Örömteli hírrel kezdem. Idén ismét bővült az osztály. A II. világháborúban Benacsek Jenő tervei alapján a Balatonfüredi Hajógyárban megépült Mutyi nevű hajó, 75 évnyi „száműzetés” után hazatért, és jelenleg Lovas Péter műhelyében újul meg. Az 1947-ben egy másik hajó papírjaival az országból kivitt hajóról sokáig nem lehetett tudni gyakorlatilag semmit. Azt gondolhattuk, hogy az évek alatt megsemmisült. Nagy meglepetés volt, amikor az előző tulajdonos megkereste a Magyar Vitorlás Szövetséget a hajó felmérési papírjai ügyében, majd hajlandóságot mutatott a hajó eladására. Ekkor derült fény a hajó múltja kapcsán arra, hogy megjárta a Genfi, a Lucerni és a Bodeni tavat az elmúlt 7 évtized során. A Mutyi a Kékmadár mellett az egyetlen cédrusból épült magyar harmincas, és felújítását követően a klasszikus hajók kedvelői jövőre újra találkozhatnak vele a Balatonon.

A vitorlásévad nem jól kezdődött. A Persona május elején eltörte az árbócát a kivilágítatlan keszthelyi öbölben lévő meteorológiai állomásnak ütközve. Ezzel szinte az egész szezonra el kellett búcsúznia a versenyzéstől. Ez az esemény legyen intő jel sokunk számára. Az éjszakai vitorlázás nem veszélytelen, és sokszor rajtunk kívül álló körülmények (pl. úszóművek nem megfelelő kivilágítása) okozhatnak bajt.

Persona a törött árbóccal

Az idei ranglistaversenyekből kiemelést érdemel a Mihálkovics Kupa, elsősorban a szervezés miatt. Horváth Péter pár éve vette át e neves kupa szervezését, és dicséretesen végzi ezt a feladatot. Balatonföldváron több mint 100 hajónak biztosított idén is ingyenes kikötési lehetőséget, nívós parti programokkal és díjakkal. Annak ellenére, hogy az időjárás nem ígért jó időt, a résztvevő hajók nagy száma igazolta, hogy Péter nem végzi hiába ezt a munkát.

Az idei versenyszezon kiemelkedő emléke a Kékszalag, ahol végre fújt a szél. Na nem nagyon, de a korábbi évek szélhiányos versenyeihez képest azért ez más volt. Szerencsénkre sok cirkálós szakasz volt benne, és ez a mi hajóosztályunknak kedvezett. Szoros versenyt vívtunk a Kékmadárral, de végül Wossala Kristófék megérdemelten nyerték a Mágia előtt az idei versenyt. Megemlítem, hogy az első két helyezett az összes résztvevő első 10 %-ban végzett, amely a „rohanógépek” világában szép teljesítmény. Ez számomra azt igazolja, hogy habár utoljára 40 éve lehetett harmincassal abszolútban ékszalagot nyerni (1981-Hárpia), a mi hajóosztályunk most is abszolút versenyképes! 

Kékmadár

A Magyar Bajnokságra augusztus elején került sor. Idén a Spartacus Vitorlás Egylet adott otthont az év legfontosabb versenyének Balatonföldváron. Évek óta közösen kerül megrendezésre a 30-as cirkálók és az E-30 vitorlások bajnoksága. Ez a két hajóosztály nemcsak kívülről hasonlít egymásra, de a sebességük is hasonló, így a pályaversenyek során a futamok gördülékenyen bonyolíthatók. Ehhez persze a szervezők kitűnő munkája is kellett. Erdélyi Béci és Majthényi Szabolcs (Olcsi) kiváló duót alkottak. Csak szuperlatívuszokban tudom említeni a tevékenységüket. Egy nap kivételével az „üzemanyagból” sajnos nem volt túl sok. Mégis tudtak 8 futamot rendezni. Ehhez persze kellett a helyszín kitűnő adottsága is. Balatonföldváron – mint megállapíthattam – még akkor is fúj a keleti, amikor máshol már nem. Ahogy említettem, az egyik nap viszont 20 csomó feletti szél fújt. Ekkor sem ültünk a parton, hanem sikerült biztonságosan 1 futamot teljesítenünk. A bajnokság az Almádi Kupa mellett a legnépszerűbb verseny. Ezt az idei részvétel is mutatja: 10 hajó versenyzett. Az izgalmas versenyt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy volt olyan futam, ahol az utolsó bójavételnél 7. helyen lévő hajó (a Hárpia) futott át elsőként a 200 méterre a bójától lévő célvonalon. A magyar bajnok idén is megérdemelten lett a Goszleth Marcell vezette Trinidad és legénysége. A Mágiával a 2. helyen végeztünk, míg a bronzérmet a Hárpia csapa nyerte Lehoczky Tivadar kormányzásával. Külön ki kell emelnem a Hárpia szereplését, összesen 2 futamot is nyertek. Ebben jelentős szerepet játszottak a „fiatalok”: Huber Lél és Izsák Botond (Izsák Szabolcs unokája). 

Magyar Bajnokság

Idén sem maradt el az elmúlt években már szinte tradicionálissá vált 30-as túra. Ugyan idén jómagam távol maradtam, de Tamás öcsém a gyerekeivel részt vett a Mágiával a Bohó, a Kékmadár, a Trinidad, a Béke és a Glückauf társaságában. A túra igazi baráti összejövetel, amely lehetőséget biztosít, hogy találkozzunk a „legnyugatibb” 30-sal, a Bohóval, amely Fonyódon „lakik”. Kutyák, gyerekek, közös fürdés, közös vacsora, iszogatás, baráti beszélgetések. Minden, ami egy túrához kell. Külön érdekesség, hogy idén a Balatonföldvári induló után a Révfülöpi Zanzibár kikötőben tudtak éjszakázni a hajóink.

30-as túra

Minden szezon egyik fénypontja a Videoton Klub által szervezett Almádi Kupa. Az igazi szervező persze Szilbereky Józsi, aki csak az osztálynak szervezi immár 1993 óta ezt a versenyt. Csodálatos látvány, amikor ezen az augusztusi hétvégén a harmincasok összejönnek Balatonalmádiban. Idén sajnos a szél nem kedvezett a versenyzésnek, de ennek ellenére, mind a pályaversenyeket, mind a túraversenyt sikerült lebonyolítani. A Personának augusztusra el is készült az új árbóca, meg is nyerte az összetett versenyt Matyasovszky Géza kormányzása mellett. 

Almádi Kupa

Szeptemberben, hűvös, szeles időben került sor a Félszigetkerülő versenyre. A Kemény Balázs vezette Béke a versenyen végig vezetve megérdemelten nyert. Külön öröm volt ez számomra, mert a Béke – mióta átköltözött Balatonföldvárra – nagyon aktívan versenyez, és járt már nekik egy kitűnő helyezés.

Október végén még összejöttünk három hajóval (Persona, Mágia, Glückauf) a RudiTrans négykezes versenyre Balatonlellén. A Persona olyan jól vitorlázott, hogy nemcsak a többi harmincast utasította maga mögé, hanem Y/1 osztályban is győzni tudott.

Végezetül kicsit a jövőről ejtenék pár szót. Az osztály versenyzési aktivitásának növekedését remélem attól, hogy a 20-as rajtszámú GAHO nevű hajóban tulajdonrészt szerzett Schulek Csaba. Csaba régi vitorlázó, nem kell bemutatnom. Bízom benne, hogy jövőre sűrűn részt fog venni a versenyeken. Több éves „vajúdás” után az is eldőlt, hogy az Imperiál a Nedbál családban marad. Ervintől megvette a fia, Noel a hajót. A bajnokságon már fel is tűnt a sok Nedbál gyerek (Noel lánya és fiai), és bízom benne, hogy az Imperiál osztályon belüli aktivitása ezáltal hosszú évekre megoldódott.

Valamennyi vitorlázó sporttársamnak békés és boldog ünnepeket és eredményes 2023-as versenyszezont kívánok!

Dr. Dulin György

30-as cirkáló osztálykapitány