Gyerekkoromban kerültem kapcsolatba a vitorlázással édesapámnak, Fekets Imrének köszönhetően, aki vitorlás edzőként dolgozott a Videoton Sc-ben, a budapesti Építők Sc-ben, a Mahartnál és a VVSI-ben. Sok időt töltöttem vele a vízen és a klubokban, így korán természetessé vált a vitorlás életforma számomra.

Cholnoky Sára az első magyar szörfös, aki megszerezte a tokiói olimpián való indulás jogát: az ő helye az olimpiai mezőnyben már biztos, de a felkészülését a nemzetközi járványhelyzet miatti halasztás szintén átírta. Sasit is megkérdeztük aktuális helyzetéről:

Keszthelyen születtem, de nálunk a családban nem vitorlázott soha senki: anyukám atléta volt, így engem is atletizálni akartak küldeni. Amikor úgy 8-9 évesen eljött a sportág választás ideje, egy osztálytársam apukája csónakokat készített a Keszthelyi Yacht Clubban, tőle jött a hír, hogy lehet jelentkezni vitorlázni. Akkoriban még nem voltak táborok, és hajót is csak tavasszal láttunk, a telet heti két tornatermi edzéssel, szombatonként úszással, vasárnap elmélettel töltöttük. Apjok Zsuzsánál kezdtem, később versenyzőként Fi Janó volt az edzőm a KYC-ben, ahol sokan voltunk, és nagyon jó volt a társaság – gyorsan beleszerettem a vitorlázásba!

Gyerekkorom óta vitorlázom, de komolyabban 12 éves korom után kezdtem el érdeklődni a hajózás iránt. Apukám révén kerültem kapcsolatba a vitorlássporttal, ő vitte az egész családot minden nyáron, és rendszeresen jártam vitorlás táborokba is: itt volt lehetőségem "kishajós" élményeket is szerezni.

Még kicsi voltam, 6-7 éves lehettem, amikor Győri Attila, a nagypapám, a Fonyódi Vitorlás Egyesület elnökeként táborokat tartott a Balatonon: nem volt kérdés, mennünk kellett, természetesen nagy izgalommal! Ö aktívan jelen van/volt a vitorlázásban, ő irányított a vitorlázás felé, és tanított meg sok mindenre. Ezért nagyon hálás vagyok neki, mert ha ő nem lett volna, talán sosem tartanék ott, ahol most.

9 éve vitorlázom. Barátok által kerültem kapcsolatba a vitorlázással - leginkább azért, mert nem vittek magukkal: "pasis" program volt számukra, így aztán fogtam magam, és megtanultam!

Születésem óta vitorlázom. Édesapám kedveltette meg velem ezt a sportot, aki maga is 8 éves kora óta vitorlázik, így hamar megbarátkoztam a vízzel és a sporttal. Gyerekkorom nyarait Balatonföldváron töltöttem apukám által tartott gyerektáborokban. Optimistben kezdtem, majd több kisebb hajóosztályt is kipróbáltam (kalóz, 420…).

20 éve vitorlázom: igazi szerelem első látásra kapcsolódás volt, ami még most is tart. Amikor huszonévesen először ültem be egy 8MOD hajóba, és friss szélben vitorláztunk a Balatonon, akkor éreztem, hogy ez valami csodajó dolog! Ettől kezdve mindig kerestem az alkalmat, hogy mikor ülhetek fel egy hajóra, így a Bankár Kupán vagy bármilyen túraversenyen mindig rögtön kaptam a lehetőségen. Aztán úgy hozta az élet, hogy egy kicsit a munkám is a vitorlázáshoz kötődött, mert 2001-ben a Kenese Marina-Port kikötő és szálloda marketingkommunikációs tevékenységét koordináltam.

Felnőttként, 8-9 évvel ezelőtt kezdtem vitorlázni a munkahelyemen működő szakosztályban. Hétvégi, naplementézős, társasági és családi időtöltésként indult ez a történet - ami mára már egész éves, hazai és külföldi, nemzetközi csapatokkal történő versenyvitorlázássá alakult át.

Gyerekkoromban, Bogláron, apu munkahelyének üdülőjében kezdtem vitorlázni, teljesen véletlenül, de nagyon megtetszett. Aztán jöttek a gyerektáborok, és végül a MAHART-nál kezdtem OP-zni. Mivel a szüleimnek semmi köze nem volt a vitorlázáshoz, eléggé lépéshátrányból indultam, de ez akkor nem igazán érdekelt.

Több mint 20 éve vitorlázom: 19 évesen egy másfél hetes tanfolyammal kezdtem. Akkor a Westelnél dolgoztam, így amikor kiderült, hogy van közöm a vitorlázáshoz, gyorsan megkaptam a Sirocco, a Wossala csapat és a Kékszalag támogatási projektjeit, így kerültem a versenyzéssel közelebbi kapcsolatba

A 80-as években középiskolás koromban a balatoni nyarak a vitorlázásról szóltak. A család kis hajójával minden időt a vízen töltöttünk, volt, hogy elállt a szél, vagy utolért a vihar, de már akkor is imádtam ezeket a kalandokat. Alföldi lányként azonban csak egy álom volt sportnak vitorlázást választani, és egy klubhoz csatlakozni.

"Nulla vitorlástapasztalat után, 60 éves koromban úgy döntöttem, hogy körbe vitorlás-versenyezem a Földet a Clipper Race Round the World nevű, amatőröknek szóló vitorlásversenyen." Erről szól Koczka Terézia vitorlás története