Január közepén történt az eset, a lengyelországi Siemianowka víztározó befagyott jegén, a belorusz határ közelében. 40 jégvitorlás indult az első lengyel ranglistaversenyen pöffös, húsz csomó körüli szélben. Hamrák Péter Hamy, a legjobb hazai jégvitorlázó (2013. – EB 3. hely, azóta VB eredmények rendre az első tízben…) körülbelül 100 kilométeres sebességgel siklott, amikor…
„Megtolt rendesen a szél, látszik a videón is, hogy kicsúsznak a hátsó korcsolyák. Próbáltam a csúszás irányába kormányozni, össze is jött volna a dolog, ha nem csap le még egy, az előzőnél is nagyobb pöff. Ott már túl éles lett a szél, le is lassultam, törvényszerű volt a borulás. A könyökömet ütöttem be, és a hajó oldala nyomta meg kicsit a derekamat, de semmi vészes. A felszerelésnek sem lett nagy baja, a hidat és az elgörbült rögzítő lemezeket ki kellett cserélni, két futamot hagytam ki a szerelés miatt.”
Estél már ekkorát?
„Estem. De arról még nem készült videó, nem volt még meg ez az insta360-as kamerám, amit az orr előtt rögzítek. Amúgy ez az egész sokkal veszélyesebbnek látszik, mint amilyen valójában, van rajtunk bukósisak és a sima jégen kicsúszik az ember, valahogy úgy, mint a gyorsasági motorosok: esnek egy nagyot, aztán felállnak és leporolják a ruhájukat. Történt veszélyesebb eset is ezen a versenyen, az egyik lengyel srác túl közel ment a nádashoz, ahol ezzel a tempóval beesett egy lékbe. A kormány eltört, és felhasította a fenekét. A tíz centis sebet kórházban kellett összevarrni. Nem gyakoriak egyébként a sérülések, ha a jégvitorlázás olyan nagyon veszélyes sport lenne, nem is engedném, hogy a két fiam is csússzon.”
Mindig technikai érdeklődésű ember voltál, fogékony az újdonságokra. Talán már kevesen tudják, hogy te honosítottad meg a 49er osztályt a Balatonon, akkor hoztad be az első hajót az országba, amikor az olimpiai státuszról még szó sem volt. Már kezdetben, mikor elkezdtél jégvitorlázni, elkezdtél karbon korcsolyákat, árbócokat gyártani a DN-hez…
„Ez azóta is megy, már persze nem a lakásom konyhájában, mint annakidején. Rajtam kívül a világon van még két árbocgyártó, mindkettő az USA-ban. De az amerikai menők is az én Icewise árbócomat használják. Azért az jó érzés, hogy 2014-től zsinórban az én cuccommal nyerik a világbajnoki aranyakat. Negatív formában, blow up mold technológiával készülnek az árbócok, személyre szabva. Tíz féle árbócot gyártok, a versenyző súlyának megfelelően tíz kilós testsúly-lépcsőkben.”
Hogy alakul az idei versenyprogramod?
„Most kezdődött tulajdonképpen a szezon. Ami biztos, hogy indulok a világbajnokságon, amit Svájc rendez február 19-26 között. Szinte biztos, hogy nem Svájcban lesz a verseny, az meg állandó, hogy lengyel a rendező csapat. Fura a jégvitorlás világ, általában egy héttel a verseny előtt derül ki, hol lesznek a futamok. Ott, ahol jó a jég. Esélyes Lengyelország, Európa közepén. Az észtekhez hamar odaér keletről a hideg, ez a helyszín is szóbajöhet. Jók lehetnek a körülmények a finneknél, a svédeknél is, de ezek nem népszerű helyszínek, sok versenyzőnek távolra esnek. A világbajnokságig még beterveztem néhány lengyel versenyt, a VB után van egy meghívásom Svédországba és az Egyesült Államokba is, utóbbi helyen nem DN-nel, hanem egy lényegesen nagyobb jégszánnal indulok, érdekes lesz. Tavasszal észt, finn versenyek lesznek, és izgalmas lesz március végén egy Bajkál tavi menet.”
Visy László Oszi
