Kenedi Istvánt a 70-es évek elején ismertem meg, akit Perjés Pista barátom, volt hajótulajdonos-társam (Tabu) hozott le a fonyódi telepre. Ők Nagykanizsáról ismerték egymást, ott voltak iskolatársak, majd később közösen birtokolták a Placentát. Ezután indult el Fonyódon a víkendházépítő időszak és rövidesen elkészült a Kenedi-ház is. Pista sokáig az agglegények életét élte, majd feleségül vette Ildikót és nemsokára megszületett két gyermekük András és Kata.

Pista rendkívüli képességekkel rendelkezett. Mérnök ember volt, aki a Bányászati Kutató Intézetben dologozott. Elképesztő racionalitásával lenyűgözött mindannyiunkat. Ahogy utólag visszagondolok, nagy hatással volt rám is. Egy szép, naplementés estén kint voltunk a vízen a Placentával és beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy jelenleg a vér reológiai tulajdonságait vizsgálom, de nincs Magyarországon megfelelő mérőműszer. Szó szót követett, két héten belül megjelent egy elképzeléssel, amely alkalmas volt arra, hogy az úgynevezett nem Newtoni folyadékok viszkozitását mérje. Ennek a gondolatnak csiszolgatását követően született meg a Hevimet 40 reométer, amely hosszú időn keresztül Magyarország egyelen vérviszkozitás mérésére alkalmas műszer volt. Ő volt az ötletgazdája annak, hogy az akkor még szinte ismeretlen poliészterből 25-öst kellene építeni. Akkor még a gyantát is Ausztriából kellett behozni (Vianova-Viapal). Tréningnek az akkor ismert Ezermester című újágból kinézett egy trimarán motorcsónaktestet, amelyet méretarányosan lekicsinyített és irányításával elkészítettünk egy sablont. A Bartók Béla 126-ban lévő garázsában épült meg az első hajó.

A környékbeli gyerekek csak csónakos bácsinak hívták. Nagy örömmel jártunk oda segíteni csiszolni, laminálni Gerzson barátunkkal. Pista elkészítette az első héjat, majd ezt követett még jópár darab a Port Lacajban. Ez még a vízisíelés-érában volt.

A technológiát jól megismerve került sor a 25-ös sablon elkészítésére Siófokon, a Pintér-műhelyben. Nem kis izgalom volt a Napsugár nevű gyönyörű mahagóni 25-ösről leválasztani a héjat, ami akkor két félből állt, és ezt szállítottuk át Fonyódra. Az első hajók Pillangó, Zigóta jelenleg Gonosz néven futó 25-ösök ebből a sablonból kerültek ki. Majd Pista megépítette az új sablont. Lenyűgöző kreativitással úgy alakította ki a szendvics szerkezetet, hogy a győri gyufagyárból vásárolt több ezer gyufásdobozt és azt laminálta a rétegek közé. Ez már egy professzionális sablon volt, amiből ismeretem szerint több mint 20 hajó került ki, megalapozva ezzel a 25-ös túrajolle osztállyá alakításának lehetőségét.

Kenedi Pista elévülhetetlen érdeme, hogy – korát megelőzően – elindult Magyarországon a műanyag hajógyártás és a 25-ös túrajolle ismét egy népszerű osztállyá vált. Ezt fejlesztette tovább Tönkő Gábor. Pista a Port Lacajba kerülése után nagyon hamar meghatározó arca lett a telepnek. Stílusával, humorával, segítőkészségével mindenkire nagy hatással volt. Versenyvitorlázóként is nagyon jól teljesített, több alkalommal nyert bajnokságot.

Bármelyik társaságban megjelent, rövidesen ő volt központban, legyen az vitorlázás, baráti vacsora vagy síelés. Nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetünk neki.

Máris hiányzik a hangod, beszédstílusod, egyéniséged.

Ég veled Szegény Papa!

Dr. Kollár Lajos