Nem kéne összehasonlítanom a sportvilág legnagyobb eseményével, az olimpiával, de megteszem. Egy olimpiai játék mindig megosztja a figyelmet. A nézők, érdeklődők, elsősorban az általuk preferált sportágra cuppannak rá. A vitorlázás ismertsége, elismertsége, messze nem indukál össznemzeti hevületet. A vitorlás versenyek bonyolult, a külső szemlélő által nehezen követhető szabályrendszere, az osztályok sokasága, még a hozzáértők számára sem könnyen emészthető, annak ellenére, hogy a közvetítések technikai színvonala jelentősen javult köszönhetően a követő rendszerek, a drónos képalkotás eszközeinek.

Tegyük fel a történetet a legfelsőbb szintre. America’s Cup. 172 éve megszakítás nélkül küzdenek az egykor Hundred Guinea Cup néven a Royal Yacht Squadron of Great Britain által felajánlott ezüst trófeáért. Ez a versenysorozat sportágunk csúcsa, régebbi, mint az újkori olimpiák. Jövőre Barcelonában rendezik a 37. döntőt. Annak érdekében, hogy az érdeklődést folyamatosan fenn tudják tartani előversenyeket rendeznek. Az egyik ilyen előverseny döntőjét Jeddah-ban, a Vörös tengeren tartották, ugyanazon a hétvégén, amikor az SSL végső futamaira meredtünk. Az ún. preliminary AC versenyén 6 ország legjobbjai ültek be az erre az alkalomra épített 40 lábas one design monohull foilerekbe. Hatalmas költségvetés, óriási hírverés. Csak példaként hadd mondjam el, hogy a labdarúgó nagyhatalom Olaszország egy-egy America’s Cup esemény idején vitorlázó nemzetté válik. Ilyenkor ott bizony még a foci is háttérbe szorul. A lényegre térve: egyszerre néztem az AC és az SSL küzdelmeit, szerencsére nem volt sok időbeni átfedés.

A két esemény közvetítése közel azonos színvonalon biztosított élvezhető nézői élményt. Talán az SSL 3D-s mutatványai, vagy a kommentátorok túllihegése nem mindig tükrözte a valós helyzetet, de aki átállt a pontosabb 2D-s grafikára, annak kevesebb izgalom, de reálisabb követés jutott osztályrészül. Az AC számomra nem hozott különösebb izgalmat. Engem egy foileren 40-50 csomóval repülő széllel hajtott tárgy technikailag lenyűgöz, de hiányolom a klasszikus vitorlás versenyek mozdulat elemzésen alapuló finomságait. Keveslem a hajók test-test elleni, csak lélegzetvisszafojtva követhető küzdelmét. Csak az SSL-en láthattam a világ legjobb csapatának Agárdról, vagy a Balatonról hozott szélfordulós reflexeit. Lehet, hogy mindez egy Boomer generációs vitorlázó lelassult, vizuális percepciója, de nem hiszem, hogy egy Y vagy Z-s sporttárs sírva fakad azon, hogy egy rohanó gépnek lecuppan az eleje.

Tehát nekem az SSL sokkal nagyobb élmény, mint az AC. Nyilván az is az összehasonlítást nehezíti, hogy az AC alapjában egy match race, még akkor is, ha ezen az előversenyen egyszerre 6 hajó – 6 nemzet indult. Az America’s Cup a 80-as 90-es években volt a csúcson. Az akkori hajók brutál költségvetésük ellenére még őrizték a klasszikus vitorlázás minden hajós számára elérhető fizikai élményét. Az autóversenyek is csak addig maradnak népszerűek, amíg megmarad a 4 kerék egy kormány vezetési élménye, de ha jönnének mondjuk a légpárnás joystickes versenyautók, akkor ugyanúgy eltávolodnának a tömegektől, ahogy a foileres vitorlázás is elszakadt a mindenki által kezelhető hagyományostól.

Sajnos nem az én véleményem dönti el az SSL Gold Cup jövőjét. Csapatunk győzelme - a földkerekség legjobb vitorlázóit, legtöbb olimpiai érmét felvonultató tengeri hatalmak felett,- lehet, hogy nem tesz jót a rendszer jövőbeli finanszírozásának. Az ötletgazdák várhatják, hogy a magyar állam, vagy nemzeti vállalatai beszállnának az esemény fejlesztésébe. Pedig nagyon megérné. Védőként egy olyan országkampányt nyomathatnánk, amire odafigyelnének az általunk leiskolázott vitorlázó nagyhatalmak. El sem tudom képzelni, hogy mekkora ünneplésben, micsoda fogadtatásban és támogatásban részesült volna az első 8 bármelyik csapata, ha megnyerte volna a versenyt.

Láttátok a döntőben 4. helyre szorult házigazda Spanyolokat? A vitorlázás az ország legeredményesebb sportága. A hajózásra épült a történelmük, a gyarmatbirodalmuk. Nyertek 19 olimpiai érmet ebből 13 arany, 5 ezüst, 1 bronz. Ott vannak a világ legnagyobb vitorlás versenyein: AC, VOR, BWR. 600 klubban 100000 versenyző! A hajóban is van 3 olimpiai arany, a kapitánynál, Luis Doresre-nél mindjárt 2. A csapatnevük szerényen Armada.

Lássuk be, nálunk hiányzott a megelőlegezett támogató bizalom a csapat mögül. Az MVSZ utólagos jutalmazó gesztusa valamit javított a helyzeten, de azt nem értem, hogy amikor már elindult a vonat, akkor sem azok szálltak fel, akiknek ott kellett volna lenniük. Szívem majdnem megszakadt. Az országos nagy televíziók még mindig olyasmivel vannak elfoglalva, hogy a sztár-boxos celebek elég feszültséget termelnek-e, mert akkor nő igazán a nézettség. Közben a magyar vitorlázók nemzeti csapata lett a világ legjobbja!

Annak ellenére, hogy az államfő asszony – hajósként – gratulált a csapatnak, reagált a honvédelem minisztere is, de kormányzati elismerésnek még se híre se hamva. Félő, hogy a visszafogottság egyszerűen tájékozatlanságból ered. Vagy az ismert hajózáshoz (jachtozáshoz) köthető botrányok miatt nem PC hajósokat piedesztálra emelni, de az is lehet, hogy a vitorlázás értékrendje áttekinthetetlen, ezért még a szakirányítás is elbizonytalanodik. Valljuk be, hogy a 600 körüli bajnoki érem, a sok osztályos és korosztályos Eb, Vb győzelem értékének megítélése kockázatos feladat.

Ahogy javultak a továbbjutás esélyei, úgy nőtt a fogadatlan szakkommentárok aktivitása. Ez önmagában még nem lenne baj, tükrözi a népszerűséget, de nem találom elegánsnak, hogy többen a forrásmegjelölés nélkül átvett anyagokat saját tartalomként megosztva próbáltak javítani hitelességükön. Aki csak a webes felületekről tájékozódott, az meg lehetett arról győződve, hogy népes parti support team fürösztgette tejben-vajban a hajózó csapatot. A lelkes kommentelők sem javítottak az esemény méltóságán. Az egyik kedvencem Fa Nándit, a Finn bajnokot hiányolta a csapatból.

Nem lett volna rossz, ha a hírszolgálatoknak továbbított anyagok lektorálására is jutott volna figyelem. Kár, hogy az országos sajtóban itt-ott megjelenő híradásokban az America’s Cup rendre Amerika Kupaként jelent meg. Ez megengedhetetlen tiszteletlenség sportágunk, sőt az egyetemes sport legrégebbi trófeájával szemben is. Sehol a világon nem keresztelték át a kupát, talán azért, mert értik a különbséget.

Egy tiszteséges, magára igényes hajós médiamunkás három dolgot nem írhat le:

-       Zászlóshajó

-       Tengerre magyar!

-       Amerika kupa

Ettől még az 56 ország részvételével megrendezett hatvan valahány futam végeztével a magára hagyott Sámánok nemzetükre büszke magyar csapata világbajnok lett! Ha még nem írtam volna le elégszer.

Ahogy végig izgultam a fiúk minden közvetített futamát, úgy örömmel készültem reptéri fogadásukra is. Egy ilyen alkalom megismételhetetlen ünnepe a hazatérő hőseinkkel való találkozásnak. Családtagok, gyerekek, akik nem kevés áldozatot hoznak a hosszan távollevő társuk távolléte miatt, barátok, szurkolók, sportvezetők, médiamunkások. Három-négy nagykamera bíztató látvány, talán az elkövetkező napokban sugárzott anyagok segítenek helyére illeszteni  a vitorlás sport legnagyobb hazai diadalát.