A kétszemélyes jégvitorlás még mindig jó szórakozás, a karbon árbocos DN pedig olyan mint egy versenyautó, vagy inkább mintha kötélen húzná a szél. Úgy gyorsul hogy az már-már félelmetes. Persze azért ez jóleső félelem.
Ami elgondolkodtató, az a hatóságok eljárása. Jól láthatóan kb tóközépen köröz 5 jégvitorlás, amikor a hangosbemondóban bemondják, hogy aki a jégre lép, az szabálysértést követ el. Következmény? A korcsolyázók a helyzet nyilvánvaló abszurditásának köszönhetően nagyívben elkerülik a strandot, és attól jobb/balra (rosszabb esetben beljebb) végzik sportolói tevékenységüket.
Ha esetleg valaki a strandon beszakad a 40-50 centis vízbe akkor nem lesz semmi baja. Logikus tehát, hogy zavarjuk őket arrébb, ahol tényleg mély a víz.
Amikor odaértünk a jégvitorlások táborhelyéhez (a parttól jó 500 méterre) és újságolom az ottaniaknak, hogy mi bizony most "szabálysértést" követünk el, egy fáradt legyintés a válasz. Ha én legyintenék így, az felelőtlenség lenne. De ha egy olyan teszi ezt, aki az elmúlt 50évben többet volt a Balaton vízén télen nyáron, mint a szárazföldön, akkor az a legyintés már jelent valamit.
Persze egyáltalán nem tudom min lepődök meg. A legnagyobb fagyban, a szépen lepucolt, zenével, és forraltborral kecsegtető jégpályán is ott csüngött a tábla "A jégre lépni életveszélyes!". Most meg tényleg vizes a teteje. Akkor most aztán egészen biztosan hirtelen halált hal, aki csak ráteszi a lábát!
Az eseményről készültek képek, és videó is. Jól látszik rajtuk az életveszélyes jég.
Szutor Ferenc
