Nagyhajós kvízünk sikerén fellelkesedve folytatjuk agytornásztató sorozatunkat és a tőkesúlyos balatoni hajók után a svertes egy- és többtestű vitorlásokból készítettünk képes kvízt.

A múlt század harmincas éveiben a Balatonon már pezsgett a vitorlás élet. Kisebb típusok mellett sorra épültek a 22-es, 30-as és 40-es schärenkreuzerek. Benacsek Jenő 1929-ben tervezte és építette meg az azóta is Pelikán nevet viselő, hajólevele szerint 40 nm2-es balatoni cirkálót. A kalandos sorsú hajó – amely ebben az évben várhatóan ismét vízre kerül – több, hosszabbítást is magában foglaló átépítésen esett át. Korábbi fotók, a hajótest és a kiel összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy seefahrtkreuzerről beszélhetünk, mégpedig valószínűleg nem a 30-as, hanem a 40-es típusról (építési előírás szerinti eredeti hosszúság 10,1 méter).

1927. október 16-án került sor Bécsben (!) a 28. Német Vitorlás Nap küldöttgyűlésére. A háború utáni időszak alapvetően megváltoztatta a német társadalmat. Már nem csak az arisztokrácia, hanem a középosztály körében is volt kereslet új hajókra. Ez újabb érv volt arra, hogy a Német Vitorlás Szövetség (DSV) felülvizsgálja elavult osztályelőírás-rendszerét. 1930-ban jártak le a hatályos osztályelőírások, és e kérdésben évek óta parázs viták folytak.

A versenyvitorlázás felívelő népszerűségére a múlt század elején került sor. Anglia mellett, ahol már évszázados hagyománya volt a regattáknak, az I. világháborúból is szerencsésen kimaradó Skandinávia volt a fejlődés motorja. Az addig épült klasszikus cirkálók ugyan nem voltak egyformák, de az azonos szabályoknak való megfelelés miatt mind méretben, mind teljesítményben alapvetően összehasonlíthatóak voltak.

Az elmúlt évben ötrészes sorozatban kalauzoltuk végig az olvasót a balatoni klasszikus flotta német vérvonala, a seefahrtkreuzerek, azaz tengeri cirkálók kialakulásának és hazai elterjedésének történetén. Az ismeretterjesztésen túl folyamatosan fontosnak tartottuk felhívni a figyelmet kallódó nemzeti értékeink megmentésének fontosságára. A most zárult 2023-as Összevont Cirkáló Zárt Osztály bajnoksága jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet az értékmentés fontosságára.

2017 óta ez a nyolcadik modell, amelyet a Beneteau az Oceanis márkanév alatt dob piacra, és mindegyikről elmondható, hogy kategóriája referenciájának tekinthető. Pedig egy modell megújítása mindig kihívást jelent, különösen akkor, ha az a piac egyik legkelendőbb modellje, mint amilyen az Oceanis 38.1 (volt) kilenc éves pályafutása alatt. Marc Lombard hajótervező és a Nauta Design (hajóbelső) előtt tehát komoly feladat állt, pedig az elvárás egyszerű volt: nagyobb térfogat és jobb teljesítmény! Utóbbi főleg azért okozhatott nehézséget, mert az Oceanis sorozat tagjait az 1986-os bemutatkozás óta eleve kiváló vitorlás képességek jellemzik.

Termést érlel a tűztövis. Tetszik vagy sem, közeledünk a nyár végéhez. Így szokott ez lenni minden esztendőben. Illik bepótolni restanciámat, miszerint ígéretemhez híven megtesztelem Balatonfüreden az új, fogyasztást mérő energiafelvételt biztosító csatlakozási rendszert.

A hazai tervezésű és gyártású Flaar hajókról viszonylag sokat tudunk. Sok nagyhajós verseny egytestű kategóriáját nyerte a 37 lábas Trentasette, önálló versenyosztály a Flaar 18-as, nagyon sikeres a szóló és két személyes tókerülőkön az egyedi 26 lábas 8m OPEN vitorlás, és most itt a jó hír a vadonatúj, az idei Kékszalagon bemutatkozott Flaar 24-ről. Kevesebbet tudunk viszont tervezőjükről, Déry Attiláról. Éppen Tótvázsony, a Flaar 24 épülő, új gyártóhelye felé autózva sikerült telefonon elérnem Attilát, a Flaar Kft. társtulajdonosát. A beszélgetés előtt azonban itt az apropóként szolgáló hír: