Boulogne-sur-Mer,1951.Tavaszi reggel... Hajótörés a Carnot-gátnál... Szirénázva érkezik a tűzoltóautó. Kicsapódik az ajtaja, és...Sohasem fogom elfelejteni a negyvenhárom, egymás hegyére-hátára hányt, görcsbe merevedett, mezítlábas áldozat látványát. Valamennyin rajta volt a mentőöv. Hiába minden erőfeszítés: senkit nem tudtunk életre kelteni. Azt hiszem ekkor döbbentem rá a hajótörés drámájának nagyságára, s ekkor fogant meg bennem a gondolat, amely később az Eretnek expedíciójában vált valósággá.

A hajótöröttek negyedrésze többnyire - hála a mentőberendezéseknek - túléli ugyan a katasztrófát, de röviddel később, kegyetlen haláltusa után mégiscsak elpusztul.

Hogyan lehet mégis életben maradni?  A. Bombard ennek a kérdésnek a megválaszolására tette fel élete jelentős részét. Hosszasan vizsgálta a fellelhető dokumentumokban a különböző katasztrófákat, és arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyén néha tovább is életben maradhat, mint azt a fiziológusok lehetségesnek tartják. Csak egy példa: Bligh kapitány és néhány hű társának 40 napi utazása egy mentőcsónakban a nyílt tengeren, mindössze nyolcnapi élelemmel...

Megállapította azt is, hogy a Medusa nevű fregattal 1816. július 2-án elsüllyedtek halálát nem a tenger, nem az éhség, és nem is a szomjúság okozta - hanem a rettegés. A 149 személyből 12 nap múlva már csak tizenöten voltak életben. Tízen haldokoltak, és rövidesen el is pusztultak, pedig a hajó roncsaiból összeeszkábált tutajon hat hordó bor és két hordó édesvizük volt.

1912. április 14-én a Titanic óceánjáró egy jéghegynek ütközve néhány óra leforgása alatt elsüllyedt. Három órával a hajótörés után, amikor az első segítség megérkezett a helyszínre, a mentőcsónakokban már számos halottat és őrültet(!) találtak. Figyelemre méltó tény, hogy egyetlen tíz éven aluli gyerek sem volt közöttük - ők normális idegállapotban maradtak.

A statisztikai adatok szerint az áldozatok 90 százaléka a hajótörést követő három nap alatt pusztul el. Ez a megállapítás önmagáért beszél, hiszen ily rövid idő alatt az ember sem éhen, sem szomjan nem hal. Hogyan lehet hát leküzdeni a reménytelenséget, amely biztosabban és gyorsabban öl, mint bármilyen fizikai tényező?

Bombard laboratóriumi kísérleteivel önmagának már bebizonyította, hogy a tengerből vett táplálékkal sokáig ki lehet bírni: 1 köbméter vízben 200-szor annyi élőlény van, mint ugyanannyi földben. De ki hinné el neki, ha ő maga egy tengeri úton nem tudja be mindezt bizonyítani...

Olyan úszó alkalmatosságot kellett tehát találnia, ami kibír egy óceáni átkelést. 1951. szeptemberében rá is talál egy patkó alakú, felfújható gumihurkára, amelynek nyitott hátsó részét egy deszkalap tartotta össze. A csónak 4,63 méter hosszú és 1,9 méter széles volt, a gumihurkák vastagsága pedig fél méter. A próbautak után 1952. október 19-én az Eretneket kivontatják a Kanári-szigetek kikötőjéből a nyílt tengerre, és megkezdődik az átkelés az Atlanti-óceánon.

Kezdetleges halászfelszerelésen kívül még magával visz egy planktonhálót és egy halprést is. Az élelmet a kifogott halakból, az édesvizet úgyszintén a halakból préseli ki, a C vitamint a planktonokból nyeri ki. 65 nap tengeri út után érkezik meg Barbados szigetére. Célját elérte, sikerült bebizonyítania, hogy a tenger „terített asztal". Csak kitartás és bátorság kell, és az ember teljesítőképességének határai jócskán kitolhatóak.

A kísérletnek azonban ára volt: „Lefogytam huszonöt kilót, nagyfokú vérszegénységet kaptam, az egész testemet pattanások borították. Lábujjaimról leestek a körmök. Komoly látási zavarokkal küszködtem, fizikai erőm kifejezetten csökkent, és állandóan éhes voltam. De élve megérkeztem. (...) Kísérletem tapasztalatait a tengerészeti szervekkel együttműködve, a hajótöröttek használatára írott könyvben fogom összegezni és szabályokba foglalni."

Végezetül egy kis humor. Hazafelé tartva a montreali repülőtéren valaki felismerte Bombard-t, és gratulált az átkeléséhez, mire megrohanták a riporterek. „Villogtak a magnéziumfények, nagy meglepetésére egy színésznőnek, aki szintén beszállt a gépbe. Meg is kérdezte rám mutatva:

                --   Ki ez?

                  -- Bombard doktor - hangzott a válasz.

                  -- Bombard doktor?

                  -- Igen, aki átkelt az Atlanti-óceánon.

                  -- De hiszen - álmélkodott az énekesnő - én is átkelek!"

                                                                                                                                                          A. M.

Aknai Miklós