Olvassuk a híreket, nézzük a híradót, és elfojtunk egy halk ásítást, miközben a bemondó beszámol a balesetekről...  Mi pedig alig várjuk, hogy vége legyen, és kezdődjön az esti film.

Álljunk meg egy percre, kapcsoljuk ki a TV-t, és képzeljük el, hogy mindez velünk is megtörténhet.  Elég egy rossz lépés a fedélzeten bekapcsolt autopilot mellett, és a hajónk egyedül vitorlázik tovább.  Ha nincs velünk senki a hajón, az nem csak azt jelenti, hogy magunknak kell bekeverni a fröccsöt.  Senki se fogja kikapcsolni a robotpilótát, és visszajönni értünk.  A szerencsétlenség pedig nem válogat.  A friss vitorlázó épp ugyanúgy megcsúszhat, mint aki 40 éve szeli a habokat. 

Nyáron 22-25 fokos vízben akár órákat tudunk úszni, és kis szerencsével, na meg jó kondival eljuthatunk a partig.  De ilyenkor ősszel a 10-13 fokos vízben drasztikusan csökkennek az esélyeink.  A víz 27-szer jobban vezeti a hőmérsékletet, mint a levegő, és a testhőmérséklet 1,5 fokos csökkenése (35 fok alá) már hipotermiát okoz, vagyis megkezdődik a kihűlés.  Végtagjaink megmerevednek, nem tudunk sem úszni, se magunkat a felszínen tartani.  Néhány percünk van.

Nem kell nagy szél, nem kellenek hullámok... beesünk a vízbe és onnantól gyakorlatilag esélyünk sincs. Odafönt valaki egy nagy pecsétet tesz a sorsunkra abban a pillanatban, amikor a súlypontunk a fedélzeten kívülre került.  Ha van rajtunk mentőmellény, az picit persze segít, de ha nem tudunk segítséget hívni, akkor mindhiába.

Végiggondoljuk ezt, amikor elengedjük a kikötőkötelet, és ellökjük a partot?  Nem, hiszen ez csak mással történhet meg, velünk nem.  Nem?!?

Pedig van megoldás. Aki sokat vitorlázik egyedül, annak érdemes biztonsági hevedert alkalmaznia, mely megfelelő tartást biztosít. De egy egy menethez nem is kell méreg drága felszerelés. Elég egy kötelet a hajó hossztengelyében kifeszíteni, egy másikat pedig a derekunk köré kötve karabinerrel ráakasztani.  

Elég egy vízhatlan tokban a nyakunkba akasztani a feltöltött telefont.  Elég néhány apróság, hogy a katasztrófa elkerülhető legyen.  Mert a rossz dolgok bizony velünk is bármikor megtörténhetnek.
Amikor legyintünk, és mezítláb szaladgálunk a decken, miközben élvezzük, hogy magát viszi a hajó, akkor nem csak a saját életünkkel játszunk.

Vigyázzunk magunkra, mert várnak minket haza!

Tapasztalt vitorlázó sporttársunkat, Kosztolányi Balázst hiába keresik.  Az autopilot által vezetett hajóját, a 24 lábas Birdie-t október 9-én kedden Révfülöp előtt találta meg egy horgász. Balázs aki Balatonföldvárról indult útnak, már nem volt rajta.

Szutor Ferenc