Minél több hajót csatasorba állítani az egyes versenyeken, népszerűsíteni a ranglistaversenyeket. Fontos célkitűzés volt, hogy a népes flotta, ne forgácsolódjon szét a szezon folyamán, hanem a kulcs versenyekre összpontosítson, amelyek számunkra egyértelműen a pályaversenyek, alapvetően a One Design Trophy. További cél volt az új hajók bevonása, és a régi hajók visszavezetése a versenyzés világába. Örvendetes volt, hogy újra csatasorba állt a Simo egy teljesen új legénységgel a rutinos Kántás Gábor vezetése alatt, valamint több versenyen is újra részt vett az Ou Sali, Csury Zoltán kormányzásával, aki gyors egymásutánban meg is nyerte a Fehér Szalagot és a Kékszalagot is. A ranglistaversenyeken az átlag egységszám meghaladta a nyolcat, mely meglehetősen örvendetes, hiszen így az osztály simán vette az „aktív osztály” minősítési szintet. Úgy gondoljuk, ebben a tekinteteben sikerült elérni a célkitűzéseinket. Mivel a Magyarországon fellelhető Assok közül kettő kivételével kisebb-nagyobb mértékben mindegyik versenyzik, így lényeges javulás ezen a területen már nem várható.
Az osztály – évről-évre visszatérő másik fontos célkitűzése –, a flotta tagjainak fiatalítása, azaz minél több fiatalt „becsábítani” az osztályba a kishajós pályafutásuk végeztével vagy már azzal párhuzamosan is. Ez egy meglehetősen nehéz feladat, mert a mai gazdasági helyzetben egy teljes versenyszezon komoly kihívásokkal jár egy fiatal versenyző számára nem csak anyagi, hanem egyéb területeken is. Az utánpótlás bevonásban a BYC-es egységek, az Equilor és a BDO, valamint a Tomahawk és a Proligy folyamatos erőfeszítéseket tesznek. Az ő csapataik túlnyomórészt huszonöt év alatti versenyzőkből áll. Reméljük, hogy a jövőben más egységek is követik majd a példájukat.
A versenyszezon az Assok életében általában az évadnyitóval kezdődik. Ez idén sem volt másként. Ekkor ugyan még kissé álmosan mozdulunk, ám akik eljönnek, azok rendre a mezőny elején végeznek, főleg, ha kicsit frissebb a szél, mint idén is. A szezon pörgősebb része a június, ahol több ODT verseny is van. Mivel ezek mindegyike ranglistaverseny is, itt lehet behozhatatlan előnyre szert tenni a vetélytársakkal szemben. Nagy szerencsénkre az idei június bővelkedett a jó szelekben, így mind a csopaki, mind pedig a földvári versenyek nagy létszámot vonzottak és éles csatákat eredményeztek szinte minden helyezésért. Az osztályon belül nagy elfogadottságnak örvend a ranglista mindenkori állása, hiszen ez mutatja meg a kitartó versenyzés, a folyamatos részvétel és folyamatos jó helyezések adta eredményt. A harmadik ODT után már magabiztosan vezetett a Majthényi „Olcsi” Szabolcs által kormányzott Fantomasso. Már csak arra kellett vigyázni, hogy a végéig meg is tartsák a pozíciójukat. A Kékszalag fáradalmait még ki sem pihenték az Assoban, vagy egyéb osztályban szereplő versenyzők, máris következett a Magyar Bajnokság. Idén sajnos csak magyar egységek vettek részt a Magyar Nyílt Bajnokságon, ám ezt már az időpont kitűzésekor tudtuk, mert ez az időpont nem volt megfelelő sem az német, sem az olasz csapatoknak. Jövőre próbálunk ezen változtatni! A bajnokság így is nagy csatákat hozott és hiába a több éves rutin, az új vitorlák, a vízen töltött végtelen mennyiségű óra, ez mégsem biztosíték semmire. A verseny az utolsó pillanatig, az utolsó futamig kiélezett volt és még a tervezett 8 futamot követően is pontegyenlőség alakult ki. Végül a jobb helyezésekkel a Gyapjas Balázs kormányozta Proligy állhatott dobogó tetejére. Második lett a Fantomasso csapata, a harmadik pedig Nyári Zsolt kormányozta Peecasso csapata lett. Az augusztus sajnos nem bővelkedik pályaversenyekben és ami még megrendezésre is kerül, a kiírások kapcsán tapasztalható furcsaságok miatt az Assok nem indulnak. Így valójában még egy ranglistaverseny maradt hátra a szezonból, a Félszigetkerülő verseny, amit szintén Majthényi Szabolcsék a Fantomasso csapatával nyertek meg, méghozzá az abszolút második helyen, még úgy is, hogy a hajógyári bójánál tapasztalható kisebb tömörülésben volt bójaérintésük, megcsinálták a büntetésüket és még két hajót lehajráztak a nem túl hosszú szakaszon.
Elmondható, hogy az Asso99 osztály az elvárásoknak megfelelően teljesített az idei versenyszezonban. Sokszor, főleg, amikor kicsit frissebb a szél, többen is könnyedén az abszolút élmezőnybe kerülnek ezzel a jövőre már negyven éves konstrukciójú hajóval, ami még mindig megállja a helyét a legmodernebb karbon csodák között is. Esély a kormányosnak, hogy mindig odaérjen, ahova vinni szeretné a csapatot és nagyon nagy élmény a fedélzetén töltött minden perc! Így volt ez idén is, és ugyan még ezt a szezont elemezgetjük, de már várjuk a jövő évit!
Jó szelet!
Kántás Gyula
Tomahawk
Fotók: Szántó Áron
