Nos a „kivénhedt" pontosabban az 50 év feletti korcsoportokban aktív finnesek hagyományos agárdi versenye a Laurer Kupa pont ilyen esemény. Először is akit megérintett a finnezés élménye az eleve függő, tehát ki nem hagyná semmi pénzért. Másodszor semmivel nem esik egybe, a hétfő-keddi időpont a többnyire nyugdíjas uraknak könnyen illeszthető. Nem utolsó sorban ott a visszautasíthatatlan ajánlat, mely korábban a legendás Székely Szilvi, manapság a nem kisebb rábeszélőerővel megáldott Sipi alias Sipos Péter telefonos jelentkezésében realizálódik. Miközben Sipit hallgatom úgy érzem magam mint egy alvó ügynök akit a civil életből kiránt a kódolt üzenet: menni kell! Kiülőcucc, gurtnizós cipő, mentőmellény... hol is hagytam ...?

A Finnes őrület nem hungarikum. A Toscanaban múlt héten tartott masters VB-n közel 300 induló rángatta vízre a hajóját, mert ekkora mezőnyt csak egy homokos strandon tudtak elhelyezni. Az itt rajtoló tucatnyi magyar öregfiú az agárdi összecsapáson is várhatóan megjelenik. Kell is a versenyrutin az őszi tihanyi EB előtt!
Az osztály 1952 óta folyamatos résztvevője az olimpiáknak. A finnesek közössége melyet a magyar dr Hajdú Balázs elnököl olyan lobbierőt képvisel mely mindmáig megkérdőjelezhetetlenné tette az osztály státuszát. Ha valaki most arról faggatna, mi az ami ennyire vonzóvá teszi az osztályt, nehezen tudnám megválaszolni.

Először is gyakorlat nélkül nem lehet úgy belépni a hajó orrán keresztül, hogy az fel ne borulna, de ha be is léptünk még semmi sincs megoldva, mert ha lent van a vitorla nincs hová lépni, ha fenn van, a deck síkján söprögető baum biztos beprésel minket a swert melletti üregbe. Ha szerencsésen átjutunk a munkapadon, akkor még vár ránk a kormány beillesztése, ami egy ilyen örökmozgó billegő hajócskán nem mindig sikerül, különösen, ha a hosszabbító összefuxolódik a shottal. De ha ezen is túl lennénk akkor indulhatnánk is, ha kiismernénk magunkat a két oldalra kiklemmelt kötélhálózat elemein. Ha mindent elrendeztünk akkor kitesszük a testünket és huss suhanunk! Meddig? Vagy 20 másodpercig, amíg szépen fotózható testtartással bírjuk, utána bekucorgunk és próbálunk balanszírozni, a legkisebb erőfeszítéssel, ami jelentősen visszaveti a sebességpotenciált. Ilyenkor ideje fordulni! A leklemmelt baum alatt van 30 centi, ha felengedjük és az alba engedi akkor 45. Ott kell úgy átjutni, hogy a csapódó aluszelvény ne okozzon maradandó alakváltozást a koponyánkon. Ha a homlokunkat rácsapjuk a fenékdeszkára, akkor vagy a mentőmellényben vagy a seggünkön akad el a manőver, és ha elég erős a svert lehúzó gumi, és még nem iszapos a halfej, akkor viszonylag egyszerű a hajó visszaállítása.
A halzolás ugyanez csak a másodperc törtrésze alatt zajlik, a baum nagyobbat üt, és borulhatunk lúvba is ami a műfaj legszofisztikáltabb szívását eredményezheti.
Ha valaki azt hinné hogy lejtmenetben pihenhet, téved. Shott a kézben ami húz bitangul, ha eleresztjük luvba, ha túlhúzzuk lébe buccsanhatunk, de ha a baum vége vizet fog akkor sem ússzuk meg szárazon.

Kikötés, vitorla le, kormány kivétele fáradt testünknek gyalázatos többletstressz.
Miért is szeretjük? Fogalmam nincs...

TEHÁT JÖVŐ HÉTFŐ LAURER KUPA!!!

Gerő András