja Vokzál pályaudvarig. 36 fokos kánikulában úgy éreztük elegendő ennyi a kultúrából - egy jeges kávé belafatyolása  után siettünk vissza a Megnyitó Ceremoniára Khlebnikovóba.
Moszkva környékét egy meleg csepp csókolta homlokon. Az előrejelzések nem sok szelet ígértek, ami Robit bizakodással tölti el. A másik két ifjonc 100 kilós méretének nem kedvez a fizika. Az oroszok is gyenge szélre készültek, versenyzőiket papír súlycsoportból válogatták össze. Jól tudja a meteorológia - a seremetyevoi guruk sem a hülyék közül kerültek ki-, szinte csak a fák lélegeznek.

Az első versenynap visszalőtt rajtjai után fekete zászló alatt elengedett futam sejtetni engedte, hogy ezt a versenyt a helyiek nem engedik át másnak, mint a megelőző VB-n, ahol Kurfeld német lobogója volt a legfelső helyen.

A "svéd csavar " nem sokat váratott magára. A szél teljesen elállt, versenyzők hangos dobogással és a teliholddal párbeszédet folytató kutyák vonyítását megszégyenítő hangeffektussal aprehendáltak - a Kanti filozófia műszavával élve -, nem élvezték a helyzetet.

A svéd versenyrendező a zajra felébredve körültekintett, és mint a normandiai partraszálláskor figyelő katona, a hirtelen előtűnt hajóhad láttán észlelte, hogy "jönnek az oroszok". Az első tucatnyi hajóból 8 db a RUS felirattal ékeskedett. 
Netán a reggeli kása, de lehet a svájci frank árfolyamváltozása, vagy a Nagy Föderáció sorsáért való aggódás, de az sem kizárt, az Orosz Anyácska sugallata, hogy Putyin haragját kivívhatja- mindenesetre valami meghajtotta emberünket... A "szerencsés konstellációt" látva  belerövidített a pályába. (első nap, első futam.)
 Az ezzel kapcsolatos információ nem igazán jutott el a mezőny második feléhez a felső pályajelhez: a gyenge dudahang a startvonalon is nehezen volt észlelhető, a lobogó látványa a sasszeműeknek sem adatott meg. A szél iránya hátszélből elkrajcosodott, a lenti bójától visszafelé nem jött senki,  a józanul gondolkodók abba a tévedésbe estek, hogy a futamot törölték. Így aztán többen nem bíbelődtek a bója kerülésével, kihámozva magukat a sauna ruhából, fürdőzésbe kezdtek. Ezeket az éber jury a mentőmellény viselésének elmulasztása miatt protestálta. A "Bagolyfejű" olasz bíró ősi magyarok legjobb tanítványaként saját talián nemzete hős fiát forgatta meg pumpálásért -elkötelezetlenségét fitogtatandó -, nagyvonalúan eltekintve annak bójavételi hiányosságától.

A parton több kíváncsiskodó vette körül a Mestert motivációját firtatandó, aki izzadva, mint cukorbeteg a napon, motyogva magyarázta a megmagyarázhatatlant.
 Délutánra csudás 2 Bf szél kerekedett, kitartott a naplementéig. Elfecsérelt nap. Mintha csak otthon lennénk.
 Reggelente meeting a futam előtt. Ezt nagyon szúrják. A 42. szabályt magyarázzák. Megtudjuk, pumpálás az, amit a jury annak lát. Aki Parkinson kórról  orvosi igazolással rendelkezik, enyhébb büntetésre számíthat. Ez meglehetősen "félelmetesesen" hangzik, nem kéne még több vajat tenni a csúszdára.
Yanával (secretery of jury/ Russian Yachtin Federation) beszélgetek - "fordítsa már le" mit is jelent ez? Pajkosan rám mosolyog, érti a kérdést. Becsületére legyen mondva a "Bagolyfejűre" sipkát húznak, a versenybíróság korrekt marad, döntéseivel nem igazít a mérleg nyelvén.



Robi elemében van. Mint egy kis Kobold, tanítani való rajtjaival fantasztikusan vitorlázva ássa fel magát: 7, 4, 12, 2, helyeivel  pontegyenlőséggel a 2.-3 helyre.
 Johnnyka elfogadva méreteiből adódó hátrányát, teszi a dolgát a limányban. Szabolcsnál elszakad a cérna, a kuporgás nem javít térdizületi fájdalmain, rettenetesen szenved, még a "lóbalzsam" sem hoz számára gyógyulást.

Vontázunk. Mellettünk néhány méterre hatalmas motorosjacht, a hátulsó fedélzetről szaxofon hangjai. Elöl a milliomost pucér csajok kényeztetik vagy hatan.
 Hazafelé a kiömlött tintásüvegből villámok cikáznak, a lecsapó zivatarszél majdnem felborítja a vontát, majd özönvízszerű zápor tör ránk, szerencsére partot érés után. Hiába: "Esőben nem lehet..."
A sorsdöntő nap. 
A cselszövés folytatódik.
 Robit nagy piros körrel ékesítik, mint 3.helyen vitorlázót- a tour de france-os allűr-  el ne tévesszék.

"Nem eléggé el nem ítélhető módon" régi meglátásom, hogy a Forma1-hez hasonlóan a vitorlás sportba is beköltözött a csapatjáték. Nem ördögtől való ez, a daliás hetvenes években idehaza is működtek  a finnesek között bizonyos érdekközösségek.
Talentum nélkül persze nem megy, de "ha csak egy pici hiányzik"...
 Az orosz nagy lélek. A Világbajnokságot végül is egy nemzet nyeri. Ezt ők tudják is, és ha kell, áldozatot hoznak.

Robi gyönyörű vitorlázással feljön az összetett második helyre, érzi az ezüst illatát, a vezető hajó előnye 7 pontra csökken. Még két futam van hátra. Reményeink fokozódnak, még bármi is lehetséges.
Az oroszok nem tréfálnak, lépre csalják a kis Koboldot. Lúv rajtnál  helyet hagynak, tudják, nem fogja kihagyni, majd a rajtvonal alatt, felett és jobbról balról is közrefogják - mintegy kalitkába zárva tartják vissza vagy 3 percig -, nem engedik elrajtolni. Minden szabályos, csak nem épen sportszerű. Évek múlva a papiros nem emlékszik a hogyanra, csak az eredményt jegyzi. A "drúzsba " fémes szájíze visszaköszön, ezzel a 29. hellyel a dobogó délibábos képe szertefoszlott.
Mindig irigyeltem a bokszedzőket: vajon mit tudhat a pépesre vert versenyzője fülébe suttogni, hogy az még feláll és folytatja a meccset?
A profi és az amatőr között az az igazi különbség, hogy a profi akkor is meg tudja csinálni, mikor már abszolúte semmi kedve nincsen hozzá. Ez a Gyerek a rászakadt magány és kifosztottság érzéséből megrázza magát, felül a deckre, köp egy szép hegyeset, és egy  hihetetlen balcsapásos  rajtot bemutatva ismét az élen vitorlázva - közben elszakadt albával is - beúszik az összetett 6. helyre.
 A coach szíve hangosan dobog. Elmondhatatlan büszkeségtől dagad a kebel - ez a helytállás csak kiválóságok sajátja.
 Arkagyij, a RUS 6 nyeri a versenyt. Kitűnő vitorlázó, remek versenyző. Még  pár kilót magára szed, és néhány év múlva a nemzetközi mezőny élbolyában találkozhatunk vele. Kár volt ezt a nagyszerű fiút némileg méltatlan helyzetbe hozni, megfosztva a küzdelem során elnyert győzelem magabiztosságától.
A világ megváltozott, elmozdult az évszázadok során rögzült validásokon. A Földgolyó valóban lekerekedett, az utazások felgyorsultak. Bill Gates Albuquerque-i garázsában elindult internet olyan szinten másította meg a kommunikációt, amire nem is gondolt: Bábel ért véget. A népek angolul cserélnek információt. A képernyőt bámuló ifjú bárhol e földtekén 100 alapszót magába szív, a másik 500 hozzá tapad. 1000 szóval mutogat 2000-rel "nem adják el" 3000 szó már elegendő, hogy jól kifejezze magát.
Mi még Apánk mellet "csizmaszártól" nőve lestük az idősebbek bölcsességét - ma már lassan a gyerekeinktől többet tanulunk, mint ők tőlünk...és ez nekem is megadatott.
Motorosunk így az internacionalizmus jegyében szocializálódott. Futamok között a horvát, német, görög, olasz srácok találkozóhelyévé vált: "like"-olták egymás búráját, nagyokat nevetve alakultak a sportbarátságok.
Talán minden világversenynek ez is  az igazi célja.

Payr Egon