Partra vetett az élet. Tört roncsként fekszem a magányosság szélességének 47° 29′ 54″, az elhagyatottság hosszúságának 19° 02′ 27″ koordinátáin, a Szenvedés szigetének zátonyán. Begipszelve, magatehetetlenül heverek ágyamban.

Avagy egy szőke nő esete a kedvtelési célú hajóvezetői vizsgával.

2011. december 16. van, a levegő kb 8, a víz 3 fokos. Erős a déli szél, a szigligeti strandon térdig álok a vízben. Szedem szét a hajóm két jó barát segítségével.

Többször említettem már, hogy bár évek óta rá kényszerültem, nem szeretek kiépített kikötőben állni. Nem azért, mert egykor délceg vitorlásom az elmúlt években velem öregedett és napjainkban elszegényedett rokonként húzódik meg az újgazdagok szebbnél szebb hajói között.

Miért jó nőként vitorlázni? Mert megtanulsz 2 perc alatt 3 réteg ruhát felrántani magadra (aláöltözetestül, térdvédőstül, vízálló rétegestül, meg persze a napvédő krémet se felejted el), miközben a férfiak indítják a hajót.

Meggyőződésem, hogy bárki, aki évtizedeken át sok időt töltött a vízen, átélt hasonló feledhetetlen eseményeket. Az én több mint hat évtizedes balatoni múltamban torlódnak ezek, csak válogatni kell.

Történnek dolgok az emberrel, amik akkor talán nem is látszanak jelentősnek, később valamiért mégis, egész életedre fontos történetté válnak.

Olimpia farral áll a kikötő famólója felé. Függőleges tükrére én terveztem egy vízszintesig lehajtható acélkeretes fa platót, amely segíti a belépést, és kétlábnyi igen hasznos többlethosszúságot ad a hajónak.

Valamikor, a nyolcvanas évek elején történt, hogy a legények, úgy október végén túrázni indultak. A BKV, azaz Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat jóvoltából, így késő ősszel ez már nem igényelt különösebb előkészületeteket.

Egy nyári nap reggelén érkeztünk meg Földvár kikötőjébe. Olyan nap volt, amikor az ember úgy érzi, érdemes élni. A Balaton még párába burkolódzott, de mi már tapasztalatból tudtuk, hogy ez a kedvező idő jele.

Léteznek úgynevezett alapművek, amelyeket a magunkfajának illik ismerni. Bátran ajánlom ezt a könyvet minden vitorlázásban érintettnek. Nálunk, Balatonalmádiban, a TVSK kikötő berkein belül lévő szűk kis körben is igen népszerű ez az írás.

Reggel megint a tónál jártam. Jó hangulatban találtam: 28 fok, kék ég, napsütés, bárányfelhők és front utáni egyenletes lengedezés.

Akkor megyünk? Holnap indulás három hajóval, kis flottával. Úgy a legszórakoztatóbb. Menet közben elkerülhetetlenül mókás rivalizálás lesz, ki gyorsabb, ki ugrik meg egy-kétszáz métert egy szélcsíkban, átkiabálások, ugratások közepette.

Egy kis történetet szeretnék megosztani Veletek, bőszeles körítéssel, mely még a belvízi vizsgára felkészítő tanfolyamom gyakorlati részén történt. Tulajdonképpen nem is én vagyok a főszereplő, hanem a barátom.

Kedves Porthole olvasó, január végén jelent meg a kedvenc oldalunkon Andrásy Zsolt nagyon érdekes könyvajánlója Herczeg Ferenc, Szelek szárnyán című könyvéről. Nagyon megörültem az ajánlónak, mert bár nekem megvan a könyv, de legalább 15 éve nem akadt a kezembe.

Érdemes lenne közhírré tenni a vitorlázók körében, hogy miként is kell ,,külföldiül,, mondani és írni azt, amit mi magyarul perdülésnek nevezünk ?