„Gyakorlatilag születésem óta a földvári Spartacus a második otthonom. A szüleim ott nagyhajóztak, én 12-13 éves lehettem, amikor megkaptam az első versenyhajómat, egy Molyt. Akkoriban nem kezdtek olyan hamar vitorlázni a gyerekek, mint most. Kiskamaszként, ráadásul lányként afféle csodabogárnak tekintettek a mezőnyben. Fiúkkal versenyeztem, Izsák Tibi, Haán András, Scharbert Gyula voltak akkor Molyban a menők. Kicsit idősebbek voltak nálam, zrikáltak rendesen, ellökdöstek a bójánál, nem engedtek be… Épp a múltkor Izsák Tibivel elevenítettük fel ezeket a régi szép történeteket.
Aztán hamar átültem Kalózba, 16 éves lehettem. Kalózban sokáig fiú mannschaftjaim voltak, érdekesség, hogy például a kalákás Huzella Péterrel versenyeztünk együtt néhány évet.
Az ifis évek után az akkoriban nagyon erős női Kalóz mezőnyben találtam magamat. A mélyépítős Rajkai Sári, Jankó Mari, a spariból Hampel Márti voltak a legnagyobb ellenfeleink. 1978-tól 1987-ig, zsinórban egymás után tízszer lettem magyar bajnok. Ezért járt az Örökös bajnoki cím. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy Babics Ágival 1980-81-ben hatvan-hetven hajós Kalóz mezőnyben nyertük meg abszolútban a Helikon kupát és a Kővári kupát. Ezekben az években kétszer voltunk Európa Bajnokságon.
Ha valaki arra gondol, hogy Dolesch Iván kedvencei voltunk, az nagyon téved. Iván bácsi nem nagyon kedvelte a vitorlázó lányokat. Velünk, akik gyakorlatilag oda születtünk, mint például rajtam kívül a Hampel lányok, viszont nem nagyon tudott mit kezdeni. Aztán ahogy jöttek az eredmények, megenyhült a viszonyunk, de egy idő után rajtunk kívül más női párost nem engedett a klubba.
A kalózos évek után jött a Sudár. Ebben a hajóosztályban férjemmel két arany és két ezüst érmet szereztünk.
Lányaim, Petra és Anna 7 éves korukban kezdtek el vitorlázni. Petra, Csikós Zsófi kormányzásával bronzérmet szerzett az 1988-as 470 junior bajnokságon, majd a nagyhajózás felé vette az irányt. 1999-ben és 2000-ben egy négyfős női csapattal harmadikakk lettek a Scholtz 22-es magyar bajnokságon, 2000-ben ranglista vezetők voltak, valamint a Kékszalagon is dobogón álltak.
Anna Optimist majd Európa hajóosztályban versenyezve ért el kisebb sikereket, majd 2001-ben a Kalóz női bajnokságon a legjobb ifjúsági versenyző volt és abszolút 3. helyezett. Később ő is beállt a nagyhajósok táborába. Több Kékszalagon és Magyar Bajnokságon is részt vett.
Két nagyobbik unokám komolyan szörfözik, természetesen ők is a Spariban. Bósza Bori 14 éves, válogatott kerettag, idén utazik az Európa-bajnokságra Tallinba, valamint a VB-re Gardára. A nővére, Luca 17 éves, neki most ebben az életkori váltásban nehezebb a nagyok közt helytállni, de nagyon keményen edz és versenyez ő is.
Három-négy hete éppen sídzsekiben ittam a kávémat a parton, és a lányokat néztem. 10 fokos Balaton, 4-es szél, négy-öt órát edzettek kint. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen erősek, kitartóak az unokáim.
Eszembe jutottak a régi füredi versenyek, amik a földváriak számára mindig keményebbek voltak, mint a túlpartiaknak. Mikor leraktuk a hajókat, már vizesek lettünk. Aztán át széllel Füredre, lenyomtuk az egy vagy két futamot, és utána vitorlázás haza, bármekkora szél is fújt. Nem lehetett Tihanynál azt mondani, hogy én nem bírom tovább… Azt gondolom, hogy amit én elértem az életben, azt nagyon nagy részben a vitorlázásnak köszönhetem. A kitartásnak, az akaraterőnek, amit ez a sport adott. És ez az iskola a fiúknak és a lányoknak ugyanolyan fontos! Úgyhogy nagyon jónak tartom ezt az új törekvést, hogy minél több lány ismerkedjen meg a vitorlázással. Gyakran hallani, hogy nem lányoknak való, könnyebben megfáznak… ez butaság. Fantasztikusan jó vitorlásruhák vannak manapság. Bár, amikor látom az unokáimat 10 fokos vízben, mezítláb, én is frászt kapok. Persze nem mondom nekik…”
Lejegyezte: Visy László Oszi
