Szabó Győzővel forgatott filmet a biztonságos SUP-ozásról a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a CIG Pannónia Csoport közreműködésével. A színész azért vállalta el a kisfilm főszerepét, mert a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának mentőmellény nagyköveteként fontosnak tartja felhívni az emberek figyelmét arra, hogy számos dolgot át kell gondolni, mielőtt deszkára szállunk. És evezés közben is észnél kell lennünk, ha pozitív élményekkel akarunk gazdagodni sportolás közben.

Ahogy a Kékszalagon is rengeteg női versenyző indult, a Balaton biztonságát garantáló Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának (VMSZ) csapatából sem hiányoznak. Bagyó Nóra, Bene Lili, dr. Dajka Dalma és Timm Andrea beszéltek a mentés ritkábban látható oldaláról.

Néhány szó egy youtube videóról Bagyó Sándorral, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata elnökével.

A történet korábbra nyúlik, mint az elmúlt napok, nem csak hetekkel, de hónapokkal. És ez a cikk talán kicsit többet is mutat a kialakult helyzetről, mint egy hajó megmentéséről, egy hajózási veszélyhelyzet közösségi erőből történő megszüntetéséről.

Mint minden sportban, a kitesurfben is az különbözteti meg a hobbit a valódi fejlődéstől, hogy van-e közösség, rendszer és visszajelzés. A versenyek épp ezt adják: mércét, fókuszt, és azt az izgalmat, ami miatt az ember hónapokkal vagy évekkel korábban elkezd készülni valamire. A hazai kitesurf az elmúlt huszonöt évben próbált egyre közelebb kerülni ehhez az ideálhoz – néha sikerrel, néha kevésbé. Ezt az utat élem és figyelem belülről, versenyzőként és szervezőként egyaránt – ez a cikk ennek a személyes összefoglalója.

Munkatársunk, barátunk szerkesztőségünk megkerülhetetlen személyisége a balatoni túravitorlázás legendás alakja elhajózott.

Hajónk úszik! Temérdek a cucc! Hogy fog ez beférni? Mennyi minden kell a túrázáshoz. Imádom ezt a tavaszi bepakolást. Végül csak sikerül. Indulhatunk! Addig menjünk, ameddig lehet. Balatonunk vízszintje nyolcvanöt centiméter a százhúsz helyett. Tragikus! Egyáltalán hol tudunk kikötni? Júliusban már dagaszthatjuk a sarat. Reménykedjünk a csodában! Énekeljük, hogy „Add már Uram az esőt”.

Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre.