“Ennyire drasztikus változást még nem láttunk az olimpiai vitorlázásban” – kommentálta a hunsail.hu-nak a World Sailing (WS) döntését Berecz Zsombor a jelenleg Athénben edzőtáborozó finn dinghy világbajnok. Ezzel ugyanis – súlyosan diszkriminatív módon – egy jól körülhatárolható sportolói csoportot – a 85-90 kiló feletti férfiakat – zárnak ki olimpiai játékokon való részvétel lehetőségéből, ráadásul az eddigiekkel szöges ellentétben álló irányt képviselő, s versenyzési feltételeit illetően teljesen ismeretlen osztály felvétele miatt. Sőt, magát a beemelendő osztályt sem lehet ismerni, csak annyit lehet tudni róla, hogy 6-10 méter hosszú, 4 és 40 csomó közötti szélben versenyképes, spinakkerrel kiegészített sloop riggel szerelt hajó lenne.

De mi is a finn dinghy “bűne”? Berecz szerint alapvetően az, hogy nincs női megfelelője, azaz “féloldalas” az osztály. Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy ugyanekkora hölgyek számára kellene fenntartani egy olimpiai osztályt, hiszen közöttük semmiképpen sem mondható általánosnak a nehézsúlyú testalkat, míg a férfiak között nagyon is az. Gyakran szóba kerül nemek kiegyenlítettségének követelménye, de ez már Tokióban is megvalósul, hiszen 175 férfi és 175 női versenyző indul a vitorlázásban.

Amúgy más sportágakban is van egy csomó olyan versenyszám, ami féloldalas, így álságos lenne azzal indokolni a finn kiszavazását, hogy a férfiak eggyel több aranyérmet nyerhetnek.

Sokan emlegetnek üzleti érdekeket a háttérben, amit persze nehéz bizonyítani, az azonban kétségtelen, hogy éppen annak a két osztálynak nem monopol a gyártása, amelyeknek kifelé áll a rúdjuk az olimpiáról. Azaz nem egy gyártó építi a versenyhajókat, hanem több közül lehet választani. A barcelonai olimpián 1992-ben szereplő osztályok még mindegyike szabadon építhető volt, nem egy-egy gyártó tartotta cég a gyártást, most nagyon úgy fest, hogy 2024-re egy ilyen sem marad.

Bár a nyílttengeri kieler felbukkanása hidegzuhanyként érte a vitorlázókat, több jel is arra mutat, hogy nem Sarasotában ütött a homlokára valamelyik tanácstag, hogy “mi lenne, ha tengeri tőkesúlyos osztály lenne a finn helyett”, hanem az egész akció szisztematikusan elő volt készítve. Az, hogy csak az utolsó pillanatban került elő, egyáltalán nem véletlen, hiszen ekkor már senkinek nem volt válaszlépése, míg, ha már mondjuk fél éve felbukkan, lett volna idő felkészülni az ellenzőknek, érveket és muníciót gyűjteni a finn védelmére.

Utólag mindenesetre nagyon is árulkodó például az az Aarhus-ban készített fotó, amely egy Luka 30-ast ábrázol a World Sailing matricájával az oldalán a világbajnoki kikötőben. Szemtanúk szerint a hajó körül feltűnően nagy volt a sürgés-forgás, sokan kipróbálták, szinte folyamatosan mozgott a hajó. Micsoda véletlen, hogy a sarasotai döntés után az offshore tőkesúlyos verseny egyik lehetséges hajójaként épp az L30-ast emlegetik. Az L30-as projekt erős ukrán érdekeltség, így az sem véletlen, hogy a ratifikáció során az ukrán delegált nagy erőkkel kampányolt a változások mellett.

A döntéssel a WS egy igazi presztízsosztályt tett ki az olimpiáról, amiben “hatalmas arcok” versenyeznek, hatalmas nemzetközi mezőnyök jönnek össze és amely szinte bárki számára elérhető. Ezzel szemben az L30-asból jelenleg összesen 11 egység hajózik a világon, elterjedtnek így semmiképpen sem nevezhető, ahogy tömegek számára hozzáférhetőnek sem. Ez a video egy balatoni tesztvitorlázáson mutatja be az L30-ast.

A gyártást persze meg lehet oldani, hiszen leányvállalatok révén hozzá lehet jutni a szükséges gyártókapacitásokhoz. Berecz szerint feltehetően ez is motiválhatta például az amerikai vagy a francia szavazatokat, amelyek annak ellenére a finn ellen szóltak, hogy érmes olimpia versenyzőik hajtanak az osztályban.

Az új osztállyal nem csak az ismeretlensége a probléma, az olimpiai kampány és maguk a versenyek is feltehetően iszonyatos pénzeket emésztenek fel amellett is, hogy egyelőre nem pontosan meghatározott sem a versenyzési forma, sem a hajó, sem semmi. “Ennél drágább olimpiai felkészülést nehezen tudnék elképzelni” – véli a magyar világbajnok. Amit eddig meg lehetett tudni a leendő olimpiai hajóról, az alapján 40-60 millió forintos sporteszközre lehet számítani. Ez pedig hatékonyan rombolja annak a hosszú kampánynak az eredményeit, ami vitorlázást nem kizárólag a gazdagok sportjaként tüntetné fel. További nehézségeket jelenthet a versenyzés logisztikája.

“Az olimpiai pályákat kis túlzással hadihajók védik, egy horgászcsónak sem mehet a közelükbe.” A hírek szerint 4 napos, 3 éjszakás versenyt terveznek az új osztálynak, így kérdés például az is, hogy ezt a védelmet miként oldanák meg szervezők. Olcsó nem lesz, az biztos. Ugyancsak a vitorlázás megítélését ronthatja, hogy a távolsági verseny az eddigieknél is médiaképtelenebb, nincsenek akciók, nem pörgős a verseny, a valahonnan valahová eljutás a nézők számára kevés izgalmat ígér. Ráadásul mindez a parttól távol történik, ha ráadásként kifognak egy gyenge szeles időszakot, végképp unalomba fulladhat a verseny és erősítheti a “vitorlázásban nem történik semmi, csak ülnek és utaznak” megítélést – a finnes versenyzés ezzel szemben egészen más képet tud mutatni, ezen a videón lehet látni, hogy milyet.

Mit lehet tenni a finn érdekében? “Nagyon össze kell fogni, a médiában minden lehetőséget ki kell használni minden versenyzőnek a saját szövetsége meggyőzésének érdekében” – mondja Berecz Zsombor. Ő mondjuk, könnyebb helyzetben van, hiszen a Magyar Vitorlás Szövetség az olimpiai program változatlansága mellett szavazott. Amennyiben a finn valóban kikerülne a programból, Berecz annak ellenére sem nagyon látja a visszaút lehetőségét, hogy erre volt már példa: a csillaghajót az 1976-os játékok programjából kitették (az utóbb zsákutcának bizonyuló tempest jött helyette), majd visszakerült és 1980-tól 2012-ig ismét olimpiai osztály volt. Az erősen kérdéses, hogy a finnek is lesz-e ereje visszakerülni (már, ha most kiteszik), az azonban valószínű, hogy – ahogy Luca Devoti fogalmazott – “az igazi küzdelem most kezdődik és minden erőnket be kell vetni”.

A Nemzetközi olimpiai Bizottság legkésőbb 2021-ben dönt a programról, de amennyiben bizonyos feltételek fennállnak, ezt előrébb is lehet hozni, azaz akár a jövő évben is megszülethet a végleges döntés.

Szöveg: Molnár Csaba / Magyar Vitorlás Szövetség

Fotó: Cserta Gábor / Magyar Vitorlás Szövetség, Robert Deaves / Finn class Facebook