Talán nem baj, ha a nyár elejével indul ez az írás. Szerintem jó, ha felidézzük, hogy milyen nehezen tértünk magunkhoz a pandémia okozta bénultságunkból. Mit mondjak, lassan ment. Legalább is nekem úgy tűnt.

Egy ismét esős és szélben gazdag hét után, szombaton egy régi jól bevált helyszínen, kezdődött az új szezon első fordulója. Attila nem ma kezdte, jó kikötői csapat, remek vendéglátás, sül a malac, biztató számú on-line előnevezés és ugyancsak biztató meteo prognózis. Kell ennél több?

„Hot dog, a kávé, a sült limonádé…” hallgatjuk a rádióban a régi Pa-Dö-Dö slágert, mialatt az autópályán rostokolunk a több órás dugókban. Durva hosszú sor kígyózik a bolt előtt, bent minden kifogyott, még a bubis víz is. A turistákkal közös illemhelyen, már a reggeli takarítást követő fél órában az utolsó centiig kihúzkodják a papírt, nagy gubanc-halomba, az előtérbe (jeles szórakozás).

Megállott a parton, belenyújtotta kezét a vízbe, majd keresztet vetett.

Élénk északi szélben gyülekeztek a vitorlázók szombaton, a Badacsony előtti vízterületen. Némi halasztás után elrajtolt a 65 hajós mezőny Szigliget irányába. Az öbölben hol krajcolva, hol félszélben egy lóverseny jellegű etap folyt az első pályajelig.

Ragyog a nap, tombol a szeptemberi nyár. Ki látott már ilyet?! Enyhe északnyugatiban sétálunk a keszthelyi öbölben, persze visszafelé keletnek. Megkerüljük a vízisí pályát, lefényképezzük a Halászkápolnát Vonyarcvashegyen. Györöktől megkíséreljük egyenesen az átkelést a Balaton legnagyobb benyúlásán. Először úgy tűnik, hogy soha nem lesz vége, de a sors kegyes. Kicsit frissül a szél, nyugatiasodik is.

Van az úgy, hogy a csapat (ezért, azért, meg amazért) csak késő délutánra kecmereg le Balatonföldvárra. Sebaj, fú az északnyugati, s mivel nem bírunk a vérünkkel, tüstént neki a víznek! Szeljük a habokat nyugat felé. El is érjük Révfülöpöt, még alkonyat előtt.

Javában telnek a forró nyári napok, egyre csak érkeznek a vitorlázás szerelmesei a Balatonra. A napsütéses pihenést, meg-megtörik a várt szelesebb időszakok, ilyenkor azonnal kiengedjük a vitorlát, és szárnyalunk is a habok között.

Kedvenc tavamat szelni, számomra mindig a csúcs.

Ami engem illet, évek óta kihagyhatatlan része az őszi naptárnak. Remélem, még sokáig így marad.

Ezen a nyáron új szomszédot kaptunk a badacsonyi kikötőben. Megjelent Éva, aki irigylésre méltó karcsúságával hívta fel magára a figyelmet.

Kedvezett nekünk a szél, így az öt napos túra alatt szinte alig kellett motort indítanunk, így is teljesítettük a Fűzfő-Csopak - Füred - Badacsony - Révfülöp - Aliga - Kenese - Fűzfő távot.