A vitorlázásunk jövőjét meghatározó rendkívüli közgyűlésen készült élő közvetítésünk 8. percében hallható ez a felszólítás, így be is fejeztem a ténykedésemet, azzal búcsúzva nézőinktől, hogy: „Sajnos az élő közvetítést letiltották. Ennyit tehettünk.”
Kössenek a ló farkához, vessenek kiéhezett vérmókusok közé, de én ezt a felvételt le nem törlöm. Miért is tenném? Ami elhangzott, az egy értelmes, a jövőbeni közös munka ígéretét hordozó bejelentés. A Szövetség végre megtette az első lépést, hogy kiszabaduljon mindent lebénító patthelyzetéből.
A jó szándék felér egy nemes cselekedettel, de nehéz lesz a szervezet hajóját átfordítani a pozitív slágra, ha le van akadva a lé bekstég (Írhattam volna backstage -et is, de az már a kulisszák mögé vezetne)
Még tartott a pulpitusra kiültetett korifeusok „jóhangulatú panelbeszélgetése” amikor kapom az üzenetet a Magyar Vitorlás Szövetségtől: „Kedves Porthole, nem letiltottak, a közgyűlés elején nem jelezted sem az MVSZ, sem a megjelentek számára, hogy élőzől. Nincs titok, a közgyűlésről kép‐és hangfelvétel készül.”
No comment. Tízen évvel ezelőtt már adtam élő tudósításokat az MVSZ elnökségi üléseiről, annak se örültek, de sikerült megmaradnom büntetlen előéletűnek.
A kérdés az, hogy szüksége van-e a Szövetségnek átlátható nyilvánosságra, vagy problémamentes működésük előfeltétele a hermetikus bezártság. A mostani, talán minden idők legmélyebb válságát sem a kíváncsiskodó szakmai sajtómunkások idézték elő, hanem egy olyan elnökségi tag, aki az MTI-n keresztül az ország nyilvánossága elé tárta az elnökségen belüli feloldhatatlan ellentéteket. Lett is nagy cicaharc, mire a félidőben le kellett fújni a futamot, a szereplők készülve az új rajteljárásra keresik a legjobb pozíciót.
Mi köze ehhez a vitorlázást szerető publikumnak? Sokszor elgondolkodom azon, hogy mi lenne a vitorlázással az MVSZ nélkül? Sokaknak fel sem tűnne. A harmincezres közösségből jó, ha ötezret hevít versengési láz, ők akkor is küzdenének az A-ból B-be jutás elsőségéért, ha nem léteznének a World Sailing versenyszabályai. De léteznek, mert az idők során a nagyvilágban kiépültek az adrenalinfüggő kisebbség igényeit kielégítő szervezetek, szabályok. Ennek a rendszernek eminens tagja a Magyar Vitorlás Szövetség, mely egy sport és olimpia vezérelt országban eredményesen működteti a vitorlás társadalom hangos kisebbségének játékát, miközben totálisan elhanyagolja a vitorlázás jövőjét meghatározó többség érdekeinek felvállalt képviseletét.
Egy vállalkozás csődbe mehet, ha nincs bevétele, vagy ha túl sok van és annak elosztása elviselhetetlen feszültségeket gerjeszt. Bár az MVSZ nem egy profitorientált vállalkozás, de mára az infrastruktúrájának fejlesztésére, a klubok eszközigényeinek kielégítésére olyan hatalmas pénzösszegek elosztásában érintett, melynek morális terhei kikezdték az elnökség mégoly tiszteséges szándékú tagjainak megítélését. Ha ezeket a feszültségeket tudták volna kezelni, akkor most nem lenne új rajteljárás.
Valóban nagy az elnökség felelőssége, hiszen az őket jelölő közgyűlések között ők hozzák a döntéseket, alkalmazott titkárságuk végzi az operatív munkát, a rendszer működtetését. Jelenleg a Szövetség, ha szeretné sem képes lefedni a teljes vitorlás társadalom képviseletét, mert csupán a versenyrendszerekben részt vevő kisebbséggel létesít szervezeti kapcsolatot. Talán ez a legsúlyosabb megoldásra váró probléma, mellyel egy megújuló elnökségnek meg kellene birkóznia. Ha a Szövetség bővíteni szeretné befolyását, tagsága létszámát, akkor nem biztos, hogy ezt versenycentrikus egyesületeken keresztül kell, hogy megtegye.
Ha egy vitorlázó úgy dönt, hogy igénybe venné az MVSZ áldásos szolgáltatásait, akkor először egy egyesületbe kell belépnie, ahol a tagdíj kifizetése után hozzájuthat a saját klubja szolgáltatásaihoz. Sajnos most úgy áll a helyzet, hogy a klubok döntő többségének az a szolgáltatása, hogy mint szövetségi tagszervezetek közvetítik az MVSZ közvetett tagdíjbevételeinek az ún. versenyengedélyeknek kiadását. Természetesen a klubok is fizetnek saját jogon tagdíjat, hogy mindezt megtehessék. Tehát a csóró vitorlázót ahhoz, hogy részt vehessen szervezett versenyeken, megsarcolja a klubja, a szövetség, a sportorvos és ha mindez megvan akkor jöhet a nevezési díj! Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy becsmérlem a Szövi ezirányú tevékenységét, szeretném leszögezni, hogy ez – a sportorvosi kivételével – a világon szinte mindenhol így működik és ebben az MVSZ jól teljesít, amit bizonyítanak sportdiplomáciai sikereink, világversenyeken elért fantasztikus eredményeink.
De mi van azokkal, akik nem akarnak versenyezni, akik vízre tolnák kis jolléjukat, akik túrázgatnának, ha lenne hol kikötni, akik bármi okból kiszorulnak az egyre több extra szolgáltatást nyújtó kikötőkből? Mi lesz azokkal, akik a klímaváltozás következtében egyre alacsonyabb vízszinttel szembesülve már nem fogják tudni használni hajójukat? Mi van a motorhasználat észszerű szabályozásával?
Mi lesz az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások betartásával? Gondolunk-e a parton szétrohadó hajók szervezett megsemmisítésére? Vizsgáljuk-e a karbantartásra felhasznált, vízbe kerülő anyagaink környezetterhelését?
Van e átfogó koncepció a hajózás biztonsági feltételeinek megteremtésére? Kinek a feladata, felelőssége a vízen bajbajutottak személyi, technikai mentése? Ha ez állami kötelezettség, jut-e normatív támogatás a mentésben résztvevők finanszírozására?
Lehet-e a Szövetség tagja egy kikötő, egy jollésokat, szörfösöket összefogó akár informális szervezet?
Ha egy új elnökség összetételére kellene javaslatot tenni, akkor először felülvizsgálnám a szakbizottságok, tanácsadó testületek összetételét, feladatait. Alakulhatnának a World Sailing által ajánlott szakbizottságokon kívül olyan alulról szerveződő, tanácsadói szerepkört betöltő érdekvédelmi csoportok, melyek felvállalnák a versenyrendszeren kívüli vitorlázók képviseletét. Jó lenne, ha sem a bizottságokban, sem a tanácsadó testületekben nem lennének benne döntéseket hozó elnökségi tagok. Ezen testületek összetételét ne a mindenkori elnökség határozza meg! Ennek érdekében ki kellene dolgozni egy nyilvánosságot bevonó jelölési rendszert. Egy ilyen tanácsadó szervezet is javasolhatna szakterületspecifikus tudással felvértezett elnökségi tagokat. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy ne lehessen tagja az elnökségnek olyan személy, aki akár családján keresztül is részese a beszerzéseknek.
(Az SZMSZ szerint „a szakbizottságok elnökeit jelenleg az elnökség kéri fel, a szakbizottság elnöke maga kéri fel a szakbizottság tagjait, a szakbizottság létszáma minimum 3 fő.” Ha az elnökség bármilyen okból nem a legmegfelelőbb szakbizottsági elnököt kér fel, akkor a bizottságtól se várhatunk sokat.)
Teljesség igénye nélkül nézzük meg, hogy a meglévő szakbizottságok mellé milyen érdekvédelmi csoportok alakulhatnának, együttműködve az általuk javasolt és a közgyűlés által esetleg elfogadott elnökségi taggal!
- Versenyrendszeren kívül vitorlázók tanácsadó testülete
- Hajózás biztonságáért felelős tanácsadó testület
- Környezetvédelmi tanácsadó testület
- Az MVSZ alapszabályának módosítását előkészítő tanácsadó testület
Bár a javasolt tanácsadó testületek - az alapszabály szerint - elnökségi tagot közvetlenül nem javasolhatnak, bármely szavazati joggal rendelkező tagegyesületen keresztül ezt megtehetik. Arra nyilván nincs garancia, hogy a tanácsadó szaktestületek által javasolt személyek bekerüljenek az elnökségbe, de - megőrizve derűlátásunkat – még eljöhet az ideje az alapszabály demokratikus elvek szerinti korrekciójának.
Ez így sok? Hallgassatok Zoránt!
Előzmények: https://porthole.hu/cikk/13762-valsaghelyzet
