Sok, a verseny iránt érdeklődő szurkoló tapasztalhatta: már az 55. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj rajtja utáni pillanatokban sem működött az internetes nyomkövetés, befagyott a kép, nem frissült az adat, és gyakorlatilag a verseny nagyobbik része alatt problémákkal szembesült az, aki a küzdelem állására volt kíváncsi. A rendezői nyomkövetés a verseny első néhány órája után helyreállt, és a közvetítőkhöz is eljutottak az adatok, de a nézők csak a második nap láthatták újra a követett hajókat a nyomkövetőn. Különösen érthetetlen volt mindez annak a fényében, hogy már a tavalyi Kékszalag alatt is hibásan működött a rendszer. Németh Gábort, az Airmoniq ügyvezetőjét arról kérdeztem: miért nem sikerült idén sem a nyomkövetés?

Sokszor alig hiszünk a saját szemünknek, de mi van, ha mások látásmódjával kell megbarátkoznunk? Nem is olyan egyszerű. Ha egy fotón a Tihanyi Apátság tornyait látjuk a lebukó nap fényében, nem nehéz a saját vizuális élményraktárunkból egy hasonló képet társítva lelkendezni. Arra nem is gondolunk, hogy annak, aki még soha nem járt a Balatonon mennyire mást mutat a kép. Kalandozzunk el egy olyan ember képi világába, aki elismert művésze a fotográfiának és különös nézőpontja technikai furfangjai elvezetnek oda ahol talán egyikünk sem járt.

Az összefoglaló kisfilm után már elérhetőek a tegnapi Félszigetkerülő képei.

Az idei Kékszalaghoz gyűjtőköri napokat szervez a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködve a Magyar Vitorlás Szövetséggel és az Europeana gyűjteménnyel. A Kékszalag Fesztivál helyszínére, Balatonfüredre, a Vitorlás térre várják mindazon naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, fényképeket és egyéb dokumentumokat, melyeket tulajdonosa a kulturális örökség részévé tenne. Szatucsek Zoltán a Magyar Nemzeti Levéltár Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Uniós Projektek Igazgatóságának vezetője a Vitorlázz Itthonnak elmondta, céljuk a hazai vitorlázás, valamint a Kékszalag személyes emlékeinek megőrzése és átemelése a jövő generációi számára.

Évekkel ezelőtt majdnem hagyomány lett abból, hogy a Siófokon működő és gyerekek számára vitorlástábort tartó egyesületek egy napon együtt jelentek meg a város előtti vízterületen.

Na jó. Alig kéthete értünk vissza a középső és nyugati medence körbejárásából. Csak nem bírunk a fenekünkön maradni, vagy a strandon dagonyázni a huszonhét fokos vízben. Visz a vérünk. Pláne, ha fúj a szél. A keleti medencét későbbre tervezzük, így ugyanazon az útvonalon hajózunk, mint legutóbb. Megkíséreljük pótolni azt, ami a múltkor kimaradt. Hiszen temérdek a látnivaló szeretett Balatonunk környékén.

"33 éves lettem én, meglepetés e költemény..." - Mikor volt már az, hogy 33 éves volt a mi Flottánk... Mondhatni ej azok a régi szép idők. És természetesen igen, elég sokat megélt a Flotta, kalandokat, haváriákat, borulásokat, flottatúrákat. Barátságok szövődtek, sportegyesületek alakultak, kikötők épültek a 90 éve alatt. S ezek azok amik a Flotta összetartozását csak megerősítették, fejlesztették.

Fúj az északnyugati, mint a disznó! Reffelt nagyvitorlával, laposra tépett orrvitorlával préselünk Badacsony felé. Szépen távolodik mögöttünk Balatonboglár. Jó pár hajóval indultunk jóformán egyszerre, ugyanezzel az úticéllal. Páran gyorsabbak nálunk, mi viszont élesebbek vagyunk. Folyik a vágta rendesen.