Fordítsuk komolyra! A Balatonon jószerivel talán 6 000 hajót tartanak nyilván, hogy ez sok vagy kevés ez is nézőpont kérdése. A Fertő tavon a sógorok nyomasztó fölényével ugyan, de 35 000 hajót regisztrálnak, pedig az a tó alig mélyebb mint a Velencei tó, ráadásul a víz, a partról szinte nem is látszik a hatalmas nádasok takarásától. A teljes 320 km2-ből 180 km2 a nádas. Szabad vízfelület 140 km2 kevesebb mint negyede a Balatonénak. Gondolhatnánk, hogy csak egészen aprócska hajók cirkálnak azon a sekély vízen. Nem egészen. Van ott bérelhető 8 személyes Bavaria 31-es kielschwertjacht is, de nem ez a lényeg. A tó körül 12 komolyabb kikötő nyújt biztonságos védelmet az Alpokból lezúduló, sokszor bitang erős szelekkel szemben. A rendkívül szigorú osztrák környezetvédelmi szabályoknak nem könnyű megfelelni. A kikötőket nem a nád kiirtásával építik, hanem több kilométeres nyélen át, a nyílt vízfelület szélén helyezik el azokat. (A magyar oldalon sincs ez másként.) A nyélen keresztül nem csak az utak, de a víz, a csatorna és az energiaellátás is megoldott. Miért érdekes mindez, ha minket elsősorban a balatoni kikötők érdekelnek? Mert nehezen érthető, miért hajóznak olyan kevesen a Balatonon, ahol a körülmények messze kedvezőbbek mit a Fertőn.

Ha abból indulunk ki, hogy kikötők nélkül nincs hajózás, akkor nehezen tévedünk. A kikötő a hajósok otthona. Nem elég, hogy védelmet nyújt a hajóknak, de vonzó közege kell, hogy legyen a hajósok életvitelének. Legyen benne barátságos klubház/kocsma, strand a gyerekeknek, vendéghelyek, szervíz a hajóknak, parkoló az autóknak, sólya a jolléknak, vitorlás edző az utánpótlásnak, fürdő-wc, és nem utolsósorban árnyékos plázs. Az olyan kikötő ahol hiányoznak ezek a szolgáltatások azt jobb csak hajótárolónak nevezni.

A Balaton ideális hely kikötők építésére. Az északi part kedvezőbb adottságú, de a déli oldalon is elférne néhány nagyobb hajók befogadására is nyitott kikötő. Ha elfogadjuk, hogy:

  • a Balaton magyarországi turizmus kiemelt célpontja,

  • a minőségi turizmus fejlesztése össztársadalmi érdek,

  • a hajózás a minőségi turizmus vegytiszta megjelenési formája,

  • tényszerűen kevés a hajó a Balatonon a méretéhez és a lehetőségekhez viszonyítva,

  • ha növelni szeretnénk a hajószámot, akkor kikötőket kell építeni,

akkor el kell azt is fogadnunk, hogy a kikötők építése bizonyos parciális érdekeket sérthet.

Az elmúlt héten napvilágra került egy új siófoki kikötő építési terve. A hír egyáltalán nem az örömteli fejlődés dicséretét hordozta, sokkal inkább a dühös ellenállás szokásos érveit mantrázta, a tó tönkretételét, a strandok eliszapolódását, a parti telkek elértéktelenedését, a környezeti károkat, a fényszennyezést, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy nem épült az elmúlt évtizedekben úgy kikötő, hogy az a helyi erők harcos ellenállásába ne ütközött volna. Azt sem feltételezem, hogy a lokális érvrendszer ne lenne helytálló, de könyörgöm nem lenne ésszerű, ha a helyi sérelmeket és a társadalmi érdekeket mérlegelve mindenki megtalálná a számítását? A telektulajdonos akinek valóban az arcába épül a kikötő még azelőtt legyen kártalanítva, mielőtt facebook csoportba nem gyűjti a hivatásos elégedetlenkedőket! Valószínűsítem, hogy egy ilyen megállapodás sokkal kisebb veszteséggel járna, mint egy berezelt helyi hivatalnok korlátozó intézkedései által okozott veszteség. Ilyen áldatlan viták csonkolták a BL Yacht Club mólóit, ami miatt a kikötőbejáratot állandóan kotorni kell, s a kikotort iszap kirakódik a partra, ami újabb muníciót ad az elégedetlenkedőknek. Ha a mólószárak kiérnének a mélyvízig – ahogy más déli parti kikötőnél természetes, akkor nem kellene kotorni, és  az uralkodó szélirányra, a hullámzásra is védettebb lenne a kikötő.


De ott van a fenyvesi beruházás. „Csodálatos” drón-képeket lehetett látni a kikötő fekete vízéről, amint a csúnya víz a kikötőszájon át keveredik a Balaton türkíz zöldjével. A hatásvadász felvételek azt sugallták, hogy a kikötő pangó, punnyadt vize károsítja a környezetet. Arra kevesen vetemedtek, hogy mélyebben értelmezzék a látottakat. Pedig kellett volna! A Rigó-árok a Nagyberekből kifolyó vizeket a kikötőn keresztül vezeti a Balatonba, az elszíneződött, állítólag „ártalmatlan huminsavas víz” így nem közvetlenül a parton diffundál, hanem attól 500 méterre közvetlenül a mélyvízben keveredik. Ezt miért nem pozitív hatásként tálalták nem tudni. De élénken él az emlékezetemben a Fűzfő Marina körüli szenvedés a zagykazetta körül.  Ezek a kikötők végül mégis megépültek, s köszönik jól vannak, még akkor is, ha az eredeti elképzelések nem valósulhattak meg, vagy az engedélyek körüli harcok jelentősen késleltették a megvalósulást. Sajnos azonban a tervek nagy többsége elvérzett, és ennek egyik oka talán a vállalkozások gyenge érdekérvényesítése a helyi hangadók és a konfliktuskerülő hivatalnokokkal szemben.

A balatoni térség fejlesztésére, a minőségi turizmusban rejlő lehetőségek jobb kihasználására megvan a kormányzati akarat. Soha ennyi fejlesztési pénz nem érkezett ebbe a térségbe. Dr. Guller Zoltán a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója szerint „A paradigmaváltás a turizmus teljes vertikumában elkezdődött”.

 

Na így kössünk bele a kikötőkbe!

 Képek: mfor.hu MarinaFűzfő blyc.hu