A kezdet
Révfülöp, OT üdülő. Tizenéves beutalt gyermekként ott lebzselek a kikötőben. A helyi menők reggel sorban állnak a műhely előtt. Igen, ez ugyanaz a műhely, ugyanaz az ajtó, ami mögött most Rick Csaba talán pont egy Kalózt lakkoz, de akkor még Pál Pistinek hívták a kikötővezetőt. Nyílik az ajtó, és a fali tartóról lekerülnek a baumra tekert vásznak. Ha jól helyezkedem, valahová beülhetek manchaftolni. A szerelés nem túl bonyolult: fockot, grószt felhúzni, baumvillát az árbocra illeszteni, schott patkót helyére és kész is.
Akkor még reffelhető volt a Kalóz. A fock strekkelése sem volt gigászi dróttépés, a faárboc engedékenyebb, mint az alu. Persze a fenékdeszkák alól mindig volt merni való, de nem volt munkapad, leekocsi, klemm és ventil. Kormányhosszabbító sem nagyon, ezért generációk nőttek fel, idétlenül a fardekken kuporogva. Viszont felhúzható volt a kormánylap, és talán a kormányrudat is lehetett emelni. Az OT kalózosai rendszeresen harcba szálltak a szemesi OTP flottájával. Ez a vetélkedés később kibővült a Beruházási Bank és a Nemzeti Bank üdülőinek részvételével. Ez volt a Pénzintézeti Bajnokság, a mai Bankár Kupa elődje. Ezeken az amatőr találkozókon is népes Kalóz mezőny verődött össze, míg a profi klubok által szervezett versenyeken közel száz hajó is összejött. Nem hiszem, hogy alábecsülném, de a hatvanas-hetvenes években a versenyző hajókon kívül is több száz Kalóz lehetett a balatoni üdülőkben.
Akkoriban nem volt Optimist, de a Moly és a Cadet már megjelent, mint ifjúsági nevelő osztály. A legtöbben - mint én is - a Kalózban szocializálódtak, túráztak, versenyeztek. Így kerültem be a Spartacusba, az akkori idők egyik legsikeresebb vitorlázó közösségébe. Egy időre hűtlen lettem az osztályhoz, de figyelemmel kísérve a Kalóz átalakulását, néhány sikeres év után kedvet kaptam a visszatérésre.
Második nekifutás
Az új műanyag test kínálta lehetőség a kilencvenes évekre felértékelte a Kalózt, mint versenyjollét. Megérkeztek az első nyugati hajók a Balatonra. Felkerestem a Finnek gyártásában nevet szerzett Fűke Sanyit, akit sikerült belelkesítenem egy modern Kalóz megépítésére. Az új hajóval és Ugró barátommal már az első bajnokságunkon a dobogón végeztünk. Fűke Sanyi meg rengeteg új Kalózt épített. A Kalóz, mint versenyosztály ismét nagy létszámon stabilizálódott. Sajnos a klasszikus fa Kalózok ebből a fejlődésből nem profitáltak. A klubokból kiselejtezték őket, az új tulajdonosok sem nagyon tudnak mit kezdeni a karbantartásigényes fahajókkal. A vízen tartás feltételei megnehezültek, az ingyenes sólyázásra gyakorlatilag nincs mód. A hajózási előírások sem könnyítik meg egy Kalóz önfeledt használatát. A Merlin nemrég megjelent cikkében lefestett szomorú kép sajnos reális. Némi reményt nyújtanak azok a vállalkozások, ahol a Kalózt a vitorlás ismeretek oktatására használják. Ezeken a hajókon tanuló hajósok a vitorlázás olyan oldalával ismerkedhetnek meg, melyet a mégoly népszerű tőkesúlyos bödönhajókon nem lehet megtapasztalni.
A harmadik felvonás
Már megint a Kalóznál kötöttem ki! De ez most nem külső hatásra, nem a technikai fejlődés okán, egyszerűen belülről jött. Tavalyi vendégszereplésem a Kalóz OB-n megtette a hatását. Vettem egy kiselejtezett német Kalózt, amit Picula rendbe tett. A felújítás túlságosan is jól sikerült. Olyan szép a hajó, hogy nincs szívem csak úgy használgatni. Kap új ponyvát, lesz benne minden, ami korszerű, talán még használni is megtanulom, mert ezekkel az új állítási lehetőségekkel még meg kell barátkoznom. Amire biztosan nem jó ez a hajó, hogy visszahozza, életre keltse fahajós emlékeimet. Ezzel a Kalózzal nem lehet túrázni. Legalábbis nem érdemes. Aludni úgy, hogy lábbal előre bekúszunk az orrdeck alá és a schwertkasztni felett áthajtogatott vitorla véd esőtől, harmattól, már elképzelhetetlen. A sekély vízben a fix kormány felakad, a munkapad és a kötélzet mindent átszövő húrjai kizárják a fekvő testhelyzetet.
Pedig milyen jó lenne túrázni, nem versenyezve, csak úgy csapatosan, amerre a szél fúj! Ha lenne valaki, aki körülnézne, hogy hol lehet néhány napra fahajót bérelni, akkor létrehozhatnánk egy adatbázist az elérhető Kalózokról. Talán sikerülne még idén nyáron összehozni egy jó kis kalózos találkozót. Én biztosan mennék!
Ki tart velem?
További képek a galériában.
