Azt hiszed, hogy a 40+ lábas hajód helye fix? Most még te vagy az erősebb kutya, de már itt csaholnak az 50 lábasok. Hidd el van az a pénz, amiért megéri átalakítani egy kikötőt! Kevesebb hajó, kevesebb gond, több bevétel.

Amikor a múlt század végén a kikötőket elárasztották a 30 láb körüli műanyag hajók, nagy volt a berzenkedés. Minek ide ekkora, tájidegen, felesleges flancolás, kicsi ehhez a Balaton...

De megszoktuk.

Begyorsult a kikötők építése, nőtt a hajóhelyek száma kezdetben úgy tűnt, hogy talán túl sok is a hely. Drasztikus intézkedésekkel azokat is bekényszerítették a kikötőkbe, akik jól elvoltak a tradicionális bójás-bocis létükkel. A mi gondoskodó államunk gyorsan eszmélt, és lecsapott a kínálkozó lehetőségre: elképesztő kreativitással kezdte megsarcolni a kikötőépítésben lehetőséget látó vállalkozásokat.  Az kész csoda, hogy egyáltalán sikerült néhány kikötőt megvalósítani, mert az állam gátoló igyekezete kellő muníciót adott új szövetségeseinek, az érdeksérelmet vizionáló álcivil szerveződéseknek is.

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy támogatom a kikötőépítők természetromboló igyekezetét, érdemes lenne összehasonlítani és górcső alá venni az európai tavak adottságait és a felületükre jutó kikötőhelyek számát!

Állítom, hogy a Balaton lényegesen több környezetét kímélő hajó befogadására képes. Az a kiszorítósdi, mely szegregálja, és ily módon kontra szelektálja a közösséget, komoly és nehezen helyrehozható károkat okoz.

A kiszorított hajók nem csak a kikötők kiürítése, az emelkedő kikötői díjak miatt kerülnek partra. Gyakorlat lett a bérleti jog megszerzése egy-egy hajó megvásárlásával, hogy a helyére beállhasson az új hajó. Mi lesz a régivel? Hol éri az enyészet? Az üvegszálas poliészter nem újra felhasználható veszélyes hulladék. Kíváncsi lennék hány hajót adnak le szakszerű megsemmisítésre?

Tényleg ki kell selejtezni jó állapotú műanyag hajókat, mert már nem jut nekik ésszerű árakon kikötőhely? A kisebb hajók tulajdonosai, szerényebb jövedelmű családok már nem hajózhatnak többé a Balatonon? Visszafordítható-e ez a kegyetlen folyamat?

Szerintem igen.

Először is újra meg kell teremteni a jolle hajózás szabályozási és infrastrukturális feltételeit! Erről már több cikk és tanulmány is készült, ha ezt nem sikerül újra életre hívni, akkor a tó alapértékei maradnak kihasználatlanok.

A partra vetett hajók számára ismét meg kell teremteni a hagyományos bójás kikötés lehetőségét. Technikailag ennek semmi akadálya, ha pontosítanák, szűkítenék a hajózási útvonalak területigényét, akkor bőségesen lenne hely bója-mezők szakszerű telepítésére.

A meglévő kikötők egyik nagy hibája, hogy olyan technikai és vagyonbiztonsági megoldásokat alkalmaz, mely jelentősen növeli a költségeket és korlátozza a befogadóképességet. Nyilván kényelmes a farcölöpös, vagy vendégpontonos, szamárvezetős kikötőhelyek használata, de rettenetesen pazarló! A vitorlás turizmusból élő országok nem véletlenül választják az un. mooringos kikötést, ahol a kikötött hajók között nincs szabad vízfelület a hajók gyakorlatilag egymáshoz simulnak.

Miért néznek ki úgy a kikötőink mint egy rezervátum, rácsokkal elkerítve, nehogy illetéktelen be tudjon somfordálni. Miért nem lehet a hajók között szabadon mozogni? Nálunk sok helyen még a mólókat is elszigetelik egymástól, nehogy már az egyik móló hajósai elcsenjenek valamit egy másik móló hajóiról. Félünk a tolvajoktól? Értelmes bűnöző előbb pakolja ki a házunkat, mint a hajónk hűtőszekrényét. Az igazán mozdítható értékek a technikai felszerelések, ami csak egy másik hajósnak érték, egy arra járó nézelődő bizonyosan nem fogja lekapni a csörlőinket.

Mi lenne a megoldás? Építsünk fapados, mooringos kikötőket! Nem kell kerítés, nem kell áramellátás, hiszen a motorunk indító akkumulátorát egy kisebb napelem is képes szinten tartani. Itt egy szerényebb tisztálkodó helység is megtenné, akinek ez kevés annak a rezervátumban a helye.

Tudom, hogy mindez a mai szabályozási környezetben nem megvalósítható. Ha nincs akarat a kiszoruló hajók megmentésére, a szerényebb jövedelmű családok lehetőségeinek megteremtésére, akkor marad egy önpusztító rendszer - a kiváltságosok paradicsoma.

A révfülöpi volt OT kikötőből elhajtották a bérlőket. Néhány száz méterre onnan áll egy kikötő-projekt, szinte minden létező engedéllyel, de ki tudja megvalósul e valaha. Egy hét évre visszanyúló huzavona jól példázza, milyen könnyű néhány elszánt figurának megakadályozni össztársadalmi érdekek érvényesülését. Érthetetlen, hogy a hatóságok miért állnak bele minden olyan kezdeményezésbe, aminek az a célja, hogy ellehetetlenítsék egy kikötő megvalósulását. Még azzal is sikerült a hatóságot új eljárásra kényszeríteni, hogy készüljön egy négy évszakos hatástanulmány arról, hogy a megépülő kikötő zavarja-e a vándorló madarak reptét.

Nem szabad belenyugodnunk, hogy egyre több vitorlázást szerető család kénytelen feladni álmait, veszíti el lehetőségeit. Ne hagyjuk! Sajnos azok akiken múlik, nem részei a vitorlázók közösségének. Sokszor irigység, értelmetlen önigazoló fontoskodás, vagy gátlástalan profitéhség áll az ostoba intézkedések, az idejétmúlt szabályozás konzerválása mögött.

Ne törődjünk bele!