Jó, igen, tudom, volt még kint asszem két suli-katamarán, az Amatőr Hajóépítők Közösségének megható gondossággal készült munkái és kint volt Orfűről az újjáépített gyönyörű 22-es Binnenjolle, de mindezek a hajópiaci kép, azaz a kiállítás célja szempontjából  szempontjából “nem számítanak”.

Hallottam egyébként olyat, hogy azért nem lesznek kint vitorlások, mert a 2022-es magyar kontingenst már eladták, és már ‘23-ra megy az értékesítés. 

Lássuk ezt az öt hajót! 

És mostantól nem írok sem standokat, sem hajótípusokat.

1. Felmásztunk egy 27 lábas daysailerre, ami egy valódi fa dekkes, amúgy műanyag hajó. Letisztult, puritán dizájn mellett meglepően kényelmes jószág, habár a 1,7méteres merüléssel merész vállalás. Minden fedélzeti veret és a futókötélzet elrejtve, átgondolva… Nagyon tetszik, remélem látni majd belőle vízen.

2. szintén állványon egy 30-as onedesign versenyzésre szerelt hajó, állítólag ez lesz itthon ebből a hatodik példány, és mostanában lesz/lett belőle osztály.

3. a rend kedvéért kint volt A Hazai nyolc méteres, de ez egy kis híján tíz éves modell. Mondjuk ebből legalább fogyott itthon az elmúlt években és tényleg egy szuper hajó.

4. utánfutón pihent egy szintén pár éves 28-as, ami egy használatban lévő bemutató hajó. Nem tudom fut-e belőle itthon ezen a példányon kívül.

5. és volt még egy értelmezhetetlen, másik 27 lábas, prémiumnak gondolt daysailer, műteak dekkel, kvázi napozó fedélzettel és karbon kör kormánnyal, sprayhooddal, villanymotorral, karbon riggel… Teljes képzavar. 

Tehát ha szembe állítjuk a kiállított portékát a vélt fizetőképes hazai igényekkel, akkor kijelenthető, hogy NULLA vitorlás hajó volt kiállítva. Volt cserébe, nagyon sok lóerős, ijesztő km/h-ra képes elektromos yacht. Kellett, mint egy falat kenyér. És úgy tűnik, tényleg kellett, hiszen a gyártók és az importőrök azt fogják idehozni, amit el tudnak és el lehet adni. 

A baj nem ezzel van.

Nyilván mind hallottuk a szorit a kenesei bójánál méltatlankodó sporttársról aki átszólt egy szerényebb egységnek, hogy “Nem azért fizettem ezért a hajóért harmincmilliót, hogy itt kerülgesselek!” Amint tömegével jelennek meg ezek az egók Balatonon, azzal lesz a baj. Amikor majd érkezik keresztben tempóval az aranyos úr, aki kiköhögött bruttó hetven-kilencven milliót, ő mit fog gondolni, kinek lesz útjoga? Ők azok a hajótulajdonosok, akik harminc perc alatt vannak lent Siófokon és az index kapcsoló is a reflektorra van kötve. Az ő életük fog megoldódni azzal, hogy nem kell problémázni ezekkel a furcsa, mindenféle színű kötelekkel, meg azzal a lefelé nyúló penge szerű nehéz vastömbbel, ami miatt nem tud a partközelbe csúszi, ha éppen zajlik a Sound… Nem beszélve arról, hogy ahhoz rá kell írni a spanokra, mert egyedül már a kiállás is problémás, áhhh… Jobbra tekerem jobbra megy, balra tekerem, balra megy, előremenet, hátramenet, CSÁ! 

Így alakul át és csavarodik ki a kikötők összetétele. Mert ezek a hajók szükségszerűen hoznak magukkal egy réteget, és ezeknek a leghalkabb hajóknak a tulajdonosai lesznek a leghangosabbak, és nem csak a kikötőkben.

Mindez szubjektív magánvélemény, mindössze hangosan gondolkodás, de gondolkodni még szabad, és ha valamihez erős érzelmek kötik a hajós lelket, azt ezerszeres nagyításban látja.